Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább
Munkások és munkásnők ’56-ban
„Megjelent négy katona este. […] Valami levelet kerestek […] Mindenfélét kiturkáltak a szekrényünkből. Akkor még szalmazsák volt a divat. A kisgyerekeim ott feküdtek az ágyon, aludtak, mind a három. Mondtam, hogy kivegyem az ágyból őket. Hát egyet vettem ki, azt a zsákot fölemelték, nem találtak semmit. Amerikából kerestek, hogy Amerikával levelezünk és azt a levelet keresték. […] Bevitték, egész éjszaka verték. Ledobták a pincébe. 12 után szóltak neki, hogy jöjjön föl. De rögtön. Se öltözni, semmi. Kivették a nadrágszíját, a csizmájáról a vasat leszedték, a gatyájából a madzagot kihúzták.”
a.
Lévai János fegyelmi ügye
Jegyzőkönyv
Felvétetett 1958. XI. 4-én a Budapesti Harisnyagyár MSZMP irodáján
Jelen vannak: Breitner Sándor, Kiss Aranka, Seres Márton, Pinke Györgyné
Tárgy: Lévai elvtárs ellen érkezett jelentés /minisztériumból/.
megvitatása.
Kiss elvtársnő: Felolvassa a jelentést az elvtársak részére, hogy
tájékozódva legyenek.
Seres elvtárs Beszélni kell R. elvtárssal, mi volt az oka, hogy utolsó pillanatban lemondták a javaslatot.
Kiss Aranka: /Lévai elvtárshoz kérdésül:/ Ellenforradalom alatt helytelen nézetei voltak, rémhíreknek felült, illetve terjesztette pl.: „Kádár emberei gyilkolják a becsületes magyar embereket". Hogy látja ezeket? Hogy értékeli? Voltak-e ilyen megnyilvánulásai?
Lévai elvtárs: Annak idején, még amikor a tagfelvételemet kértem, bejelentettem, hogy tagja voltam a Forradalmi Bizottságnak, mint póttag. A dátumra nem emlékszem pontosan, mikor volt a tüntetés, de arra emlékszem, hogy lövöldöztek, mert jó magam is beszorultam egy házba. Bátyám is karhatalmista volt abban az időben, és az volt a nézetem, hogy senki nem tudja, mit, miért csinál, még a karhatalmisták sem, az egyik pl. „menjetek haza és maradjatok csendben" szólt a tömeghez, a másik pedig „Kutyák mit kerestek itt" zavarta a tömeget haza.
Ezek után bementem a Minisztériumba. Feldúlt lelkiállapotban meséltem el a
- Hogyan értékeli Mátrai munkáját?
- Még a DISZ-ből ismerem, mint DISZ vezetőségi tagot, jól tud beszélni, igyekezett mindenkit a maga oldalára állítani, ő is a Forradalmi Bizottság tagja volt. Nem érintkeztem vele az ellenforradalom alatt, mert nemzetőrnek ment el. X. 24-én mentem be a Minisztériumba, vele azonban nem találkoztam. November elején találkoztam vele a folyosón, de idő nem volt vele beszélgetni.
Seres elvtárs: Milyen kijelentései voltak a bátyjával kapcsolatban?
Lévai elvtárs: Nem láttam tisztán, még a két napos sztrájk alatt sem. Kijelentést nem tettem, hogy sajnálom a bátyám, mivel ő felesküdött Kádár elvtárséknak.
Béres elvtárs: Pécsi ostrom ideje hogy nézett ki? Milyen kijelentései voltak?
Lévai elvtárs: Nem emlékszem rá, a mozzanatokra inkább emlékszem, de a beszédekre nem.
Kiss elvtársnő: Milyen szerepet töltött be a Forradalmi Bizottságba?
Lévai elvtárs: Vidafalvi felkért, hogy úgy is közel lakom, családom nincs, vállaljam az ügyeletet. Vállaltam. Átjött a Minisztériumba négy-öt civil, ezek mellé lettem beosztva, nekik fegyverük volt, nekünk nem. Ezek ávósok voltak, négy-öt napig maradtak. Október 26-28-án mentek el ezek az ávósok N[agy] elvtársnő utasítására, az egyik berúgott és azt mondta: Úgyis mindegy neki, most ki megy az utcára, agyonlövik. Fegyvereket pedig letettük a pincébe, Vidafalvi parancsára. Ezzel a fegyverüggyel kapcsolatban 1957. február vagy márciusban idézésem is volt a rendőrségre, mivel hiányzott egy fegyver, amikor leadtuk a Bem laktanya által mondott főtéri Bíróságon, ide Ráskai elvtárssal mentem együtt és egy tolmáccsal.
Pinkéné: Áprilisban kérte a pártba való felvételét, mikor felkérték, mondjon magáról önéletrajzot, ezt mért nem mesélte el, hogy tudta eltitkolni a párt elől két évig?
Lévai elvtárs: Ö csak arra szorítkozott, hogy elmondja, amit kérdeztek, a taggyűlés megelégedett azzal, hogy azt mondta, hogy a Forradalmi Bizottság tagja volt, de nem kérdezték meg, hogy mint ilyen, mit csinált.
Seres elvtárs: Mi az aminek esetleg hangot adott, hogy nem tartja helyesnek?
Lévai elvtárs: nem emlékszem, hogy különösebben valamilyen helytelen kijelentést tettem, sodródtam a nagyokkal, az osztályvezetőkkel, miniszterhelyettesekkel.
Seres elvtárs: Nem-e volt [!] valami ellenforradalmi jelszó, amit hangoztatott, éppen azért, mert a nagyoktól halotta?
Karkulik elvtársnő: Kinek beszélt arról, hogy Pécsett mi van?
Lévai elvtárs: Nem tudok róla, hogy ezzel kapcsolatban beszéltem volna valakivel, csak a Marx [Nyugati] téri tüntetésen tapasztaltakat meséltem el a [popup title="miniszter asszonynak." format="Default click" activate="click" close text="„1956. december 6-án a kormány a főváros több pontján, a Baross téren, a Kálvin téren, a Nyugati pályaudvarnál, a Móricz Zsigmond körtéren kommunista gyűléseket szervezett. A Magyar Ifjúság útján (ma Andrássy út) és a Nagykörúton felvonulásra („vörös zászlós tüntetés”) kerül sor, ahol a kormányt és az MSZMP-t éltetik. A demonstráció résztvevői és a gyárból hazafele tartó munkások összetűznek a Lenin körút Wesselényi és Dob utca közötti szakaszán. A tüntetőket dobáló tömeget a karhatalom és az őket kísérő szovjet páncélautó riasztólövésekkel oszlatja szét, egy férfi megsebesül […] A Nyugati pályaudvarnál a karhatalom az ellentüntetők közé lő, hatan meghalnak, egy ember megsebesül. 1956 kézikönyve. 1956-os Intézet, Bp., 1996. főszerk. HEGEDÜS B. András. 1ásd Kronológia 270. "]
Kiss elvtársnő: Megjegyzi, hogy a minisztériumban beszélni kell Ráskai elvtárssal, Bárány elvtárssal mit tudnak Lévai elvtársról, mért léptek vissza az utolsó pillanatban a javaslatuktól. Azon kívül javasolja, hogy a minisztérium párt alapszervezetéhez el kell menni, kivizsgálni ezt az ügyet.
k. m. f.
Karkulik Viktória, Breitner Sándor,Seres Márton, Kiss Aranka, Pinke Györgyné
[...]
4-ik napirendi pont: Lévai János fegyelmi ügye.
Breitner elvtárs Lévai János pártfegyelmi ügyével kapcsolatban az alábbi határozatot terjeszti a taggyűlés elé:
A pártszervezet fegyelmi bizottsága kivizsgálta és megtárgyalta a Könnyűipari Minisztérium pártszervezetétől kapott bejelentés alapján Lévai János fegyelmi ügyét. A fegyelmi bizottság megállapította Lévai János az 1956-os októberi ellenforradalom idején és az ellenforradalom leverése után maga is terjesztette az ellenforradalmi rémhíreket, amelyek aláásni igyekeztek a párt és a kormány iránti bizalmat. A miniszter elvtárs előszobájában többen voltak jelen, amikor Szabó Gyula minisztériumi dolgozó előadta, hogy Pécsett ostromállapot van, a város körül van zárva és folyik a harc a szovjet és a magyar csapatok között. Telefon összeköttetés nincs. Mikor N[agy] elvtársnő kijött a szobából, elhallgattak, és ekkor megkérdezte, hogy mi a probléma. Ekkor Lévai előadta a fentieket, meglehetősen felháborodott hangon. Ekkor N[agy] elvtársnő Lévaival felhívatta közvetlen telefonon Pécset, és előttük beszélt a rendőrség vezetőjével, amiből nyilvánvalóvá vált a rémhír alaptalansága.
Egy másik alkalommal, december 6-án részt vett a párt által szervezett tüntetésen, amely után lélekszakadva kereste fel Lévai a miniszter elvtársnő titkárságát és N[agy] elvtársnővel kívánt beszélni. Kezeit tördelve adta elő, hogy becsületes magyar embereket lőnek agyon a Kádár emberei „ez ellen valamit tenni kell" - mondotta. Lévai elvtárs fenti cselekedetével abban az időben segítette és támogatta, sőt maga is terjesztője volt az ellenforradalmi rémhíreknek. Ezzel nehezítette az ottani pártszervezet amúgy is nehéz munkáját. A fent említett súlyos kijelentései miatt javasoljuk a taggyűlésnek, hogy Lévai elvtársat szigorú megrovásba[n] részesítse. A fegyelmi bizottság azért javasol ilyen enyhe büntetést, mert mérlegelte, hogy abban az időben pártonkívüli volt, politikailag képzetlen és ez által könnyen befolyásolható. Enyhítő körülménynek vettük azt is, hogy a vállalatunknál eltöltött két év alatt gazdasági munkáját jól végezte, a pártmunkából is mint KISZ csúcsvezetőségi tag kivette a részét.
A jövőben elvárjuk Lévai elvtárstól, hogy politikailag rendszeresen képezze magát, hogy ezáltal elvileg szilárdabb legyen, és a pártmunkából a jövőben az eddigieknél áldozatkészebben és képességeihez mérten jobban vegye ki a részét, hogy ezen keresztül is bizonyítsa be a párthoz való hűségét.
Budapest, 1958. XII. 15.
[...]
Breitner elvtárs vitát nyit a fegyelmi bizottság határozata felett.
Lévai elvtárs saját szavaival mondja el ezt a vádat. Mi késztette ezen kijelentésekre, hogyan került sor ilyen súlyos kijelentésre. A vád súlyos, fiatal, nem is merte a Horthy éra életét. Egy idős elvtársnál kizárást javasolna, de egy fiatal elvtársról van szó, akinél úgy látja, azon időben, mint egy pártonkívüli nem láthatta tisztán a helyzetet.
Lévai János: Két konkrétum van a bejelentésben, a telefonbeszélgetés és a Nyugatinál lévő tüntetés. Kapu alá szorult, pánik kitörését látta. Bátyám HM-ben tiszt, bent maradt a karhatalomban. A Nyugatinál látott események nagyon felindítottak. Fiatal pártonkívüli voltam, nem láttam a helyzetet tisztán, a Minisztériumtól kértem felvilágosítást. 23-a után jelentkeztem munkahelyemen - munkát kértem és kaptam is. Minden esetben a miniszter elvtársnő utasítását hajtottam végre, valamint a munkatársaim is, akik még jelenleg is a minisztériumban vannak. Csak ezt tudom elmondani.
Netter: Végleges döntés-e, miért két év után tárgyaljuk. Mindezt felindult lelkiállapotának tudja be. Szembesítés megtörtént-e az ügy kitárgyalásánál.
Rácz: Párt fegyelmi bizottsága megtárgyalta. Építő bírálattal segítsük további munkáját. Két munkahely közötti magaviseletét megtárgyalták. Figyelembe vették az itteni gazdasági és politikai munkáját KISZ-be való bekapcsolódását. Felsőbb szerv felé lesz küldve, de szükségesnek látja a vezetőség a tagság véleményezését is.
Ezen idő alatt nem volt tag, csak itt kérte pártba való felvételét.?
Kiss Aranka: Határozat mondja ki, mindazon személyek felülvizsgálását meg kell tenni, akik a Minisztériumból kerültek ki. Beszéltünk Lévai elvtárssal, de ő csak a Marx téri esetre emlékszik, a telefonbeszélgetésre nem. Beszéltem Bárány elvtárssal, aki a tagfelvételénél egyik ajánlója volt, de azon napon gazdasági elfoglaltsága miatt nem tudott ki jönni. Bárány elvtárs elmondotta, hogy Lévai elvtárs a Marx téri problémát nem látta világosan, de ő megmagyarázta neki. Figyelembe vettük fiatalkorát, pártonkívüliségét, ennek alapján adtuk a „szigorú megrovást". Hiba volt részéről, hogy ingadozásait nem mondta el, a tagfelvételnél azért, mert nem volt őszinte, kapta ezt a pártbüntetést és súlyos határozatot.
Breitner: Hiányolom, hogy mindezeket nem mondta el akkor Lévai elvtárs. Hiba volt részéről. A továbbiakban van módja arra, hogy jó munkájával tudja bebizonyítani a párthoz való tartozását, ez a pártbüntetés próbakő lesz.
Rácz: Ott nem volt, és itt párttag lett. Bárány főmérnök és Ráskai elvtársak, akik ezen idő alatt közvetlen főnökei voltak, őket kérte ajánlóinak. Nem elítélendő az, hogy kérte a pártba való felvételét. Ha gondolt volna arra, hogy neki van valami problémája, nyilván nem őket kérte volna ajánlójának.
./.
A hozott határozat tanulság lesz Lévai elvtárs részére.
Mészáros: Én magam is ott voltam a Marx téri eseményeknél. Két karhatalmista jött, akit a tömeg elfogott, és ütni kezdett. Ebben a helyzetben nem lehetett látni, ki a barát - ki az ellenség. Úgy látom, Lévai elvtárs is ezt láthatta, ami őt lelkileg úgy felindította, hiszen testvérbátyja is karhatalmista volt. Véleményem az, hogy a III. ker. Pártbizottság meg fogja még ezt tárgyalni, kéri, hogy a KISZ-ben még odaadóbban vegye ki a munkából részét, gazdasági munkáját továbbra is szorgalmasan végezze, és elméletileg még tovább képezze magát.
Mátyásné: Ha ezek megtörténtek, és belátta, hogy tévedett és érzi, hogy köztünk a helye, a további munkája fogja ezt bebizonyítani. Mentségére legyen, hogy idősebb elvtársak is megtévedtek Ö meg pártonkívüli volt.
Dubecz: Milyen volt a magatartása 1956 előtt?
Rácz: Bízunk a határozat további eredményében, melyen keresztül Lévai elvtárs be fogja bizonyítani hovatartozását.
A fegyelmi bizottság határozatát szavazás alapján a tagság elfogadta.
Jelzet: BFL BB 8. fond XXXV. c. Budapesti Harisnyagyár iratai 1958. Eredeti tisztázat.
***
Magyar Szocialista Munkáspárt 959. II. 24./23.
III. Kerületi Bizottsága
III., Miklós utca 32.
Telefon: 162-000 Budapest, 1959. február 19.
Budapesti Harisnyagyár
Budapest
Kedves Kiss elvtársnő!
Értesítjük, hogy Lévai János fegyelmi ügyében hozott határozatot, a szigorú megrovás pártbüntetést, a kerületi Párt Végrehajtó Bizottság 1959. február 12-én jóváhagyta.
Nem volt őszinte a párthoz, mert az ellenforradalom alatti és utáni tévedéseit és ingadozásait a pártba való felvételénél nem mondta el. Figyelembe lett véve, hogy abban az időben, mint pártonkívüli, politikailag képzetlen és ezáltal könnyen befolyásolható volt. Az eseményeket nem látta tisztán. Továbbá figyelembe lett véve, hogy azóta a vállalatnál a gazdasági munkáját jól végzi el. A pártmunkából és mint KISZ vezetőségi tag kiveszi részét. Azóta igyekszik tévedéseit jóvátenni.
Kérjük ezt a taggyűlésen közölni.
Egyben közöljék az elvtárssal, amennyiben a határozattal nem ért egyet, joga van a kerületi Pártbizottsághoz fellebbezni.
Elvtársi üdvözlettel:
MSZMP III. kerületi Bizottsága
Jelzet: BFL BB 8. fond XXXV. c. Budapesti Harisnyagyár iratai 1959. Eredeti tisztázat.
b.
Lévai János munkásőr felvételi javaslatának megvitatása
VI [napirendi pont]
KIVONAT A BUDAPESTI HARISNYAGYÁR V-ös pártalapszervének 1960. március 22-én megtartott taggyűlési jegyzőkönyvéből. Alapszerv taglétszáma: 29 fő, jelen volt: 21 fő. Igazoltan távol: 8 fő.
2. Napirendi pont: Munkásőr felvételi javaslat.
Az alapszerv vezetősége az alábbiak alapján javasolja Lévai János elvtársat a Munkásőrségbe: Lévai János, Budapesten, 1934. július 13-án született. Alkalmazotti családból származik, édesapja vendéglátóipar üzletvezetője. Iskolai végzettsége textilipari technikum, Nős, felesége MSZMP és KISZ tag.
Iskolai tanulmányait 1953-ban fejezte be, azóta mint technikus dolgozik. 1957. január 1. óta dolgozik vállalatunknál, mint energetikus. Gazdasági munkáját szorgalmasan, jól végzi, pártmunkába aktívan bekapcsolódott. Az üzemi KISZ Bizottság vezetőségi tagja. A reá bízott feladatokat lelkiismeretesen jól oldja meg. 1957. május óta MSZMP tag. A vállalatunknál eltöltött idő alatt munkája és magatartása ellen semmiféle kifogás nem merült fel, becsületes jó elvtársnak ismertük meg. A tagság Lévai János elvtárs munkásőrségbe való felvételi kérelmét egyhangúlag elfogadta.
k. m. f.
***
Budapesti Harisnyagyár 1960. III. 26./43.
MSZMP szervezete
Javaslat
Lévai János: 1934-ben Budapesten született, alkalmazotti családból származik, édesapja vendéglátóiparban dolgozik üzletvezető. Iskolai végzettsége textiltechnikum.
1957 januárjától dolgozik vállalatunknál, mint energetikus, gazdasági munkáját szorgalmasan, jól látja el, a rábízott feladatokat jól oldja meg. Irányító, szervező képessége mindjobban fejlődik. Lelkiismeretes munkaerő. 1957. májusától párttag, azóta is aktívan dolgozik a KISZ szervezetben, jelenleg KISZ csúcsbizottság szervező titkára. Az utóbbi hónapokban pártmunkájában is mind aktívabb, önállóbb, mind közelebb került a fiatalokhoz, azokat neveli, oktatja.
1958 őszén a Könnyűipari Minisztérium pártszervezetétől egy feljegyzést kaptunk, hogy nevezett elvtárs az ellenforradalom alatt felült a rémhíreknek és a felmerült problémáit N[agy]né miniszter elvtársnővel személyesen tisztázta. Ezt a kérdést mi megvizsgáltuk, és pártbüntetésben részesítettük azért, mert a taggyűlés előtt nem mondotta el az akkori viselkedését. Ezen idő óta azonban öntudat, áldozatkészség, párthűség szempontjából sokat fejlődött Lévai elvtárs és a csúcsbizottság már foglalkozott azon gondolattal, hogy idővel töröljük pártbüntetését. Ebben azonban jelenleg még nem történt döntés.
Politikailag állandóan képzi magát, KISZ szemináriumot vezet.
Egyéni magatartásában is sokat fejlődött bár még tapasztalható nála némi fölényeskedés, de erre is felhívtuk a figyelmét.
Javasoljuk az elvtársat munkásőrnek az alapszerv döntése alapján.
Budapest, 1960. március 25.
/Kiss Aranka/
Párttitkár
Jelzet: BFL BB 8. fond XXXV. c. Budapesti Harisnyagyár iratai. 1960. Eredeti tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 22.
A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább
Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább
Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább
Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább
- 1 / 3
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő