Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békeszerződés-tervezetet terjeszt a szenátus elé. Később ez lesz az első világháborút...Tovább
A balassagyarmati túszdráma és a Munkásőrség
A helyi munkásőrparancsnok először a helyi pártbizottságnak jelentett
„16.10 órakor Csík Sándor 3/2. szakaszparancsnok telefonon jelentette, hogy […] Balassagyarmat térségében 10–15 fős fegyverrel is rendelkező csoport több személyt tart fogságában, és zsaroló követelésekkel lép fel a kormánnyal szemben. (Pénzt, helikoptert, szabad elvonulást követel.) Parancsnok elvtársat és helyetteseit nem találva, a budapesti ügyeleti szolgálattól tájékozódtam, hogy van-e tudomása fenti eseményről. Nemleges válasza után összeköttetést kerestem a balassagyarmati egységügyeletessel, azonban a megyei ügyeletes vonalhibára hivatkozva nem kapcsolta.”
Zárójelentés a balassagyarmati eseményekről
Munkásőrség Nógrád megyei Parancsnokság
Salgótarján
Munkásőrség Országos Parancsnokság
Hadműveleti osztály vezetőjének
Budapest
Tárgy: zárójelentés a balassagyarmati eseményekről
Mint az előző jelentésből ismert - a január 11-i 09.00 órára kért követeléseik - a két fegyveres makacsul ragaszkodott terveik véghajtásához, az akció vezetősége úgy döntött, hogy a 11-i követeléseiket sem teljesítik, folytatják a kifárasztás, megtörés taktikáját.
11-én 02.15 h-kor megkezdődött az akció utolsó fázisa, mely 33 órán keresztül tartott. Ez idő alatt fő feladat az volt, hogy olyan pillanatot válasszanak ki a mesterlövők, amikor az idősebbik Pintye-gyerek (a géppisztolyos) túszok nélkül bukkan fel valamelyik ablaknál. Ez 12-én kb. 12.10 h-kor következett be.
A mesterlövők - a munkásőrség távcsöves puskájával - három lövéssel, illetve találattal megsemmisítették a géppisztolyos idősebbik gyereket, ezzel egy időben két rohamcsoport rendőrkutyák bevonásával szinte másodpercek alatt lefogták a kisebb fiút, aki már eldobta a pisztolyt és megadta magát.
A még benntartózkodó 12 leány sértetlenül jutott ki az előre odaállított mentőautóba. (azért 12 lány, mert 11-én az egyik kislányt kiengedték vízért, és a lány már nem akart visszamenni).
Az akció utolsó három órájában az összes munkásőri igénybevétel 50 fő volt. Technikai eszközökből: r-105/d rádiók és 2 db távcsöves puska lett igénybe véve.
Az akció befejezése után a munkásőri és más segítő erők fokozatos kivonása kezdődött meg. 16.30 h-kor a bevonult munkásőr állományhoz szóltam néhány mondatot, ahol helytállásukat méltattam, és megköszöntem az odaadó, fáradtságot nem ismerő munkájukat.
12.00 h-tól már csak a párt- és saját objektum megerősített őrsége funkcionált, az összes többi munkásőr fegyverét, felszerelését leadta és hazament.
18.00 h-kor a járási parancsnok nekem jelentette, hogy minden fegyver- és lőszer hiánytalanul megvan.
Az
(Koplányi elvtársnak) utasítást adtam arra, hogy egy rövid időn belül - a helyi pártvezetés egyetértésével - tartsanak egy értékelést az egész állomány előtt az eseményekről és a munkásőrség helytállásáról.Ezt kövesse néhány elvtárs kiemelkedő teljesítményéért jutalom és dicséret kiosztása.
Az akció befejezése után
megköszönte az összes résztvevő erők helytállását. Külön megköszönte a munkásőrök áldozatvállalását.Én végig részt vettem az akciót vezető törzs munkájában, az akció vezetősége és a munkásőrség járási parancsnoksága között a kapcsolat és az együttműködés folyamatos és megbízható volt.
Minden feladatot, amit a munkásőröknek kellett végrehajtani, rajtam keresztül az én utasításomra hajtott végre az egység parancsnoka, illetve a törzse.
Az együttműködés tekintetében új tapasztalatokat szereztünk, amit hasonló vagy más éles feladat végrehajtásában hasznosítani tudunk.
Salgótarján, 1973. január 13-án.
| Bogyin József s. k. megyei pk. helyettes |
Jelzet: Magyar Országos Levéltár MOL M-KS 295. f. 1. cs. 1973/2. ő. e. - Rendkívüli események.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 08.
1918
1961
A franciák Algéria függetlensége mellett döntenek az anyaországban és a tengerentúli megyében egyidejűleg tartott népszavazáson.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő