„Utász előtt nincs akadály..." 2.

Béres Lajos naplója - második rész

„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."

December

December 1. hétfő. Novoukrainka

7 h-kor indulás. Útviszonyok tűrhetők. Az utak mentén és az egész környéken látható azoknak a súlyos harcoknak nyomai, melyek Pervomajszk-tól ÉK-re dúltak. A harcokat átvészelt és learatott búza, még most kerül asztagba rakásra és cséplésre. Délután érkezünk N.-Ukrainkára hol az előkészített szállásunk kielégítő. A helység szép fekvésű, mely szintén sokat szenvedett a harcok alatt.

Idő: borult, szeles, havas.

 

December 2. kedd. Tiszkovka

Ind. 7 h-kor Útviszonyok szintén tűrhetők. A ma megtett útvonalon is a súlyos harcok nyomai mindenfelé. Gépkocsi, harckocsi és egyéb harci eszközök roncsai, valamint igen sok az orosz katonai tömegsír. E területen óriási volt az emberveszteségük. Szállásunk szűkös, de jó meleg.

Idő: változóan derült hideg.

 

December 3. szerda. Uman-Kocserzsinci

Ind[ulás] 7 h-kor. Az útviszonyok tűrhetőek. Ezen útvonalunk mentén is végig láthatók a heves harcok nyomai, - mint tegnapi utunkon - számtalan katonasírokkal jelezve. A learatott gabona, itt is asztagokba rakva várja a cséplést, melyet a hidegek ellenére is végzi a lakosság. Délben Umanba érve a német Ortskommandó a városban szállást adni nem tud, utunkat folytatva a várostól 7 kilométerre lévő Kocserzsinci község iskolájában helyezkedtünk el.

Idő: borult, délután enyhe havazás.

 

December 4. csütörtök. Áp. ua.

Egésznap pihenő, tisztálkodás. Itt értesülünk arról, hogy Vinnyicán nem vagonírozhatunk be, és utunkat folytatni kell Berdicsevbe. A holnapi induláshoz előkészületek megtörténtek.

Idő: mint tegnap.

 

December 5. péntek. Gajszin

6 h-kor indulás. Útviszonyaink végre jók. A Bug folyó mentén lezajlott harcok nyomai itt is láthatók. 14 h-ra érkezünk Gajszinba, és egy volt orosz laktanyában elszállásolunk. Itt már magyar megszálló alakulatok vannak. E helységben a kiskunhalasi 

. A városban magyar közigazgatás van, ami nagy kiterjedésű, rendezetlen, piszkos. Néhány gyártelepe üzemképtelen.

Idő: hideg, havas.

 

December 6. szombat. Mihajlovka

Ind[ulás] 5 h-kor. Útviszonyok jók. Az éjjel leesett kb. 5 cm-es hó, kissé síkossá tette az utat, így az óvatos vezetés miatt csak 12 h-ra értünk Braszlavba, hol a pihenő alatt megebédeltünk. Itt már a gyárak üzemelnek. 15 h-kor érkezünk Vinnyicára, hol szálláshiány miatt egy 8 kilométerre lévő faluban, Kolo-Mihajlovkán az iskolában szállásoltunk be.

Idő: délelőtt derült, délután borult havazás.

 

December 7. vasárnap

Egész nap pihenő, karbantartás.

Idő: mint tegnap.

 

December 8. Mahnovka, hétfő

A zászlóaljunk 6 h-kor, alosztályaival a Berdicsev előtti Mahnovkára menetel, hova 11 h-kor érkezik és elszállásol. Este értesülünk, hogy a zászlóalj csak 14-én kerül bevagonírozásra, így a tovább parancsig itt maradunk. F[olyó] hó 14-ig javítások, karba helyezés, pihenő.

Idő: állandóan borult, szeles esős.

 

December 14. vasárnap. Berdicsev

A megérkezett parancs értelmében a zászlóalj Berdicsevbe vonul a vasúti pályaudvarra. A berakodó alakulatok tömege miatt, zászlóaljunkra csak az éjszaka került sor. A beállított szerelvényre még egy páncélos 

 is berakodik, mely velünk vonul haza. A sok bajjal és bosszúsággal járó rakodás csak 15-én este nyert befejezést. Szerencsére az emberek számára szolgáló marhavagonok kályhával és tüzelővel vannak ellátva, így az elmúlt éjszakai és mai napi fázlódásunkat, meleg vagonba pihentünk.

Idő: mindkét nap borult, szeles, esős.

 

December 16. kedd

Hajnali 4 h-kor szerelvényünk kifut a Berdicsevi pályaudvarról, melynek útja is olyan volt, mint a gépkocsival Berdicsewig megtett utunk volt. Többet álltunk, mint mentünk, nehogy hamar hazaérjünk. Berdicsevtől, Sepetovka, Rovno, Dubno, Brodyn át, 17-én reggel 7h-ra érkeztünk Kraszne állomásra, hol a reggelit elfogyasztva bedöcögtünk a Lembergi pályaudvarra, hol volt időnk elfogyasztani az ebédet és a vacsoránkat is, amíg 17 h-kor ismét elindulhattunk. A vasúton eddig megtett útvonalunkon több német szerelvénnyel találkoztunk, melyek mezőgazdasági gépeket (traktor) talajművelő eszközöket szállítottak kifelé, hogy a kisgazdaságokká átalakult kolhozföldek új gazdáinak legyen mivel művelni volt földjeiket, melyet most újra visszakaptak. A sötétség beálltával - a rossz idő miatt is - bezártuk a vagon ajtaját, és lepihenve álomba merültünk.

 

December 18. csütörtök

Reggelre Przemysl, Jaroszlavon átutazva, Rzeszów áll[omás]on reggeliztünk, 12h-kor Tarnov-ban ebédeltünk, míg a vacsorát 21 h-kor az Auschwitz-i állomáson fogyasztottuk el. Az eddig érintett lengyel területeken a vasút menti települések állomásain végig élelmet kéregető gyerekek, kisgyermekes asszonyok sokasága könyörgött egy darabka kenyérért vagy más élelemért. A vonatból mi úgy látjuk, mintha Lengyelországban a német megszállás óta nem indult volna meg az élet.

 

December 19. péntek

Az éjszakai vonatozással Szlovákiában Ruttka, Rózsahegy, Liptószentmiklós, Poprád érintésével a déli órákban Iglóra érkeztünk, és hogy tagjainkat megmozgassuk néhányan kiszálltunk. Mivel a Magas-Tátra havas csúcsa szépen idelátszott, - új tekercs filmet tettem a gépembe -, lefotóztam, valamint a vagonbeli társaimról is egy csoportképet. Ezt látva egy szolgálatban lévő szlovák csendőr - miközben én felszálltam a vagonba - hozzám jön és be akar kísérni, mert az állomáson fényképezni tilos. Erre én nem voltam hajlandó, de hogy emiatt szerelvényünket visszatartsák, és egyéb kellemetlenség legyen, így kihúztam gépemből a filmet és a melléhez löktem. Kémkedés gyanújával akart letartóztatni, de azért egymaga nem mert határozottan fellépni. Innen elindulva 20.30 h-ra Kassára érkeztünk.

 

December 20. szombat. Kassa

A pályaudvaron rögtönzött fertőtlenítő van a hazatérő alakulatok számára, hol az egész nap eltelt a szerelvény fertőtlenítésével is. Valamint az aloszt[ály]ok - miután kiválnak a zászlóalj kötelékéből - szerelvényének az állomáshelyükre való irányításával. A mai nap adjuk ki a zászlóalj parancsnokság utolsó napiparancsát az alosztályaink részére, melyet még 17-én legépeltem, amikor Nyisztor őrnagy indulni akart a Gyorshadtest útjának szemrevételezésére. Ő bizonyára már akkor úgy határozott, hogy nem fogja velünk végigszenvedni az azóta eltelt napokat. Így helyettese Faller százados és Kliment hadnagy írták alá a búcsúlevélnek is mondható napiparancsot. A nap folyamán ideérkező alakulatok tagjai részére a magyar Vöröskereszt által ajándékozott szeretetcsomagokat is kiosztották a Vöröskeresztes nővérek. Mindezek, meleg kézfogások és csókok kíséretében lettek átnyújtva, mely aktus alatt nem láttam bajtársaim arcán a künn szerzett benyomásoktól való lelki megnyugvást.

 

December 21. vasárnap

Szerelvényünk a hajnali órákban gördül ki a Kassai pályaudvarról, míg egész napos döcögés után este 21 h-kor érkezünk a szolnoki pályaudvarra, hol az éjszakát a teherpályaudvaron töltöttük.

 

December 22. hétfő

Reggel megkezdtük gépjárműveink lerakodását a vagonokről, mely végeztével délre levonultunk a laktanyába, hol a gépkocsik leürítése után felszerelésünket egy üres épületbe berakva a g[ép]j[ár]műveket az anyazászlóaljnak átadtuk. Mivel a karácsonyi ünnepek küszöbén állunk, a teljes leszerelésre rövid az idő, a parancsnokság úgy határozott, hogy a jövő év január hó 14-ig mindenkit szabadságol, hogy az ünnepeket töltse otthon mindenki szerettei körében. Ezután Nidermayer szakaszvezető írnoktársammal a szab[adság]os leveleket mielőbb kiállítottuk. Így az estével hazautazhattunk családjainkhoz.

A szolnoki helyőrség más fegyvernemeitől kint lévő és hazatért egységei is szabadságoltattak. Bizonyára a helyőrség parancsnok rendelkezett így, mert a szab.-ról való bevonulás után a város Hősök terén, nyilvánosan fogadta a hazatért alakulatokat és üdvözlő beszéde után a nyilvánosság előtt - a már előre összeszedett kitüntetéseket, hogy ezzel is emelje az ünnepség nívóját - újból kitűzte a kitüntetettek mellére. Az ünnepség a hősök szobra előtti díszfelvonulással ért véget.

Ezután visszatérve a laktanyába, kezdetét vette a leszerelés mely 14. és 15-én be is fejeződött. Ennek végeztével én is leszámoltam az irodai dolgokkal és katonai felszerelésemmel, miután nem tudtak rábeszélni a hivatásos katonai életre, én is civilbe öltöztem 2 év és 4 hónapi szolgálat után, mivel a függőséget csak addig bírtam, amíg az egyenruhát kötelező viselnem.

Mivel ezt a változó eseményekkel eltelt közel 8 hónapot magunk mögött tudva elbúcsúzunk egymástól, hogy ki-ki vonatára szállva visszatérjen szerettei körébe, jóleső érzéssel gondolunk arra a tisztek és legénység között kialakult egymás iránti barátságra és gondoskodásra, amelynek tudata mindenkor elviselhetővé tette számunkra az átélt eseményeket.

Én csak a késő éjszakai órákban szálltam vonatra, mert a zászlóalj parancsnokságnál dolgozó három korombeli továbbszolgáló írnok barátom - a szerencsés hazatérésem örömére - egy rövid búcsúestre visszatartottak, melyet kellemesen töltöttünk el az utászok törzshelyén a Fancsali Péter vendéglőjében.

Január 16-án a hajnali órákban, mint civil ruhás polgár kopogtam szüleim házának ablakán.

Ezen a napon történt április 16.

1944

Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő