A normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.Tovább
Prostitúció a ’70-es évek Budapestjén
A rendőrség szemüvegén keresztül
„Az üzletszerű kéjelgést – csupán tapasztalati tények alapján megállapítva – leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar”) bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.”
III.
A prostitúció közegészségügyi szempontból is rendkívüli figyelmet igénylő probléma. Hazánkban - összefüggésben a prostitúció alakulásával - a fertőző nemi betegségének számának nagyarányú növekedése tapasztalható. (11. sz. melléklet.)
A statisztikai adatok szerint a vizsgált időszak végére - 1961. évhez viszonyítva - több mint kétszeresére nőtt a fertőző nemi betegségben szenvedők száma. A tényleges helyzet azonban ennél sokkal rosszabb, mivel az adatok csupán a bőr- és nemibeteg-gondozó intézetekben gyógykezeltekre vonatkoznak. Gyakori viszont, hogy a beteg nem SZTK alapon kezelteti magát, s így ez a nyilvántartásba sem kerül.
Az emelkedés 1964. évtől ugrásszerű. Ebben az évben szüntették meg a prostituáltak kötelező és tényleges rendőrorvosi vizsgálatát. Úgy a syphilises, mint a gonorrheás megbetegedések száma 1968. évben volt a legmagasabb. Az utóbbi két évben valamivel kevesebb nemi beteg kezelésére került sor, azonban a helyzet így is rendkívül aggasztó.
A fertőző nemi betegségek terjesztésében kiemelkedő szerepe van a prostitúciónak. Az Egészségügyi Minisztérium megállapításai szerint a syphilises fertőzések alakulását befolyásolja az idegenforgalom is. A gonorrheás megbetegedések terjesztésében főként a prostituáltak alsó rétege a jelentős tényező. Az adatokból megállapítható, hogy egy-egy nő átlagosan 3 férfit fertőz meg nemi betegséggel, ez pedig vitathatatlanul és egyértelműen a prostitúció jelenlétére, élénkülésére utal.
Mindezekre figyelemmel a fertőző nemi betegségek számának csökkentése, a fertőző források megszüntetése közegészségügyi és egyben rendőri feladat is.
Az üzletszerű kéjelgést folytató nemi beteg nők és férfiak felderítése elsősorban rendőri feladat, csak a betegség megállapítása után válik egészségügyi gyógyító feladattá.
Ennek ellenére nem megoldott ez a probléma. Az ük. gyanújával előállított nők nem esnek át ilyen jellegű orvosi szűrővizsgálaton, mivel ehhez sem a személyi, sem a dologi feltételek nem állnak rendelkezésre.
Ugyanez a helyzet az ük. és a kmk. sértés miatt korábban Tökölre, jelenleg pedig Pálhalmára szállított nők esetében is.
A BRFK vezetőjének 3/1964. sz. utasítása elrendeli ugyan azon személyek kötelező rendőrorvosi vizsgálatát, akiknél az előállításuk alkalmával arra lehet következtetni, hogy fertőző nemi betegségben szenvednek. Az utasítás végrehajtása azonban orvoshiány és egyéb okok miatt csorbát szenved. (Az utasítás egyébként sem tartalmaz rendelkezést a munkahellyel bíró és előállításra nem kerülő prostituáltak megvizsgálásáról.)
Érdemes megemlíteni, hogy a BRFK Bűnüldözési Osztály Akciócsoportja csak 1970. évben 1170 nőt állított elő ük. és kmk. gyanúja miatt, akiknek orvosi vizsgálata elmaradt. A kiemelkedő feladatként ránk háruló megelőzés érdekében ezt a lehetőséget nem lenne szabad kihagyni.
Adataink vannak arról, hogy a fertőző nemi betegségben szenvedők melyik objektumban, parkban stb. ismerkednek meg partnereikkel. Ezek szerint is azok a területek az érdekeltebbek, ahol a legtöbb prostituált megfordul. Közülük is leginkább (zárójelben illusztrálásként az 1970. évi fertőzések száma).
Emke étterem, presszó, aluljáró (76), Baross étterem (64), Otthon étterem (57), Keleti pályaudvar (57), Margitsziget (32), Rákóczi étterem (29), Ifjúsági park (28), Tavasz presszó (25), Tengerszem (20), Rákóczi tér (18), Csili (17), Savoy bár (16), Belvárosi (16), Astoria kávéház (15), Európa étterem (10) stb.
A prostitúció és a fertőző nemi betegség elleni küzdelem szempontjából ennek megoldása napjaink egyik legégetőbb kérdései közé tartozik.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 06.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő