Hogyan zajlottak a létszámcsökkentések 1946-ban?

A B-listázások hátteréről

„A közhivatalok megtisztítása: hadművelete a demokráciának. Ezt a hadműveletet tervszerűen, fegyelmezetten és a győzelem teljes elhatározottságával kell végrehajtanunk. A feladat nehéz. Csak a legmegbízhatóbb, megközelíthetetlen, értelmes és erélyes elvtársak alkalmasak eredményes ellátására. Aki tehát tisztogató bizottságba szóló megbízást kap, tekintse megbecsülésnek és érezze át a milliós munkásság sok évtizedes mozgalmával szemben a teljes felelősséget.”

Források

1. A B-lista bizottságban résztvevő szakszervezeti kiküldött feladatai

a. A közigazgatási tisztogató bizottságok Szakszervezeti Tanácsi kiküldötteinek kötelességei

 

Feladat

A kiküldöttek feladata, hogy a magyar dolgozók képviseletében megtisztítsák a közhivatalokat azoktól az elemektől, akik a magyar közélet és közigazgatás demokratikus voltát, eredményességét és olcsóságát akadályozzák, vagy terhelik. Ezzel a munkával az országot döntő lépéssel visszük előbbre a demokratikus fejlődés útján.

A közhivatalok megtisztítása: hadművelete a demokráciának. Ezt a hadműveletet tervszerűen, fegyelmezetten és a győzelem teljes elhatározottságával kell végrehajtanunk.

A feladat nehéz. Csak a legmegbízhatóbb, megközelíthetetlen, értelmes és erélyes elvtársak alkalmasak eredményes ellátására. Aki tehát tisztogató bizottságba szóló megbízást kap, tekintse megbecsülésnek és érezze át a milliós munkásság sok évtizedes mozgalmával szemben a teljes felelősséget.

Fegyelem

A tisztogató bizottságokba kizárólag a Szakszervezeti Tanács jogosult a szakszervezetek számára fenntartott helyre tagot delegálni. Semmiféle más szervnek (így az egyes szakszervezeteknek és pártszervezeteknek sem), nincs joga önálló delegálásra. Illetéktelen delegálással jelentkező személy eljárása: visszaélés! - A Szakszervezeti Tanács a delegálást az összes szakszervezetek és munkáspártok bevonásával intézi, részükről az akció irányításának jogát megkapta. Így a kiküldöttek, kiküldetésükkel kapcsolatban mozgalmi fegyelmi szempontból is közvetlenül a Szakszervezeti Tanács előtt felelősek, de ebbeli fegyelmi vétségeik párt- és szakszervezeti fegyelmi eljárás alá is esnek.

A Szakszervezeti Tanács kiküldöttjeinek minden szempontból pártszerűen kell viselkednie. Elsősorban nem szabad a Szakszervezeti Tanácsot vagy a munkáspártokat kifelé dezavuálnia. Ha bármilyen különvéleménye, vagy nézeteltérése van, azt jelentés útján kell tisztáznia. Szigorúan tilos a bizottságon belül tisztségéről, illetve kiküldetéséről lemondania. A Szakszervezeti Tanács részéről történő esetleges felváltását viszont zokszó nélkül és minden ellenkezés elkerülésével kell tudomásul vennie. Különösen vonatkozik a pártszerűség kötelessége arra az esetre, ha a bizottság miniszteri kiküldöttje elvtárs. Ez esetben vele egyetértően és együttműködve kell dolgoznia és evégből a kérdéseket előzetesen megtárgyalnia. Azt azonban a Szakszervezeti Tanács kiküldöttje tartsa szem előtt, hogy a munkásmozgalmat kifejezetten ő képviseli és az irányadó álláspontnak ő van birtokában. Esetleges nézeteltérésük esetén a Szakszervezeti Tanácshoz tegyen jelentést. (A másik kiküldött pártjához, különösen akkor, ha az nem egyúttal az ő pártja is, közvetlen jelentést intéznie tilos.)

A tisztogató bizottsági kiküldött kizárólag a Szakszervezeti Tanácstól fogadhat el utasításokat és kizárólag a Szakszervezeti Tanácsnak tartozik jelentéstételi kötelezettséggel. A Szakszervezeti Tanács megbízatásával kapcsolatban, vagy a tisztogatás tartama alatt közli vele, hogy kik azok, akiket ellenőrzésével megbízott, illetve kiküldetési helyén (a hivatalban) kik azok, akiktől információt igénybe vehet. Mástól útbaigazítást, különösen pedig beajánlásokat elfogadnia, hacsak arra a Szakszervezeti Tanácstól külön utasítást nem kért és kapott, tilos; az ezzel kísérletezőket igazoltatnia és jelentenie kell.

A kiküldöttnek, a Szakszervezeti Tanács adott utasításait feltétlenül követnie kell, azoktól önkényesen eltérnie nem szabad. Ha a kapott utasításokkal kapcsolatban észrevételei támadnak, azokat jelentenie kell és megfelelő új utasításokat kell kérnie. A kapott utasításoktól való eltérés, vagy azok önhatalmú felül bírálata a legszigorúbb fegyelmi eljárás alá esik.

Viselkedés

A kiküldöttnek teljes mértékben kifejezésre kell azt juttatnia, hogy nemcsak saját személyét, hanem a Szakszervezeti Tanácsot és azon keresztül Magyarország összes dolgozóit képviseli. Megjelenésében, viselkedésében önérzetet, magabiztosságot tanúsítson. A bizottság többi tagjaitól bizalmaskodást, kedélyeskedést ne tűrjön, ismeretlen személyekkel ne tegeződjék. Nyegleségekbe, könnyelműségekbe (együttes vacsorázás stb.) ne bocsátkozzék, általában őrizze meg befolyásolhatatlan önállóságát.

A bizottság eljárása során a Szakszervezeti Tanács kiküldöttje ügyeljen legjobban arra, hogy a bizottság megalakulása és működése körül semmiféle szabálytalanság ne történjék. A bizottság működését szabályozó rendeletet jól ismerje és az ezzel kapcsolatos külön utasításokat vegye figyelembe.

Működés

A Szakszervezeti Tanács kiküldöttjének kell a bizottság legaktívabb tagjának lennie. Előkészülten, gyorsan, gyakran és határozottan kell a kérdéshez hozzászólnia és el kell érnie azt, hogy mindig az ő javaslata és indítványa legyen a tárgyalási alap. Amit egyszer kimondott, azt ne engedje elmellőzni, ragaszkodjék ahhoz, hogy minden megtett javaslata felől döntés történjék.

A Szakszervezeti Tanács kiküldöttjének a legnagyobb szorgalmat kell tanúsítania a rendelkezésre álló anyag feldolgozásában. Erre az üléseken kívül, tehát az ülések előtt és után egyaránt sok időt kell fordítania. Az eljárás során szereplő iratokat a döntést megelőzően, de lehetőleg az üléseket is megelőzően meg kell tekintenie. Ebben ne fogadjon el semmiféle akadályt, tehát ne engedje, hogy bármilyen irat megtekintéséről szép szóval vagy egyéb indoklással lebeszéljék. A másik két kiküldöttnél csak hivatalos iratok lehetnek, ezeket joga, egyben kötelessége áttekinteni. A Szakszervezeti Tanácstól kapott utasításokat, vagy az azzal összhangzó információkat azonban nem szabad senki előtt sem feltárnia.

A bizottsági kiküldetés munkásmozgalmi és demokratikus propagandára is alkalmat nyújt. A kiküldött ne mulassza el, hogy ha lehet, néhány szót intézzen az érdekeltekhez és abban fejtse ki a munkásság jogos és az egész ország érdekével összhangban álló álláspontját a tisztogatás kérdésében. Különösen igyekezzék a tisztogatás ellen reakciós oldalról keltett hangulatot és passzivitást leküzdeni, bizonyítsa be, hogy a demokratikus érzelmű és jól dolgozó tisztviselőknek ettől az akciótól nem kell tartaniok és nagyobb kenyerük, biztonságuk, megbecsültetésük érdekében nekik is közre kell benne működniök.

Döntés

A Szakszervezeti Tanács kiküldöttje a leépítés érdemleges eldöntésénél ügyeljen arra, hogy nemcsak és nem elsősorban a régi politikai eltévelyedéseket kell figyelembe vennie, hanem azt, hogy az illető tisztviselő vagy az illető hivatal az adott körülmények között mennyiben felel meg és fog megfelelni a demokratikus ország és a munkásság kívánalmainak. Jól vésse agyába, hogy amennyiben valamely hatóság vagy hivatal rosszul működik, eredményt nem produkál, azért rendszerint túlnyomórészt a vezetés felelős. Ne tévessze szem elől, hogy a tisztogatásnak felülről kell kezdődnie és adott esetben elsősorban felül kell lefolynia. Szálljon szembe azzal a mindenütt várható ellenállással, amellyel a bizottság többi részében, éppen a vezetők eltávolítása során kell számolnia. Itt nincs helye megalkuvásnak! Ha a kiküldött valamely eltávolítandó vezető megtartásába belenyugszik, feladatát háromnegyed részben elárulta.

A további eltávolításoknál:

a reakciós, vagy antiszociális, vagy korrupt stb. szellem fő képviselőit és terjesztőit, az úri rétegek, kijárók kiszolgálóit,

a nem-igazoltakat (népbírósági változtatás nem számít!)

a nyugatosokat (minden nyugatra távozott, ill. nyugatról késve visszaérkezett: igazoltságra tekintet nélkül),

egyéb reakciósokat, a távollévők közül is a reakciósokat,

a jobboldali pártállásúakat,

a munka szempontjából alkalmatlan tisztviselőket,

az anyagilag másképp is biztosított (nagyvagyonú stb.),

vagy erkölcsileg összeférhetetlen állású tisztviselőket vegye figyelembe.

Ne mulassza el megfigyelni, hogy kik azok, akik az 1919-es ellenforradalom után, valamint 1939 után a reakció részéről fontos megbízatásban, soron kívüli előléptetésben vagy dicséretben részesültek; valamint kik azok, akik hivatali pályájuk során a tisztviselői mértéken túl meggazdagodtak. Ne tévessze szem elől az egyes tisztviselők múltban kapott oly fegyelmi büntetéseit, amelyek a fenti tényekre, különösen azonban a korrupcióra vagy hanyagságra utalnak. - Fokozottan vigyázzon, hogy a hivatalba máshonnan vezényeltek, vagy onnan máshová kirendeltek az elbírálásból ki ne maradjanak! Gyanúsak!

Viták, óvatosság

A bizottságon belül sokszor kerül vitákra sor. A Szakszervezeti Tanács kiküldöttjének el kell készülnie arra, hogy álláspontját indokolja és egyes javaslatait érvekkel támassza alá. Érveinek mindig legyen politikai súlya (tehát ne kicsinyességeken lovagoljon), másrészt igyekezzék azon, hogy indokait, a tényeket és főleg kihatásaikat konkretizálja.

Mindezek ellenére érveit csak a szükséghez mérten, röviden adja elő, hosszas magyarázkodásra, polgári személyek agitálására ne vállalkozzék. A rövid, de velős beszéd arra szolgáljon, hogy álláspontja mellett mindenben, határozottan kitarthasson. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a döntésnél ragaszkodnia kell indítványához, és nem szabad magát más vágányra átvezettetnie. Ha mégsem tudná indítványát keresztülvinni, tehát ha pl. leszavazzák, akkor különvéleményét tüzetesen vétesse jegyzőkönyvbe és a jegyzőkönyvben tétesse nyilvánvalóvá, hogy a másik két kiküldött az ő álláspontjával szembehelyezkedett. Ez a bizonyíték később még politikai fegyverünkké válhatik.

Általában a Szakszervezeti Tanács kiküldöttje igen ügyeljen arra, hogy minden lényeges körülmény, különösen pedig a határozat és az ő esetleges különvéleménye félreérthetetlenül jegyzőkönyvbe kerüljön. A jegyzőkönyv vezetését közvetlenül ellenőrizze, érje el, hogy a jegyzőkönyv vezetője mellette dolgozzék és az egyes részleteket lehetőleg ő diktálja.

A Szakszervezeti Tanács kiküldöttje mindenképpen hasson oda, hogy a bizottság által alkalmazott, vagy az illető hivatal részéről kiküldött jegyzője megbízható, feddhetetlen személy, lehetőleg elvtárs legyen. Ne feledje el, hogy a jegyző - ha rosszindulatú - rengeteg visszaélésre (hamisítás, hamis aláírás, iratok bizonyítékok eltüntetése) lehet képes. - De bárki is a jegyző, kiküldöttünknek minden módon ellenőriznie kell. Ezért füzettel a kezében vegyen részt minden tárgyaláson és minden módozatról, különösen azonban a leépítésekről készítsen feljegyzést. Ennek alapján a jegyzőkönyv valódiságát mindenkor ellenőrizheti és ellenőrizze is. Ha határozatot iratnak alá vele, mindig nézze meg, mit ír alá. Hiányos iratot, ha mégoly szépen ígérik is hogy tartalmát utólag kipótolják, ne írjon alá.

Kapcsolat fenntartása

A kiküldöttnek az eljárás során tudomására jutó adatokat haladéktalanul fel kell jegyeznie. Azt az adatot, amely a saját eljárása során értékes, fel kell használnia, azt pedig, amely máshová tartozik, azonnal be kell adnia a Szakszervezeti Tanácshoz továbbítás végett.

Ha erőszakos szabálytalanságokat, vagy a valóságnak meg nem felelő jegyzőkönyv-vezetést tapasztal, ennek megállapítása mellett menjen azonnal panaszra a Szakszervezeti Tanácshoz. A bizottságot azonban utasítás nélkül végleg elhagynia, abból „sztrájkkal" kimaradnia tilos. Szigorúan felhívjuk a kiküldöttek figyelmét, hogy semmiféle provokációba ne bocsátkozzanak, nyilvános botrányt a saját személyükben ne rögtönözzenek.

A Szakszervezeti Tanács kiküldöttjének egész munkája során a Szakszervezeti Tanáccsal és ellenőrzőivel élénk kapcsolatot kell fenntartania. Az eljárás minden mozzanatáról a Szakszervezeti Tanácsot, illetve az ellenőrzőt jelentéssel tájékoztatni tartozik. A tájékoztatást nem halaszthatja el azzal az utalással sem, hogy majd a végén tesz összefüggő jelentést. Különösen akkor kell azonnal jelentést tennie, ha látható (s ez többnyire az első napokban eldől), hogy a munkásság politikai célkitűzése illetve utasítása az illető bizottságban szépszerével nem valósítható meg.

Összefoglalás.

Minden kiküldött legyen tisztában azzal, hogy ha a reábízott feladatot legjobb lelkiismerete szerint és állhatatosan ellátja, a felmerülő nehézségekről pedig őszintén és haladéktalanul jelentést ad, akkor a szakszervezetek és a munkásság ereje haladéktalanul megtalálja a módot arra, hogy szavát érvényre juttassa. Anélkül, hogy ezzel fenyegetődznék, ebben a tudatban járjon el. Aki meghátrál, vagy enged álláspontjából, egyénileg felelős azért, hogy a tisztogató akció frontját a reá bízott szakaszon feladta és elárulta.

Szempontok tisztogató bizottsági kiküldöttek ellenőrzői részére.

Általában szem előtt kell tartaniok, és felül kell bírálniok mindazokat a követelményeket, amelyeket a kiküldöttek számára szóló szempontok tartalmaznak.

Ezenfelül ellenőrizniök kell, hogy a kiküldöttnek adott konkrét javaslatok és utasítások mennyiben érvényesülnek. - A szükséghez képest kioktatják a kiküldöttet, vele együtt panaszt tesznek, vagy - ha a kiküldött alkalmatlannak látszik a feladatra - javasolják felváltását, súlyosabb esetben saját személyükben azonnal felváltják.

Figyelik, hogy a bizottságok a rendelkezéseknek megfelelően szabályosan működnek-e.

Megállapítják, hogy a bizottságon belül kiküldöttünknek megfelelő kezdeményezésre, aktivitásra nyílik-e módja.

Szemmel tartják, hogy a bizottság, különösen pedig kiküldöttünk, kívülállók támogatásában részesül-e, kikkel működik együtt; folyik-e és kik részéről az ellenakció, - milyen az általános hangulat?

Ellenőrzik a bizottság munkájának hatásosságát, gyorsaságát.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő