Kultúrbéke, 1987.

A magyar törvényhozás számos alkalommal volt heves egyházpolitikai szócsaták színtere. A kommunista hatalomátvételtől a rendszerváltásig azonban – a rendszer „puhulása” ellenére – csak egyetlen egyházpolitikai vitát tudunk megemlíteni. A szocializmus évtizedeiben ez volt az első, egyben utolsó (akár történelmi kuriózumnak is nevezhető) eset, amikor az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Miklós Imre államtitkár beszámolót terjesztett a törvényhozás elé, mely megvitatta azt, és elfogadásáról határozatot is hozott.

Bak István hozzászólása

ELNÖK: Szólásra következik dr. Bak István, Bács-Kiskun megye 7. sz. választókerületének képviselője.

Dr. BAK ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Népköztársaság alkotmányának 63.§-a biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlását.

A Miklós Imre államtitkár által elmondottakból is az tűnik ki, hogy a Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az Alkotmány fenti paragrafusában megfogalmazott emberi jogot. Az új politikai állásfoglalásban is mutatkozik egy olyan szemlélet, hogy a jószándékú embereket - ideológiai meggyőződésüktől függetlenül - partnernek kell tekinteni a felhalmozódott feladatok sikeres megoldásában.

Az elmúlt évtizedek gyakorlata is azt bizonyítja, hogy a vallásos érzelmű állampolgárokkal jól tudunk együtt dolgozni a szocialista társadalom építésének folyamatában. A vallások önmagukban is tartalmaznak olyan értékes etikai megfogalmazásokat, amelyek találkoznak a mi társadalmunk célkitűzéseivel, például a tízparancsolat egyes pontjai, vagy a legfontosabb, a békéért való aktív tevékenykedés, amely még nemzetközi vonalon is erősíti a Magyar Népköztársaság ilyen irányú tevékenységét.

Az államnak és az egyházaknak az elmúlt évtizedekben kialakult kapcsolata is azt bizonyítja, hogy mindinkább azok a vonások érvényesülnek, amelyek nem szétválasztanak, hanem összekapcsolnak bennünket az emberi haladás területén folytatott munkában. Ez a tény mindenképpen pozitívnak értékelhető.

Megerősítem az államtitkár gondolatait abban is, hogy az állami, társadalmi szervek vezetői és az egyházak között nagyon jó és kiegyensúlyozott kapcsolat alakult ki. Így van ez Bács-Kiskun megyében is. A vallásos emberek jól érzik magukat a megyében, hitéletük gyakorlásában semmilyen körülmény nem akadályozza őket. A munkában helytállnak, aktívan dolgoznak a közösségért. Három városunk és 18 községünk nemzeti hagyományokat őriz. Délszláv, német, szlovák nyelven szól az ének és még több nyelven, a Dunamenti Folklór Fesztiválon.

A nemzetiségiek nemzeti öntudatának ébren tartásában fokozott jelentőséget nyer az ősök vallása. A mi megyénk hagyományőrző és hagyománytisztelő más vonalon is. őrizzük Petőfi, Katona József, Móra Ferenc, Nagy Lajos irodalmi emlékeit. Kodály Zoltán zenei nevelésünkhöz adott útmutatást. A Kodály Intézetben tanulók a világ különböző országaiba viszik el élményeiket, s ami a fő, jó hírünket is.

Mindezt azért mondottam el, mert az állam és az egyház kapcsolatának alakulása elválaszthatatlan attól a környezettől, ahol együtt élünk, együtt dolgozunk, építjük társadalmunkat. A megyében a vallásos emberek döntő többsége római katolikus. Ennek történelmi gyökere az, hogy I. István királyunk az államalapítással egyidőben érsekséget alapított Kalocsán. Később a reformátusok és evangélikusok is gyülekezetet hoztak létre, templomokat építettek. Majd létrejöttek az ortodoxok, baptisták, őskeresztények, pravoszlávok, pünkösdisták, adventisták és a nazarénusok gyülekezete is, amelyek ma is élnek és működnek.

Az izraelitáknak az ismert tragédia által megfogyatkozott számuk miatt működő imaházuk csak Kiskunhalason van. A megyében lévő többi templomaikat felújították, amelyek kultúrtörténeti értékeket képviselnek. Ilyenek Baján, Kecskeméten, Kalocsán és Kiskőrösön találhatók. A közelmúltban pedig Apostagon került felújításra a volt imaház, amelynek az egész ország tanúja lehetett a televízión keresztül.

A közös összefogásnak köszönhető, hogy ezek a nemzeti értékek nem mentek veszendőbe, hanem a közművelődést szolgálják a lakosság megelégedésére. Jelenleg a megyében 186 különböző felekezetű templom, 106 gyülekezeti terem biztosítja a hitélet gyakorlását. Az épületek állaga rendben van, évente 28-30 millió forintot költenek felújításra, korszerűsítésre adományokból. De jelentős anyagi támogatást nyújtott és nyújt az Állami Egyházügyi Hivatal, az Országos Műemléki Felügyelőség, a megyei és helyi tanácsok is. Az elmúlt években új templom épült Kecelen, Városföldön és folyamatban van építésük Érsekfalván, Ballószögön, Kunfehértón és Fülöpházán.

A vallásos hívek és a társadalmi összefogás mentette meg Soltvadkerten a temető kápolnáját, amelyet a napokban szentelt fel a kalocsai érsek. A megye 104 településén 243 főhivatású lelkész, 23 igehirdető és 24 világi személy végzi munkáját az egyház szolgálatában.

A különböző ideológiából fakadó régebbi ellentétek egyre inkább eltűnőben vannak, s ma már az egyházak lelkészei egyre inkább benne élnek ebben a közegben, ahol szolgálatukat teljesítik. Szót váltanak és mind gyakrabban szót is értenek az állam és a népfront vezetőkkel. Feladatot vállalnak a közéleti településfejlesztési munkákból, résztvesznek és felszólalnak a falugyűléseken. Magukévá teszik a települések problémáit és mozgósítanak a sürgető feladatok elvégzésére. A politikai együttműködés kapcsán a saját munkájuk, feladatuk mellett az egyházközség és presbitérium tagjaival együtt segítenek a szociálpolitikai munkák végzésében is.

Négy egyházi szociális otthon van megyénkben. Együtt dolgozunk, hogy kevesebb legyen a válás, az alkoholista, az öngyilkos, de együtt dolgozunk azért is, hogy szép és tiszta legyen környezetünk. A tanácsban négy tanácstag, két póttanácstag lelkész tevékenykedik a megyében. A Hazafias Népfront különböző szintű bizottságaiban 38 lelkész választódott meg. A megye elnökség mellett működő katolikus papi békebizottságban 24, az egyházközi békebizottságban 16, a családsegítő bizottságban 3 lelkész is részt vesz. Az elmúlt öt év alatt öt lelkész részesült a megyében kormánykitüntetésben. Három lelkész a Békéért kitüntető jelvényben, Kiváló és Érdemes Társadalmi Munkáért négy lelkész kapott kitüntetést. A kecskeméti piarista gimnázium igazgatója ebben az évben részesült miniszteri kitüntetésben.

Bács-Kiskun megyében is egyre nő az idegenforgalom. Az érseki hivatal, az esperesi hivatal Kecskeméten is szinte valamennyi plébános, lelkész segítségünkre van a bel- és külföldi látogató fogadásában, a könyvtár, múzeum, gyűjtemény és a templomok bemutatásában. Mint említettem, nemzetiségiek is élnek megyénkben. Ha igény van rá, a kért nemzetiségi nyelven végzik szolgálatukat, szolgáltatásukat. Így élünk mi együtt vallásos és nem vallásos emberek. Együtt örülünk a sikereknek, az emberek boldogulásának, együtt aggódunk, amikor a béke veszélyben van, együtt vagyunk szolidaritással a különböző népekért, gyermekekért. Együtt tiltakozunk a fegyverkezés ellen, a helyi háborúk ellen, s együtt óhajtjuk a békét.

A kölcsönös érdekek, a további együttműködés azt igényli, hogy folytassuk szövetségi politikánkat, nyerjük meg cselekvésre valamennyi állampolgárunkat, az előttünk álló kormányprogram megvalósítására. Ennyiben kívántam alátámasztani a beszámolóban elhangzottakat, mert ez a gyakorlatban is így valósul meg. Az államtitkár által elmondottakkal egyetértek, javaslom képviselőtársaimnak a tájékoztató elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps)

Ezen a napon történt november 21.

1905

Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább

1910

Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább

1916

I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább

1956

Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább

1956

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő