Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
„Utász előtt nincs akadály..." 2.
„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."
Május
1941. május 28. Szolnok
A hajnali órákban visszajöttem 10 napos szabadságomról. Az irodába visszazökkentem a régi munkámba. Van már egy újonc írnok is, ki engem pótolt, amíg oda voltam.
A v[issza]m[aradó] k[ülönítmény] irodában nagy munka folyik. A tartalékos állomány kartonjait rendszerezik, és mozgósítandó alakulatok szerint csoportosítják,
ellátva, melyre csak a dátumbélyegzőt kell a postázáskor ráütni.A laktanyai élet a szokásos mederben folyik a megszokott formában. Nálunk a zászlóalj irodán is megvan a mindennapi írni, postázni való, amely egésznap lefoglal bennünket munkaidő alatt.
Nagy Gyula törzsőrmester irodafőnököm minden reggel átnézi a laktanyába járó napilapokat, és ha tartalmukról véleményét nem is közli velünk, látni rajta nemtetszését a leírt eseményekkel kapcsolatban. Ti., katona nem foglalkozhat a világ eseményeivel! Június hó 20-án a vmk. iroda parancsot kap, hogy a 152. gépkocsizó utász zászlóaljtörzset újból mozgósítsa, SAS behívóval, melyet a délutáni postával el is küldtek. Ezen irodában dolgozó barátaim közlik velem, hogy készüljek, mert a zászlóaljtörzsnek újból én leszek a zászlóaljírnoka. Nem tudjuk, hogy miért van e mozgósítás. A laktanyában nem hallani semmiről. Irodafőnököm méltatlankodik is hogy már megint itt hagyom, újra gondoskodhat helyettem másról. Június 22-én megkezdődik a mozgósított tartalékosok bevonulása és az alkalmassági vizsgák után a felszerelésük is. 24-én a rádió bejelenti a hírt, hogy a németek megtámadták a Szovjetuniót a Keleti-tengertől a Kárpátokig húzódó vonalon és a hadműveletek tervszerűen folynak. A román erők Besszarábiában ugyancsak előrenyomulóban vannak. Hírek szerint a szovjet már hetek óta nagy erőket vonultatott fel a nyugati határain, hogy alkalmas pillanatban, katonai hatalmát Európára is kiterjessze és bolsevista rendszerét itt is meghonosítsa. Ezt előzte volna meg a németek támadása? A mozgósítottak bevonulása 26-ig tart, mert öt vármegye területéről kell összejönni a létszámnak, és sokan a családi ügyeik rendezése végett és a nagyobb távolság miatt későn érkeznek. Gépjárműveink újból behívott polgári gépkocsiból fog állni, melyre kincstári rendszám és jelzés kerül. Rendkívüli hír! Kassára szovjet repülők bombát dobtak. Az eset miatt tiltakozás, amit orosz részről tagadnak. Emiatt 27-én bejelentik a magyar-szovjet hadiállapotot! Most már tudjuk mozgósításunk okát. Bizonyára voltak, akik ezt már jó előre tudták. A szolnoki VI. utász zászlóaljal csak ezt a mi zászlóaljtörzsünket mozgósítják. A bevonuló tartalékosok kb. 50 %-a az ápr[ilis]i mozgósításkor is bent voltak. Most még több az öregebbek száma, mint a tavaszon volt. Mivel zászlóaljparancsnoknak ismét Nyisztor őrnagyot vezényelték ide az időskorúak miatt újból tiltakozott Hoós alezredes-nél, kérve fiatalabbakkal való leváltásukat, de csak ígéretet kapott. „Mit kezdjek én aggastyánokkal egy háborúban?", mondta. Ugyancsak behívták újra az „öreg" Faller századost, Ács hadnagyot és Ferenci karpaszományos őrmestert, ki ismét a gh. főnöki posztot tölti be. Ezek után érthető Nyisztor őrnagy méltatlankodása. Most sem az ő rugalmasságához való ez az összetétel. A hónap végére a behívott gépjárművek menetkészen állnak, rendeltetésüknek megfelelően felszerelve. Katonaszemmel nézve furcsa látvány ez a különböző típusú és színű gépj[ár]mű park. Most is - mint már az előző két mozgósítás alkalmával - tapasztaltam az emberi kapcsolatok hamar kialakulnak, barátivá válnak, de nem a fegyelem és a kölcsönös tisztelet rovására. Az idős tisztek intézkedései is baráti hangnemben nyilvánulnak meg, mely fokozza az emberekben a személyük iránti szimpátiát. Én, mint tényleges időmet töltő katona, most harmadszor élem már meg ezt a laktanyaitól eltérő baráti, de mégis katonás szellemet. Beosztásomnál fogva, nap mint nap mindenkivel kapcsolatom van és a tiszteken kívül rendfokozatra való tekintet nélkül az idősebbeket bácsinak szólítom, a fiatalabbakkal tegeződöm.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő