Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát.Tovább
A Petőfi kör sajtóvitája után
Az biztos, hogy azok az elemek, akik elszemtelenedtek, akik azt hiszik, meg vagyunk ijedve, elvesztettük tájékozottságunkat, azok megpróbálnak velünk szemben állni. De aki velünk szembe áll és provokálni fog, az érezni fogja, hogy a magyar népi demokrácia rácsap. – hangsúlyozta Rákosi az MDP KV 1956. június 30-i ülésén. A politikai vezetés a Petőfi kör 1956. június 27-i sajtóvitáját egy összehangolt jobboldali támadás részének tekintette. Az itt közölt dokumentumok a sajtóvitát követően megrettent és elbizonytalanított politikai vezetés reakcióit, határozatait, belső vitáit mutatja be.
A DISZ Petőfi Köre vezetőségének határozata
A DISZ Központi Vezetősége Intéző Bizottsága az MDP. Központi Vezetősége június 30-i határozata alapján megtárgyalta a DISZ Petőfi körének munkáját. Rámutatott a Kör tevékenységében jelentkező egészséges és káros jelenségekre s kijelölte a Petőfi Kör vezetőségének tennivalóit. A DISZ Petőfi Körének vezetősége az MDP. K. V. és DISZ I. B. határozatai alapján a következőket határozta:
1.) A Petőfi Kör a marxista-leninista és népi demokráciához hű fiatal budapesti értelmiség nyílt és őszinte vitáinak fórumaként közéleti-politikai tevékenysége kifejlesztésének eszközeként jött létre. Petőfi Sándor neve s nemzedékének hagyatéka korunk ifjúsága számára csak a marxizmus-leninizmushoz és megtestesítőjéhez, a kommunista párthoz való rendíthetetlen hűséget és a 48-as ifjúság forradalmi szenvedélyének vállalását jelentheti.
A Petőfi Kör munkájának kibontakozása elválaszthatatlanul összekapcsolódott a XX. kongresszus eszméinek vitára, alkotásra, késztető erejével s azzal az óriási hatással, melyet a kongresszus fiatal szocialista értelmiségünkre gyakorolt. A Kör vitái vonzották és részvételre késztették az egyetemek, tudományos és kulturális intézmények és üzemek legjava fiatal értelmiségét. E fiatalok a dogmatikus és szektás megcsontosodás, valamint az ideológiai és közéleti fejlődésünket gátló jelenségek elleni alkotó és marxizmus-leninizmus szellemében fogant viták színterén akarták és akarják látni a Petőfi Körben.
2.) Vitáink legfőbb erényének tekintjük, hogy ezek szerény erőinkhez mérten, hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatal budapesti értelmiség számottevő részében fokozódott az ideológiai kérdések iránti érdeklődés és megnőtt a szocialista eszmékben vetett hit. Ideológiai vitáink - elsősorban a történettudományi és filozófiai viták - egyértelműen tanúsítják, hogy egyedül a marxi-lenini elmélet képes helytálló választ adni a való élet által felvetett kérdésekre. A résztvevők előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az ideológiailag lefegyverző dogmatizmus alkotó bírálata új eszmei és anyagi erőket szabadít fel a szocialista építés, valamint a burzsoázia és a burzsoá nézetek elleni harc szolgálatában.
3.) E viták egészségesen kritikus hangja fejlődésünk fogyatékosságainak őszinte és a javítás, a segítőkészség szándékából táplálkozó bírálata egyes, a népi demokráciával szembenálló burzsoá elemekben olyan reményt ébresztett, hogy kihasználhatják a Petőfi kör légkörét és visszaélhetnek szocialista demokratizmusunkkal. Mi ezeket az elemeket - melyek elsősorban a legutóbbi vitán tűntek fel - a felszabadulás utáni évek politikai küzdelmeiből jól ismerjük, mint a volt reakciós ifjúsági szervezetek, a volt Pfeiffer és Sulyok-párt, az Actio Catholica stb. vezetőit és hangadóit. Bár elenyésző és szánalmas töredéket jelentettek a vitáinkon résztvevő, szinte teljes egészükben pártunkhoz és népi demokráciánkhoz hű értelmiségi tömegekhez képest, mégis zavartkeltő hangoskodásukkal, durva, pártellenes és destruktív közbeszólásaikkal - amit a Petőfi Kör vezetősége a leghatározottabban elítél és elutasít - kárt okoztak a viták egészséges alakulásának. E szűk, értelmiségi ifjúságunk között gyökértelen csoportoknak semmi közük sincs a Petőfi Kör céljaihoz, tagságának szándékaihoz, s ezért, mint ahogy eddig is hívatlan vendégek voltak - ezentúl egyáltalán nem lehet helyük az eljövendő vitákon.
És ha a nyugati imperialista propaganda abban reménykedik, hogy az ilyen elemek hangja nyomja rá a bély[eg]ét a Kör munkájára, csak önnön korlátoltságáról és vakságáról tesz tanúságot. A vitáinkon összegyűlő nagyszámú fiatal és idősebb értelmiségiek nagyrészt párttagok és párthoz közelálló, odaadó hívei és építői népi demokráciánknak a párt éltetésével a marxizmus kérdései iránti szenvedélyes érdeklődésükkel adtak csattanós választ az ilyen reményekre.
4.) Ma már különösen világos előttünk, hogy vitáink teljes tisztaságát és alkotó jellegét csakis a marxista eszmei vezetés félreérthetetlen kidomborításával és az ideológiailag és politikailag zavaros és helytelen nézetek elleni következetes harcban biztosíthatjuk. Különösen fontosnak tartjuk - és egy pillanatra sem mondottunk le arról -, hogy egész tevékenységünknek, főképpen vitáinknak a marxi-lenini szellemben való folytatásával méltó választ kapjanak a nem marxista nézetek.
a.) Amennyire helyeseljük azt, hogy kezdeti vitáinkban a személyi kultusz ideológiai vonatkozásai elleni harc jegyében kidomborodott a dolgozók, a néptömegek történelemformáló szerepe, olyannyira helytelenítjük, hogy legutóbbi vitáinkon helyenként elsikkadt a pártnak, a szocialista építés pótolhatatlan vezető erejének helyes értékelése.
Fiatal szocialista értelmiségünk tisztában van azzal, hogy igazán eredményes szocialista építőmunka és kiterebélyesedő szocialista demokratizmus csakis a nép, a kommunista párt és a lenini pártvezetés teljes egybeforrása alapján lehetséges. Ebben a szellemben fokoznunk kell és fokozni akarjuk a bizalmat a XX. kongresszus eszméiért munkálkodó párt- és országvezetés, Népköztársaságunk intézményei iránt.
b.) Nem tekintjük egészségesnek azt sem, hogy néhány vitánkon több ízben a párt legbelső kérdései kerültek taglalásra. Világos, hogy hazánkban minden közügy egyben pártügy is, hiszen hazánkban mindenért a kommunisták és a kommunisták pártja a felelős. De látnunk kell azt is, hogy vannak és lesznek olyan kérdések, amelyeknek hozzáértő elemzése és felelősségteljes eldöntése csakis a párt keretein belül, a párt vezető szerveiben helyes és indokolt.
A jövőben méginkább fiatal értelmiségünk sorskérdéseire irányítjuk körünk egész tevékenységét, tehát nem fordítunk hátat az értelmiségi ifjúságot érintő közügyeknek, ugyanakkor minden erőnkkel arra törekszünk, hogy munkánk valóban megfeleljen körünk jellegének, rendeltetésének és programjának.
5.) A DISZ Petőfi Köre eljövendő munkája központi feladatának tartjuk, hogy a viták marxista-leninista színvonalát, szakmai elmélyültségét és avatottságát magasabb fokra emeljük - megőrizve az eddigieknek szenvedélyes, aktuális hangját. Ennek azt kell eredményeznie, hogy a viták tudományos eredménye, használhatósága, javaslatainak konstruktív volta az egyes tudományok, a kultúra, a művészet terén kézzelfogható előrehaladást hozzon. A Petőfi Kör legyen a fiatal kutatók, mérnökök, tudományos munkások, művészek, a budapesti fiatal értelmiségiek alkotómunkája, eredményei első bemutatásának és megvitatásának fóruma. A fiatal értelmiségiek szakmai megbeszélései, vitái véleményünk szerint jó szolgálatot tehetnek a közügyek iránti felelősségtudat elmélyítésére, a közéleti tevékenység fokozására is.
Mindezek érdekében a közeljövőben megrendezzük a fiatal pedagógusok „A XX. kongresszus és a magyar nevelésügy kérdései" c. vitáját, majd a későbbiekben egy beszámolót a jugoszláv kormányküldöttség moszkvai és bukaresti útjáról. A továbbiakban előadásokat, ankétokat, szakmai megbeszéléseket kívánunk rendezni olyan témákról, mint pl: a műszaki fejlődés és az anyagi érdekeltség; centralizáció és decentralizáció népgazdaságunkban; a közösségi nevelés kérdései, a munkásosztály és értelmiség viszonya; a magyar mezőgazdaság szocialista fejlődésének távlatai.
E feladatok megoldása során a szocializmus építésének nagy perspektívája mellett erőt kívánunk meríteni demokratikus múltunk hagyományaiból névadónk Petőfi Sándor és a márciusi fiatalok népszeretetéről tanúskodó tevékenységéből is. Ezért mindazoknak, akik Petőfi Sándor nevét viselő körünket a latifundiumok bűnös rendszerének visszaállítását célzó szándékaikra akarnák kisajátítani Ady Endre szavaival üzenjük:
„Petőfi nem alkudott, Petőfi nem alkuszik, Petőfi a forradalomé volt. Nem szabadság kell nekünk, romantikus szilaj pusztai szabadság, de az a szabadság, melyet Petőfi csak sejtett..." az én kardom nem fűzfa...." a„lobogómmal még találkoztok" - ezt mondta Petőfi.
Ez a szabadság ma a szocializmus szabadságát s Petőfi lobogója ma a leninizmus, a XX. Kongresszus eszméit, a szocialista építőmunka diadalába vetett hitet hirdeti!
Budapest, 1956. július 9.
DISZ Petőfi Körének
Vezetősége
Jelzet: MOL 276 f. 61/817 ő. e., PIL 287. f. 1065. ő. e. Július 7-i dátummal ugyanazt a határozatot közli Hegedüs B. András: „Jöjjön el a te országod". Szerkesztette Margócsy István.) Szabad Tér Kiadó. 1988. 307-312. o.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő