A Páger–villa sorsa

„Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta, mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele.”

Az MSZMP KB Titkárság határozata az 1957. november 12-ei PB döntés megerősítéséről

Különfélék

m) Marosán György elvtárs szóbeli
előterjesztése alapján.
[...]
A Titkárság nem tartja szükségesnek a Politikai Bizottság Páger Antallal kapcsolatos határozatának módosítását.
Megbízza Aczél György elvtársat, beszéljen Páger Antallal és közölje a Titkárság álláspontját.
Szükség esetén meg kell találni a  felbontásához a megfelelő jogi formát.
[...]

* * *

Feljegyzés

Marosán György elvtárs részére

Tárgy:A Politikai Bizottság 1957. XI. 12-i határozata Páger Antal villájának visszaadási kérelmével kapcsolatban.

  1. A XII. Tamás u. 48.[4] sz. a. villa

    A Művelődésügyi Minisztérium kérése alapján Apró [Antal] elvtárs engedélyezte a XII. Tamás u. 48.[!] sz. alatti ház kiürítését. A villában lakó és időközben elhalálozott Balázs Béláné 2 szoba összkomfortos lakást kapott, és ezzel egyidejűleg lemondott az állam javára a villa tulajdonjogáról.

    Az ingatlan 1958. január 9-én a Művelődésügyi Minisztérium kezelésébe kerül. Ezek után a villa rendbehozatalára került volna sor, mely a XII. ker. Tanács VB építési osztálya szerint kb. 270 000,- forintba kerül.

    A Politikai Bizottság XI. 12-i határozata alapján, mely szerint „Páger Antal villája visszaadásával kapcsolatos kérelmét a Minisztertanács vegye le napirendről" - a villa helyreállítása és Páger Antal részére való átadása nem történt meg.

    A Politikai Bizottság határozata azonban ellentétes Páger Antal birtokában lévő, 1956. augusztus 25-i levéllel (2. sz. melléklet), melyet a Buenos Aires-i követségünk adott. A levél szerint a magyar hatóságok biztosítják:

    1. „Budapest, Tamás utcai régi lakását teljes egészében visszakapja;
    2. Lakását állami erőből rendbe hozzák és berendezéséhez állami segítséget kap."

  2. A család részére folyósított összeg

    A Politikai Bizottság 1957. november 12-i határozata alapján a Külügyminisztérium intézkedett és Páger Antal családja részére a havi 5000 arg[entin] peso folyósítását beszüntette.
    Ez az intézkedés is ellentétes Páger Antal birtokában lévő levéllel, mely szerint
    „Családja megélhetésére - mivel ők az iskolai évad befejezése és a Tamás utcai lakás rendbe hozása után térnek haza - havi 5000,- arg[entin] pesot biztosítunk."

  3. A szállodai számla rendezése

    A Politikai Bizottság határozata értelmében Páger Antal Gellért szállóbeli szállodai számláinak további fedezését beszüntettük.

    A szállodai számlák kifizetésének beszüntetése óta Páger Antal a szállodai számlák kifizetéséről nem gondoskodik. Aczél György elvtárs közlése szerint ezért a Vendéglátóipari Vállalat Páger Antalt beperelte.

    A per során lehetséges, hogy Páger, bár a szállodai lakbérre vonatkozólag határozott intézkedést a birtokában lévő levél nem tartalmaz (9. pont) - mégis hivatkozni fog a megállapodásra úgy, hogy a kormány általában nem tartja be a megállapodás egyes pontjait.

Bár a Politikai Bizottság 1957. november 12-i határozatának mind a három vonatkozásban eleget tettünk:
tehát a villát nem adtuk vissza,
családja támogatását beszüntettük,
szállodai számláit nem fizetjük,

az ügy nem tekinthető ezzel lezártnak. Páger Antal ez idő szerint Aczél elvtárs tudomása szerint argentin útlevéllel rendelkezik, és egyelőre várja a kormány intézkedését. Páger Antal szóbeli közlése alapján bemutatták neki a követségen azt a levelet is, melyet Kállai [Gyula] elvtárs írt alá.

Kétségtelen, hogy Págerrel kötött súlyos megállapodás végrehajtása politikailag erős támadási felület. Megoldást mégis kell találni, mert minél tovább húzzuk lezárását, annál nagyobb bonyodalmakhoz vezet.

Kérem fentiekhez Marosán elvtárs állásfoglalását.

Budapest, 1958. február 19.

(Olt Károly) [kézírással aláírt]

* * *

Másodlat

OK: 27-2/Tük/58.

Magyar Népköztársaság Követsége
Legacion de Republica Popular De
Hungria

Buenos AiresBuenos Aires, 1956. augusztus 25.
Coronel Diaz 1874

No,

Páger Antal úrnak,
Buenos Aires

Miután a hazatérési ajánlatunkat elfogadta, kérésére igazoljuk, hogy a magyar hatóságok az alábbiakat biztosítják Önnek hazatérése esetén:

  1. Budapest, Tamás utcai régi lakását teljes egészében visszakapja.
  2. Lakását állami erőből rendbe hozzák és berendezéséhez állami segítséget kap.
  3. Nyugdíját folytatólagossá teszik és megszakítás nélkülinek fogadják el.
  4. Beruházási előlegként 25 000 arg[entin] peso és 1000 magyar forintot kap, melyet hazai fizetéséből levonnak.
  5. Családja megélhetésére - mivel ők csak az iskolaévad befejezése és a Tamás utcai lakás rendbe hozása után térnek haza - havi 5000 arg[entin] pesot biztosítunk.
  6. Úgy az Ön, mint családja utazási költségét fedezzük.
  7. Csomagjai szállításánál teljes vámmentességben részesül.
  8. Magyar hatóságokkal való megegyezés szerint képességeinek megfelelő beosztást kap a művészeti életben.
  9. A Lupa szigeti és Balaton melletti összesen 250 négyszögöl telkére vonatkozóan, valamint a szállodai lakbért illetően - mivel választ hazai hatóságokból még nem kaptam, Magyarországon Önnek kell személyesen rendezni.

A fenti igazolást kizárólagosan az Ön személyes használatára adtam ki.

Buenos Aires, 1956. augusztus 27.Pecsét helye.Gallay Ferenc s. k.
I. oszt. Titkár

Kijelentem, hogy hazatérésem elhatározása teljesen szabad akaratomból, önként történt.
Páger Antal
színművész

Készült: 3 pld.-ban
1 pl. Komár Júlia művésznőnek
1 „ Páger Antal úrnak
1 „ Magyar Követségnek

A másodlat hiteléül:
Bertalany [?] [kézírással aláírt]

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 7. cs. 23. ő. e. 1958. február 28. (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Vezetősége Titkárság)

Ezen a napon történt november 24.

1912

Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább

1915

Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább

1918

Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább

1918

Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább

1919

A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő