„Utász előtt nincs akadály..." 2.
„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."
December
December 1. hétfő. Novoukrainka
7 h-kor indulás. Útviszonyok tűrhetők. Az utak mentén és az egész környéken látható azoknak a súlyos harcoknak nyomai, melyek Pervomajszk-tól ÉK-re dúltak. A harcokat átvészelt és learatott búza, még most kerül asztagba rakásra és cséplésre. Délután érkezünk N.-Ukrainkára hol az előkészített szállásunk kielégítő. A helység szép fekvésű, mely szintén sokat szenvedett a harcok alatt.
Idő: borult, szeles, havas.
December 2. kedd. Tiszkovka
Ind. 7 h-kor Útviszonyok szintén tűrhetők. A ma megtett útvonalon is a súlyos harcok nyomai mindenfelé. Gépkocsi, harckocsi és egyéb harci eszközök roncsai, valamint igen sok az orosz katonai tömegsír. E területen óriási volt az emberveszteségük. Szállásunk szűkös, de jó meleg.
Idő: változóan derült hideg.
December 3. szerda. Uman-Kocserzsinci
Ind[ulás] 7 h-kor. Az útviszonyok tűrhetőek. Ezen útvonalunk mentén is végig láthatók a heves harcok nyomai, - mint tegnapi utunkon - számtalan katonasírokkal jelezve. A learatott gabona, itt is asztagokba rakva várja a cséplést, melyet a hidegek ellenére is végzi a lakosság. Délben Umanba érve a német Ortskommandó a városban szállást adni nem tud, utunkat folytatva a várostól 7 kilométerre lévő Kocserzsinci község iskolájában helyezkedtünk el.
Idő: borult, délután enyhe havazás.
December 4. csütörtök. Áp. ua.
Egésznap pihenő, tisztálkodás. Itt értesülünk arról, hogy Vinnyicán nem vagonírozhatunk be, és utunkat folytatni kell Berdicsevbe. A holnapi induláshoz előkészületek megtörténtek.
Idő: mint tegnap.
December 5. péntek. Gajszin
6 h-kor indulás. Útviszonyaink végre jók. A Bug folyó mentén lezajlott harcok nyomai itt is láthatók. 14 h-ra érkezünk Gajszinba, és egy volt orosz laktanyában elszállásolunk. Itt már magyar megszálló alakulatok vannak. E helységben a kiskunhalasi
. A városban magyar közigazgatás van, ami nagy kiterjedésű, rendezetlen, piszkos. Néhány gyártelepe üzemképtelen.Idő: hideg, havas.
December 6. szombat. Mihajlovka
Ind[ulás] 5 h-kor. Útviszonyok jók. Az éjjel leesett kb. 5 cm-es hó, kissé síkossá tette az utat, így az óvatos vezetés miatt csak 12 h-ra értünk Braszlavba, hol a pihenő alatt megebédeltünk. Itt már a gyárak üzemelnek. 15 h-kor érkezünk Vinnyicára, hol szálláshiány miatt egy 8 kilométerre lévő faluban, Kolo-Mihajlovkán az iskolában szállásoltunk be.
Idő: délelőtt derült, délután borult havazás.
December 7. vasárnap
Egész nap pihenő, karbantartás.
Idő: mint tegnap.
December 8. Mahnovka, hétfő
A zászlóaljunk 6 h-kor, alosztályaival a Berdicsev előtti Mahnovkára menetel, hova 11 h-kor érkezik és elszállásol. Este értesülünk, hogy a zászlóalj csak 14-én kerül bevagonírozásra, így a tovább parancsig itt maradunk. F[olyó] hó 14-ig javítások, karba helyezés, pihenő.
Idő: állandóan borult, szeles esős.
December 14. vasárnap. Berdicsev
A megérkezett parancs értelmében a zászlóalj Berdicsevbe vonul a vasúti pályaudvarra. A berakodó alakulatok tömege miatt, zászlóaljunkra csak az éjszaka került sor. A beállított szerelvényre még egy páncélos
is berakodik, mely velünk vonul haza. A sok bajjal és bosszúsággal járó rakodás csak 15-én este nyert befejezést. Szerencsére az emberek számára szolgáló marhavagonok kályhával és tüzelővel vannak ellátva, így az elmúlt éjszakai és mai napi fázlódásunkat, meleg vagonba pihentünk.Idő: mindkét nap borult, szeles, esős.
December 16. kedd
Hajnali 4 h-kor szerelvényünk kifut a Berdicsevi pályaudvarról, melynek útja is olyan volt, mint a gépkocsival Berdicsewig megtett utunk volt. Többet álltunk, mint mentünk, nehogy hamar hazaérjünk. Berdicsevtől, Sepetovka, Rovno, Dubno, Brodyn át, 17-én reggel 7h-ra érkeztünk Kraszne állomásra, hol a reggelit elfogyasztva bedöcögtünk a Lembergi pályaudvarra, hol volt időnk elfogyasztani az ebédet és a vacsoránkat is, amíg 17 h-kor ismét elindulhattunk. A vasúton eddig megtett útvonalunkon több német szerelvénnyel találkoztunk, melyek mezőgazdasági gépeket (traktor) talajművelő eszközöket szállítottak kifelé, hogy a kisgazdaságokká átalakult kolhozföldek új gazdáinak legyen mivel művelni volt földjeiket, melyet most újra visszakaptak. A sötétség beálltával - a rossz idő miatt is - bezártuk a vagon ajtaját, és lepihenve álomba merültünk.
December 18. csütörtök
Reggelre Przemysl, Jaroszlavon átutazva, Rzeszów áll[omás]on reggeliztünk, 12h-kor Tarnov-ban ebédeltünk, míg a vacsorát 21 h-kor az Auschwitz-i állomáson fogyasztottuk el. Az eddig érintett lengyel területeken a vasút menti települések állomásain végig élelmet kéregető gyerekek, kisgyermekes asszonyok sokasága könyörgött egy darabka kenyérért vagy más élelemért. A vonatból mi úgy látjuk, mintha Lengyelországban a német megszállás óta nem indult volna meg az élet.
December 19. péntek
Az éjszakai vonatozással Szlovákiában Ruttka, Rózsahegy, Liptószentmiklós, Poprád érintésével a déli órákban Iglóra érkeztünk, és hogy tagjainkat megmozgassuk néhányan kiszálltunk. Mivel a Magas-Tátra havas csúcsa szépen idelátszott, - új tekercs filmet tettem a gépembe -, lefotóztam, valamint a vagonbeli társaimról is egy csoportképet. Ezt látva egy szolgálatban lévő szlovák csendőr - miközben én felszálltam a vagonba - hozzám jön és be akar kísérni, mert az állomáson fényképezni tilos. Erre én nem voltam hajlandó, de hogy emiatt szerelvényünket visszatartsák, és egyéb kellemetlenség legyen, így kihúztam gépemből a filmet és a melléhez löktem. Kémkedés gyanújával akart letartóztatni, de azért egymaga nem mert határozottan fellépni. Innen elindulva 20.30 h-ra Kassára érkeztünk.
December 20. szombat. Kassa
A pályaudvaron rögtönzött fertőtlenítő van a hazatérő alakulatok számára, hol az egész nap eltelt a szerelvény fertőtlenítésével is. Valamint az aloszt[ály]ok - miután kiválnak a zászlóalj kötelékéből - szerelvényének az állomáshelyükre való irányításával. A mai nap adjuk ki a zászlóalj parancsnokság utolsó napiparancsát az alosztályaink részére, melyet még 17-én legépeltem, amikor Nyisztor őrnagy indulni akart a Gyorshadtest útjának szemrevételezésére. Ő bizonyára már akkor úgy határozott, hogy nem fogja velünk végigszenvedni az azóta eltelt napokat. Így helyettese Faller százados és Kliment hadnagy írták alá a búcsúlevélnek is mondható napiparancsot. A nap folyamán ideérkező alakulatok tagjai részére a magyar Vöröskereszt által ajándékozott szeretetcsomagokat is kiosztották a Vöröskeresztes nővérek. Mindezek, meleg kézfogások és csókok kíséretében lettek átnyújtva, mely aktus alatt nem láttam bajtársaim arcán a künn szerzett benyomásoktól való lelki megnyugvást.
December 21. vasárnap
Szerelvényünk a hajnali órákban gördül ki a Kassai pályaudvarról, míg egész napos döcögés után este 21 h-kor érkezünk a szolnoki pályaudvarra, hol az éjszakát a teherpályaudvaron töltöttük.
December 22. hétfő
Reggel megkezdtük gépjárműveink lerakodását a vagonokről, mely végeztével délre levonultunk a laktanyába, hol a gépkocsik leürítése után felszerelésünket egy üres épületbe berakva a g[ép]j[ár]műveket az anyazászlóaljnak átadtuk. Mivel a karácsonyi ünnepek küszöbén állunk, a teljes leszerelésre rövid az idő, a parancsnokság úgy határozott, hogy a jövő év január hó 14-ig mindenkit szabadságol, hogy az ünnepeket töltse otthon mindenki szerettei körében. Ezután Nidermayer szakaszvezető írnoktársammal a szab[adság]os leveleket mielőbb kiállítottuk. Így az estével hazautazhattunk családjainkhoz.
A szolnoki helyőrség más fegyvernemeitől kint lévő és hazatért egységei is szabadságoltattak. Bizonyára a helyőrség parancsnok rendelkezett így, mert a szab.-ról való bevonulás után a város Hősök terén, nyilvánosan fogadta a hazatért alakulatokat és üdvözlő beszéde után a nyilvánosság előtt - a már előre összeszedett kitüntetéseket, hogy ezzel is emelje az ünnepség nívóját - újból kitűzte a kitüntetettek mellére. Az ünnepség a hősök szobra előtti díszfelvonulással ért véget.
Ezután visszatérve a laktanyába, kezdetét vette a leszerelés mely 14. és 15-én be is fejeződött. Ennek végeztével én is leszámoltam az irodai dolgokkal és katonai felszerelésemmel, miután nem tudtak rábeszélni a hivatásos katonai életre, én is civilbe öltöztem 2 év és 4 hónapi szolgálat után, mivel a függőséget csak addig bírtam, amíg az egyenruhát kötelező viselnem.
Mivel ezt a változó eseményekkel eltelt közel 8 hónapot magunk mögött tudva elbúcsúzunk egymástól, hogy ki-ki vonatára szállva visszatérjen szerettei körébe, jóleső érzéssel gondolunk arra a tisztek és legénység között kialakult egymás iránti barátságra és gondoskodásra, amelynek tudata mindenkor elviselhetővé tette számunkra az átélt eseményeket.
Én csak a késő éjszakai órákban szálltam vonatra, mert a zászlóalj parancsnokságnál dolgozó három korombeli továbbszolgáló írnok barátom - a szerencsés hazatérésem örömére - egy rövid búcsúestre visszatartottak, melyet kellemesen töltöttünk el az utászok törzshelyén a Fancsali Péter vendéglőjében.
Január 16-án a hajnali órákban, mint civil ruhás polgár kopogtam szüleim házának ablakán.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő