A világ első élő, egyenes adású televíziós gyilkossága, amikor Jack Ruby lelőtte Lee Harvey Oswaldot.Tovább
A Páger–villa sorsa
„Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta, mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele.”
Feljelentés a „hírhedt fasiszta háború-uszító" Páger Antal ellen
MINISZTERTANÁCS ELNÖKHELYETTESE
Titkársága
Kállai Gyula elvtársnak,
Művelődésügyi Minisztérium
Illetékességből mellékelten megküldöm Sebestyén Tivadar (Budapest, ...) Marosán elvtárshoz írt, Páger Antal szerepeltetésével kapcsolatos levelét.
Budapest, 1957. május 8.
| Melléklet: 1 db | Elvtársi üdvözlettel (Sásdi István) |
* * *
| Budapest, 1957. április 8. |
Marosán György államminiszter Elvtársnak, Budapest, V. Kossuth Lajos tér 1-3.
Kedves Marosán Elvtárs!
Nemrégiben részt vettem a
valamint április 5-én a Sportcsarnoki aktíván is. Mindkét helyen, mind Marosán elvtárs, mind Kádár elvtárs részéről is beszédeikben vörös fonalként húzódott végig az a gondolat, hogy Magyarországon még egyszer ellenforradalom nem lesz, amihez természetesen az is hozzátartozik,, hogy rendet kell teremteniük az emberek fejében, gondolkodásmódjában és érzelmeikben is. Természetesen ehhez az is hozzátartozik, amelynek szintén hangot adott mint[d] Marosán, mint[d] Kádár elvtársak, hogy az ellenséggel szemben bármilyen téren jelentkezik is, a legkíméletlenebb harcot kell felvenni.Marosán elvtárs a Köztársaság téri nagygyűlésen többször is mondotta, hogy azért tartjuk itt a nagygyűlést, mert ezen a helyen tombolt a legjobban az ellenforradalom, itt gyilkolták halálra és akasztották fel lábuknál fogva a valóban igaz hazafiakat, a kommunistákat és a kötelességüket teljesítő államvédelmi sorkatonákat. Marosán elvtárs azt is mondotta, hogy tulajdonképpen mi most szellemet idézünk, és tetemre hívjuk hóhérainkat.
Véleményem szerint ez a „szellem-idézés" nem korlátozódhat kizárólag a Köztársaság térre, hanem próbáljunk átmenni a Szent István körútra, a Magyar Néphadsereg Színházába is. ?szintén meg kell mondanom, hogy kulturális életünkben szégyen és gyalázat, hogy helyet kaphasson egy olyan hírhedt fasiszta háború-uszító, mint Páger Antal. Akikkel az ember beszél, akik ott voltak Molnár Ferenc: „Hattyú" című színművének bemutatóján, vagy előadásain, mind elmondják, hogy Páger szereplése semmi másra nem alkalmas, mint hogy bizonyos elemek azt politikai tüntetésre használják fel. Itt meg kell még azt is jegyeznem, hogy a magyar színművészet az ő távollétében sem küzdött Páger miatt különösebb hiányérzettel. De úgy gondolom, hogy mindezen túlmenően nincs arra semmiféle magyarázat és ellentétben áll azzal a harcos kiállással, mellyel a Köztársaság téren is találkoztunk, hogy egy ilyen színész a magyar nép[i] demokrácia színpadán helyet kaphasson és azzal, hogy alkalmat adhassunk bizonyos elemeknek a népi demokrácia elleni tüntetésre még akkor is, ha ez a tüntetés csak „kizárólag" vastapssal jut kifejezésre.
Nagyon kérem Marosán elvtársat, hogy az általam felvetett kérdésnek nézzen utána.
Mielőbbi válaszát várva, vagyok
| Elvtársi üdvözlettel (Sebestyén Tivadar) B[uda]pest, [...] |
* * *
[Művelődésügyi Minisztérium]
Titkársága
Sebestyén Tivadar elvtársnak,
Budapest, [...]
Kedves Sebestyén Elvtárs!
Páger Antal szereplésével kapcsolatos levelét megkaptuk. Felháborodásában nem osztozunk, de ugyanakkor kijelentjük, hogy mi sem vagyunk hívei a fasisztáknak. Páger Antal kitűnő művész, aki a magyar kormány meghívására érkezett haza. Az ellenforradalmi események bizony könnyen elkedvteleníthették [!] volna attól, hogy Magyarországon kívánjon élni, ugyanis azt megelőzően pár héttel érkezett haza, így országunk belső helyzetét csak az események szemszögéből láthatta. Mégis maradt. Úgy látszik, ő már megtanulta mi az hazájától távol lenni. Nagyon szerényen viselkedik, csak a színháznak él és a színpadon tudása legjavát adja. Levelében arról ír, hogy Páger személye alkalmas arra, hogy a nézőtéren tüntessenek. ? maga irtózik a legjobban attól, hogy személyét bármiféle tüntetésre is felhasználják. Úgy gondolom, ha a nézőtéren politikai tetszésnyilvánítást tapasztalunk, azért nem Págert lehet elsősorban felelőssé tenni, hanem a nézőtéren tüntetőket. Nem tudom, hogy levelére adott válaszunk kielégíti-e. Szeretnénk, ha a jövőben Págert a színházban végzett művészi tevékenysége után ítélné meg.
Budapest, 1957. május 27.
| Elvtársi üdvözlettel: (Kiss Árpádné) |
Jelzet: XIX-I-4-bbb-671/1957 1. d. (Művelődésügyi Minisztérium)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő