A nyugati fronton megindul az antant utolsó – őszig elhúzódó – támadása, mely eldöntötte az I. világháború kimenetelét.Tovább
Prostitúció a ’70-es évek Budapestjén
A rendőrség szemüvegén keresztül
„Az üzletszerű kéjelgést – csupán tapasztalati tények alapján megállapítva – leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar”) bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.”
III.
A prostitúció közegészségügyi szempontból is rendkívüli figyelmet igénylő probléma. Hazánkban - összefüggésben a prostitúció alakulásával - a fertőző nemi betegségének számának nagyarányú növekedése tapasztalható. (11. sz. melléklet.)
A statisztikai adatok szerint a vizsgált időszak végére - 1961. évhez viszonyítva - több mint kétszeresére nőtt a fertőző nemi betegségben szenvedők száma. A tényleges helyzet azonban ennél sokkal rosszabb, mivel az adatok csupán a bőr- és nemibeteg-gondozó intézetekben gyógykezeltekre vonatkoznak. Gyakori viszont, hogy a beteg nem SZTK alapon kezelteti magát, s így ez a nyilvántartásba sem kerül.
Az emelkedés 1964. évtől ugrásszerű. Ebben az évben szüntették meg a prostituáltak kötelező és tényleges rendőrorvosi vizsgálatát. Úgy a syphilises, mint a gonorrheás megbetegedések száma 1968. évben volt a legmagasabb. Az utóbbi két évben valamivel kevesebb nemi beteg kezelésére került sor, azonban a helyzet így is rendkívül aggasztó.
A fertőző nemi betegségek terjesztésében kiemelkedő szerepe van a prostitúciónak. Az Egészségügyi Minisztérium megállapításai szerint a syphilises fertőzések alakulását befolyásolja az idegenforgalom is. A gonorrheás megbetegedések terjesztésében főként a prostituáltak alsó rétege a jelentős tényező. Az adatokból megállapítható, hogy egy-egy nő átlagosan 3 férfit fertőz meg nemi betegséggel, ez pedig vitathatatlanul és egyértelműen a prostitúció jelenlétére, élénkülésére utal.
Mindezekre figyelemmel a fertőző nemi betegségek számának csökkentése, a fertőző források megszüntetése közegészségügyi és egyben rendőri feladat is.
Az üzletszerű kéjelgést folytató nemi beteg nők és férfiak felderítése elsősorban rendőri feladat, csak a betegség megállapítása után válik egészségügyi gyógyító feladattá.
Ennek ellenére nem megoldott ez a probléma. Az ük. gyanújával előállított nők nem esnek át ilyen jellegű orvosi szűrővizsgálaton, mivel ehhez sem a személyi, sem a dologi feltételek nem állnak rendelkezésre.
Ugyanez a helyzet az ük. és a kmk. sértés miatt korábban Tökölre, jelenleg pedig Pálhalmára szállított nők esetében is.
A BRFK vezetőjének 3/1964. sz. utasítása elrendeli ugyan azon személyek kötelező rendőrorvosi vizsgálatát, akiknél az előállításuk alkalmával arra lehet következtetni, hogy fertőző nemi betegségben szenvednek. Az utasítás végrehajtása azonban orvoshiány és egyéb okok miatt csorbát szenved. (Az utasítás egyébként sem tartalmaz rendelkezést a munkahellyel bíró és előállításra nem kerülő prostituáltak megvizsgálásáról.)
Érdemes megemlíteni, hogy a BRFK Bűnüldözési Osztály Akciócsoportja csak 1970. évben 1170 nőt állított elő ük. és kmk. gyanúja miatt, akiknek orvosi vizsgálata elmaradt. A kiemelkedő feladatként ránk háruló megelőzés érdekében ezt a lehetőséget nem lenne szabad kihagyni.
Adataink vannak arról, hogy a fertőző nemi betegségben szenvedők melyik objektumban, parkban stb. ismerkednek meg partnereikkel. Ezek szerint is azok a területek az érdekeltebbek, ahol a legtöbb prostituált megfordul. Közülük is leginkább (zárójelben illusztrálásként az 1970. évi fertőzések száma).
Emke étterem, presszó, aluljáró (76), Baross étterem (64), Otthon étterem (57), Keleti pályaudvar (57), Margitsziget (32), Rákóczi étterem (29), Ifjúsági park (28), Tavasz presszó (25), Tengerszem (20), Rákóczi tér (18), Csili (17), Savoy bár (16), Belvárosi (16), Astoria kávéház (15), Európa étterem (10) stb.
A prostitúció és a fertőző nemi betegség elleni küzdelem szempontjából ennek megoldása napjaink egyik legégetőbb kérdései közé tartozik.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 08.
1918
1940
Az angliai csata kezdete.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő