„Utász előtt nincs akadály..." 2.

Béres Lajos naplója - második rész

„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."

Béres Lajos naplója 

1941. év

A Délvidék megszállása

  

Az újévi szabadságolások után tovább folyik a szokásos laktanyai élet. A parancsnokság épületében elhelyezett különféle irodákban a hivatásos tisztek és altiszteken kívül már mindenütt a századokból kiválogatott és áthelyezett korosztályombeliek a kisegítő írnokok. Az irodaépület légköre általában nyugodtnak mondható, eltekintve attól a ritka kivételtől, ha 

, a gazdasági hivatal főnökét környezete valamivel fel nem bosszantja. Ilyenkor még a falak is remegnek a borzasztóan erős hangjától, mert indulatait csak kiabálással tudja levezetni. Szerencsére ez ritkán fordul elő. Ilyen erős hanggal egy hadosztálynak is vezényelhetne a gyakorlótéren. Ilyenkor bocsánatot kér a szomszéd irodában dolgozó Hoós alez-től, aki vele ellentétben a nyugodt és mérsékelt ember megtestesítője. A kemény téli időjárásra tekintettel az aloszt-oknál csak a körletfoglalkozások a mérvadók. Irodafőnökömmel jól összehangolva végezzük a mindennapi adminisztrációs munkát, melyből mindig van elég. Ritkán érünk rá egy kis magánbeszélgetésre. Február derekán megenyhült az idő, és a hó olvadásnak indult. Az utolsó héten valóságos tavaszi idő van, ha lehet kellemes egy kicsit a napon tartózkodni. E hét egyik napján délután kezdtem rosszul érezni magam. Munkaidő után bemegyek az egészségügyi szobára, elmondom panaszomat az ügyeletes tisztesnek, ki mindjárt hőmérőt dug a hónom alá. Amikor kiveszi, 38,5 °C-ot mutat. Azonnal ágyba kényszerít és lázcsillapítót ad, mivel orvosi vizit csak reggel lesz. Közben intézkedik a személyi holmim idehozataláról is. Az éjszakát nyugodtan töltöttem. Reggelre lement a lázam, visszaállt a normál hőmérsékletem, így az orvos csak a tüdőmnél észlel kevés rendellenességet. A lélegzésnél fájdalmat nem érzek a tüdőm körül, csak némi gyengeséget, mely bizonyára a láz maradványa. A főorvos közli, hogy mivel lázam nincs, nem küldhet kórházba, mert ilyen esetben csak lázas beteget vesznek fel. Maradjak az egészségügyi szobán, szedjem a kiírt gyógyszert, a továbbiakat majd meglátjuk. Ettől kezdve mindennap megvizsgál, de állapotomban rosszabbodást nem tapasztal. Az egészségügyi szobán való tétlenséget olvasással, heverészéssel töltöm. Mivel jó napos idők járnak, engedélyezi a kinn tartózkodást is, melytől érzem javulásomat. Erről tájékoztatom a főorvost, aki közel kétheti egészségügyi szabadságra küld, hogy erősödjem. Hazaérkezésem másnap reggelén magas lázra ébredtem. Elmenve ról visszatérve jelentkezem az orvosi vizsgán, elmondva esetemet, újból visszatartott az egészségügyi szobán erősödés végett. Így töltöttem el a március hónapot, mely alatt borzasztóan meguntam már a mindennapi orvosi vizitet, hol se jót, se rosszat nem mondanak, meg a tétlenséget. Végre április 4-én megtartott orvosi vizsgán gyógyultnak lettem nyilvánítva már 9 órakor, úgy a magam, mint főnökeim örömére, jelentkeztem szolgálattételre. Az irodai helyzet ismertetése után értesülök arról, hogy a reggeli postával a zászlóalj parancsot kapott, amely szerint állományán belül állítson fel egy önálló zászlóaljtörzset „152. gépkocsizó utászzászlóaljtörzs" néven és azt a 154. kerékpáros utászszázadot, amellyel én is Erdélyben voltam, melynek tartalékos legénységét mozgósítsa és helyezze hadiállapotba. Ezek behívójegyei a mai nap postázva is lett[ek]. Én pedig, hogy ne melegedjek munkakörömben, máris megkapom új beosztásomat, mint zászlóalj írnok a gépkocsizó zászlóalj törzshöz, mivel ezt a beosztást tartalékos nem végezheti. Irodafőnököm taníthat be mást helyettem, mert nem tudni, mikor kerülünk vissza és szolgálati időmnek is vége felé járok. A nap folyamán felvételezem az irodai felszerelést és elszállításhoz előkészítem. Itt a felsőbb körökbeni nézetek szerint a németek balkáni inváziója Jugoszláviát összeomlással fenyegeti, és a magyar kormány szerint az odacsatolt magyar területeket (a Bácskát) meg kell szálljuk, mielőtt a német csapatok rátennék a lábukat, nehogy ilyen alapon jogot formáljanak birtoklására. Ezért a mozgósított egységek a területre irányíttatnak.

 

 

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők