Megnyitják a (régi) Erzsébet hidat Budapesten.Tovább
A Páger–villa sorsa
„Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta, mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele.”
A külügyminisztérium javaslata a Páger ügy lezárására és a Politikai Bizottság döntése
Előterjesztés
az MSZMP Központi Bizottsága Titkárságához
Páger Antal színművész az amnesztia bizottság hozzájárulásával 1956 őszén hazatért. Hazajövetele előtt illetékes fórumokkal írásos egyezményt kötött, miszerint megérkezése után Budapesten művészpályán dolgozhat (ez már megvalósult), visszakapja tulajdonába a XII. ker. Tamás u. 40. sz. alatti villáját lakható állapotban. (A villát jelenleg Balázs Béláné nemzeti gondozott lakja és még két család.) Villája visszaadásáig elhelyezést nyer valamelyik budapesti szállodában, s ott az állam költségén (Gellért Szállóban) lakik. Páger Antal felesége és két gyermeke csak azután jönnek haza, ha már a volt villáját visszakapja, addig is a Buenos-Aires-i követségünktől havonként 5000 pesó járandóságot kap (ez többlet valutakiadási teher a Külügyminisztérium részére). Kötelezettséget kapott arra is, hogy felesége és két gyermeke hazautazási költségét fizetjük. Páger Antal hazatérésével kapcsolatos kiadás 50 000 argentin pesót tett ki, amelyet szintén a buenos-airesi követségünk fizetett ki.
Páger Antal szállodai költsége már ez ideig kb. 40 000 forintra rúg. Volt villájába ez ideig még nem tudott beköltözni, mivel Balázs Béláné nemzeti gondozott részére és rajta kívül az épületben lakó két család részére más lakások nem lettek biztosítva.
Páger Tamás utcai villája karbantartásáról évek óta nincs gondoskodva, ennek következtében teteje annyira megrongálódott, hogy az esővíz a mennyezetet beszakította, és ennek következtében két szoba teljesen lakhatatlanná vált. Az épület átadása Páger Antal színművész részére csak kijavítása után történhet meg. A renoválási költség kb. 100 000 forintba kerül.
Amennyiben a tél beállta előtt nem történik meg a villa helyrehozatala, a következő évre a rongálódás okozta kár összege megtöbbszöröződik.
Fentieknek megfelelően kérem a Központi Bizottság Titkárságát, hogy az alábbi határozat tervezetet elfogadni szíveskedjék.
Határozat tervezet
- A Titkárság utasítsa a Fővárosi Tanácsot, hogy 1957. október 30-ig a villában tartózkodóknak más lakásokat utaljon ki, és eddig a napig hagyják el a villát. Ugyancsak a Fővárosi Tanácsot utasítja a Titkárság, hogy december 1-ig a villát renováltassa meg, hogy december 1-én Páger Antal beköltözhessen.
- A Titkárság utasítja a művelődésügyi minisztert, hogy 1957. december 1-ig fennálló Páger számlát a Gellért Szállónak fizesse ki.
- Utasítja a külügyminisztert, hogy 1957. december 31-től a havi 5000 pesó támogatást Páger feleségétől vonja meg, és gondoskodjon Páger Antal családjának hazahozataláról. Az útiköltséget a Külügyminisztérium fedezze.
- A Titkárság utasítja a belügyminisztert, hogy Páger, valamint családja hazatérésével kapcsolatos útiköltség kiadásokat térítse meg a Külügyminisztériumnak.
Budapest, 1957. október 8.
| Sebes István külügyminiszter-helyettes |
* * *
| Magyar Szocialista Munkáspárt Külügyi Osztály | Budapest, 1957. okt. 23. |
Sebes elvtársnak
Külügyminisztérium
Kedves Sebes elvtárs!
Mellékelten visszaküldöm a két előterjesztést. Szilágyi elvtárs a Páger ügyben konzultált a titkár elvtársakkal és az a vélemény, hogy a Párt ilyen kérdésben nem hoz határozatot. Ezt állami vonalon minisztériumok között, hogy ha szükséges, a M[iniszter]T[anács] segítségével kell megoldani. Szilágyi elvtárs véleménye szerint ugyanez vonatkozik a másik előterjesztésre is.
| Elvtársi üdvözlettel: Lázár [?] |
* * *
| Horváth Imre [külügyminiszter] elvtárs | Szigorúan bizalmas! |
A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1957. év november hó 12-i ülésén Marosán elvtárs szóbeli bejelentése alapján hozott határozata:
- A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy Páger Antal villája visszaadásával kapcsolatos kérelmét a Minisztertanács vegye le napirendről.
Utasítani kell a Külügyminisztériumot, hogy Páger Antal családja részére folyósított támogatást szüntesse meg.
Ugyanúgy meg kell szüntetni Páger Antal Gellért szállóbeli lakás- szállodai számláinak további fedezését.
Jelzet: XIX-J-1r-64/HI/1957 4. d. KüM Titkárság
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 10.
1903
1911
Kínában a polgári forradalom megdönti az utolsó mandzsu császár, Pu Ji uralmátTovább
1957
Az ifjúság katonai előképzését a KISZ és az MHS együttműködve végezte. A feszült belpolitikai helyzet miatt „ebben az évben fegyvert nem...Tovább
1989
Az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága javasolta, hogy garantálják az oktatási intézményekben az ideológiamentes nevelést.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő