Káderlap az ötvenes évekből

Párthoz, Szovjetunióhoz való viszonya: 1945-46-ig a Kisgazdapárt tagja volt, 1948-tól 1951-ig MKP. Ekkor került felülvizsgálatra. Felülvizsgálatnál a pártból ki lett zárva, mint Horthysta tiszt. Az akkori megnyilvánulásai nem voltak méltók egy kommunistához. Azóta asszimilálódott, igyekszik politikailag helyes irányba haladni, megbízhatóságát azonban kétségbe vonjuk. Társadalmi munkát, szakszervezeti vonalon végez. Javaslat: Jelenlegi munkahelyén továbbra is meghagyni javasoljuk, közelebbi perspektíva vele kapcsolatban nincs.”

Véleményezés 

Tüzelőanyagkereskedelmi Vállalat
Személyzeti osztálya
/B. elvtársnő részére/

B u d a p e s t
IX. Közraktár u. 32. sz.

Hivatkozással f[olyó] hó 8-án - alkalmazottjuk dr. Ó.Z.-val kapcsolatban - történt beszélgetésünkre véleményemet az alábbiakban teszem meg:

Nevezettel 1942. októberében együtt vonultunk be az I. honvéd felderítő zászlóaljhoz. Ez idő óta ismerem Őt. Katonai szolgálati idő alatti magatartását a komoly, egyenes határozottság jellemezte. Bajtársias volt, úgy a vele együtt bevonult katonatársai, mint pedig a később hozzá beosztásra kerülő újoncok is szerették Őt. Azon felvetett kérdésekre, hogy beosztottjait, újoncait fára másztatta, kifordított menetöltözetben sorakoztatta, békaügetést rendelt el, stb. fegyelmező módszereket alkalmazott a következő a megjegyzésem:

A felszabadulás előtti újonc kiképző időszakban a katonai kiképzéshez, illetve a fegyelmezés eszközeihez tartozott a békaügetés, bukfenc teljes menet öltözetben történő ebédelés, fára mászás, stb. Ezekkel a hosszú idő óta szokásos módszerekkel minden kiképző élt, illetve élnie kellett, hogy a szükséges fegyelmet meg tudja tartani, ami abban az időben természetes is volt. Ezek a fegyelmező módszerek azonban nem jelentettek különösebb büntetést senki számára, és nem sértették az egyén személyi érzelmeit. Sajnos voltak kiképzők, akik ezeken a szokásos általános fegyelmezési módszeren túlmenően túlkapásokkal éltek, dr. Ó. Z. azonban legjobb tudomásom szerint nem tartozott az ilyen kiképzők közé. Tagadhatatlan, hogy ezek a köznyelven forgó úgynevezett "általános kitolások" ill. állóképességet növelő fegyelmezési módszerek nem voltak helyesek és kívánatosak az újoncok számára, de erre az időszakra már a bevonulás előtt mindenki fel volt készülve. Ez alól az újonc kiképzés és annak kedvezőtlen következményei alól egyébként senki nem tudta kihúzni magát, bármilyen jó felkészültségű katona, ill. fegyelmezett, edzett sportember volt az illető.
Arról nem tudok, hogy dr. Ó. Z.-nak valakivel is lett volna személyi ellentéte.
Azzal a mintegy 2 évvel ezelőtt kelt állítólagos véleménnyel - ami nyilvánvalóan akkori véleményem félreértése, vagy annak fogalmazási hiányossága folytán kerülhetett a személyzeti osztály feljegyzései közé - hogy dr. Ó. Z. támogatta volna a baloldali elemeket nem értek egyet, és azt nem tartom egészen helytállónak.
Az igaz, hogy Ó. Z. beosztottjainak érdekeit mint jó parancsnok a legmesszebbmenően védte, különösen az összeomlás előtti időkben, ügyes húzásokkal hadászati feladatok megoldása alól, ezek azonban nem mondhatók kifejezetten baloldali elemek támogatásának. Tudomása volt pl. arról, hogy 1944. év vége felé beosztottjai már hosszabb idő óta civil ruhát hordtak maguknál, illetve katona ruhájuk alatt, ami abban az időben a legsúlyosabban büntetendő katonai cselekmények közé tartozott. Erről a kérdésről gyakran beszélgettünk vele, annál is inkább, mert nálam, ill. a javítóműhely gépkocsijain is igen sok személyi tulajdont képező bőrönd volt, amelyek mind civil ruhákkal voltak tele.
Fentiek alapján az a véleményem, hogy dr. Ó. Z. katonai szolgálati ideje alatt bajtársiasan viselkedett, és legjobb tudomásom szerint nem voltak olyan cselekedetei, vagy intézkedései, amelyek valakit személyi önérzetében is megsértettek volna. A tárgyilagosság kedvéért azonban szükségesnek tartanám ezzel kapcsolatosan még más véleményét is meghallgatni, akik velünk együtt szolgálták katona idejüket. Ezen személyek nevei a következők:

U. L. hajtó, Szefu V. /szül. 1921. lak[ik]: Újpest, Jókai u. 4. sz,/
B. J. esztergályos /Landler Jenő V. /MÁV/ Bp. Gorove u. 2./
B. J. postafelügyelő Telefon: 342-548
P. T. hentes Telefon: 269-461
K. Gy. öntő /címe U.L-nál/

Budapest, 1955. március 11.

 Cs. Z.
főmérnök
Közlekedési és Postaügyi
Minisztérium

Ezen a napon történt december 23.

1922

Megnyitja kapuit a Fővárosi Operettszínház Budapesten.Tovább

1957

A kormány elfogadta a DISZ vagyonának átadását a KISZ részére. A 8/1956. (XII. 13.) sz. kormányrendelet értelmében a területileg illetékes...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő