A Petőfi kör sajtóvitája után

Az biztos, hogy azok az elemek, akik elszemtelenedtek, akik azt hiszik, meg vagyunk ijedve, elvesztettük tájékozottságunkat, azok megpróbálnak velünk szemben állni. De aki velünk szembe áll és provokálni fog, az érezni fogja, hogy a magyar népi demokrácia rácsap. – hangsúlyozta Rákosi az MDP KV 1956. június 30-i ülésén. A politikai vezetés a Petőfi kör 1956. június 27-i sajtóvitáját egy összehangolt jobboldali támadás részének tekintette. Az itt közölt dokumentumok a sajtóvitát követően megrettent és elbizonytalanított politikai vezetés reakcióit, határozatait, belső vitáit mutatja be.

Levél Tánczos Gábornak

Kovács István elvtársnak

Kovács elvtárs!

Tegnap véletlenül kezünkbe került egy levél, amelyet Tánczos Gáborhoz, a Petőfi-kör titkárához intéztek.
A levélből úgy gondolom, világos egy szervezett frakció létezése. A levélben említett kongresszus a Debrecenben most folyó Élettani Konferencia, s lehetséges, hogy intézkedésre van szükség.
Amennyiben az ügy továbbgöngyölítése érdekében a levelet el kell juttatni a címzetthez, úgy ezt minden feltűnés nélkül lehetséges a mai nap folyamán.

                                               Gönyei Antal s.k.

*

Szigorúan bizalmas !
Készült: 14 példányban.
..... sz. példány.

Kedves Tánczos elvtárs!

Választ kértél az orvos vitára vonatkozóan. Véleményünk szerint nem fenyeget egy százaléknyi veszély sem, hogy a Petőfi-kör működését elítélő határozat születhessen. Ellenforradalmi hangú megnyilvánulásoknak sincs veszélye. Mégis esetleg problematikus a vita megtartása július végén, az időpont miatt. Meg kell néznünk, hogy az általunk mozgósított elvtársak milyen százalékban fognak Pesten tartózkodni. Ez most Debrecenben, ahol együtt vannak a számottevők, kiderül. Erről értesítést fogsz kapni tőlünk onnan.

Elejtették a kongresszusi megnyilvánulást a Sántha ügyben, vagy más hasonló kérdésben, mert a professzorok túlnyomó része megijedt és félő volna az ügy sikere. Valószínű elhárítanák azzal, hogy ez egy „tudományos és nem politikai testület" stb. Ezért más formát próbálnak. Ha a megyei pártbizottság hajlandó, akkor egy este Kossuth-köri vitát rendeznénk. Ha nem, akkor szűkebb-orvoskörben az orvos vita címén találkozást szerveznek a debreceniekkel. Körülbelül ezekkel indultak el, egy vonaton utaznak, sok függ majd az ottani helyzettől. Juhásszal többen beszéltek és az egész úton gyúrni fogják. Ingadozik, de már teljesen kiábrándult a vezetést illetően.

Pataky helyett javaslatot fognak küldeni, míg ő Csehszlovákiában van. Prágai a legradikálisabban és leghatározottabban képviseli a Petőfi kör vonalát. A sajtóvitán különben ők kezdték bekiáltani a Nagy Imrével kapcsolatos kérdéseket.

Az orvosegyetemi pártaktíván a határozat körüli vita során 1 közismert fődogmatikuson kívül (Paulik Györgyné valamennyien a legélesebben a Petőfi kör szellemében foglaltak állást. „Úgy látszott" a Pártbizottság titkárát is sikerült meggyőzni (rendkívül kétséges, de nem kizárt) dr. Farkast Istvánt.

Az elvtársak között elterjedt a hír arról, hogy megpróbáltak titeket önbírálatra bírni. Mindenki nagyon büszke rátok, hogy nem tettétek meg. Az a vélemény, hogy ezt még a Petőfi kör feladása esetén sem szabad, taktikából sem, mert nem használhatjuk az ő módszereiket. Ez feltehetően existenciális kérdés is néhányatok számára, és ha naivan hangzik is, de segítünk valamennyien, ha más megoldás nincs és elvesztitek az állásotokat.

Különben hangulatilag semmi meghátrálás nincs, figyeljétek a beérkező belépési nyilatkozatokat, a honvédorvosok nagy része is velünk van.

VII. 4.

                                                           Üdvözöl
                                                                       Kálmán Éva

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 61. cs. 813. ő. e. Másolat

Ezen a napon történt augusztus 14.

1901

A lotaringiai csatában a francia hadsereg sikertelenül támadja a németeket.Tovább

1920

Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első...Tovább

1945

Japán kapitulációjával véget ér a második világháborúTovább

1952

Rákosi Mátyás lesz Magyarország miniszterelnöke.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő