Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább
Két "szociáldemokrata" és Kádár
„A két év tapasztalata bizonyítja, hogy mi is, Ti is helyesen foglaltunk állást akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy dolgozzatok és dolgozzunk együtt, egyetértésben.” – írja Kádár János Kisházi Ödönnek és Vas Witteg Miklósnak az „ellenforradalom” leverésének második évfordulója alkalmából, a párt első titkárának írt levelükre válaszolva. A két „szociáldemokrata” levele és egész életútja tanúsítja a kádári „bevonni és felhasználni” típusú politika „sikerét”.
Vas Witteg Miklós és Kisházi Ödön köszöntő levele Kádár Jánosnak
Kádár János elvtársnak,
a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága
első titkárának
Budapest
Kedves Kádár Elvtárs!
Néhány nap választ el attól a történelmi nevezetességű dátumtól, amikor Magyarországon a munkásosztály hatalma megingott és nyomában bizonytalanság és kétségbeejtő helyzet keletkezett. E jelenség legtragikusabb időszakában vetted kezedbe néhány munkatársaddal, elvtársaddal a magyar nép vezetését és - a testvéri szocialista népek, döntő módon a szovjet nép segítségével - kivezetted országunkat az ellenforradalom teremtette kétségbeejtő helyzetből és biztosítottad szocialista népi államunk megerősítését és további fejlődését. Akkor az kevés ember előtt volt világos, hogy a merész elhatározás, amely dolgozóinkat az igazságos, emberi és békés fejlődés útjára vezette helyes és szükséges volt-e. Ma már, sőt röviddel az ellenforradalom bukása után, minden tárgyilagos ember előtt nyilvánvalóvá lett, hogy az akkori elhatározás történelmi fontosságú és szükségszerű volt, és ennek Általad és közvetlen munkatársaid által való időbeni felismerése, bátor kezdeményezése - megítélésünk szerint - minden öntudatos magyar dolgozóból őszinte tiszteletet, megbecsülést és elismerést vált ki. Egyre kevesebb azoknak a száma, akiket a szocializmus ellensége, a dühödt imperializmus hazánkban még meg tud téveszteni, és el fog jönni az idő, amikor nemcsak itthon, hanem nemzetközi viszonylatban is megbecsült és szükségszerű fellépésként fogják méltatni az ellenforradalom elleni fellépést. Számunkra ma is őszinte megelégedést és boldogságot jelent, hogy az ellenforradalom elleni harcban helyesen foglaltunk állást, és az Általad kezdeményezett harchoz való csatlakozás és szerény képességünkkel való támogatás helyességét kellő időben felismertük.
Kedves Kádár Elvtárs! Engedd meg, hogy az ellenforradalom leverésének két éves távlatában elismeréssel, tisztelettel és elvtársi szeretettel köszöntve forduljunk a Párt felé, Tefeléd és mindazon elvtársak felé, akiknek bátor, harcos kiállása nagy katasztrófától óvta meg a magyar dolgozó népet, és egy szörnyű háborús veszélytől az egész világ emberiségét. Kívánjuk, hogy a természet tegye Számodra lehetővé, hogy munkatársaiddal egyetemben, jó egészségben, a Tőled megszokott és becsült, türelmes emberiséggel végezd szocialista országunk további eredményes, építő munkáját.
Budapest, 1958. október hó 22.
Elvtársi üdvözlettel:
(Vas Witteg Miklós) (Kisházi Ödön)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 16.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő