Prostitúció a ’70-es évek Budapestjén

A rendőrség szemüvegén keresztül

„Az üzletszerű kéjelgést – csupán tapasztalati tények alapján megállapítva – leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar”) bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.”

 

V.

 

A prostitúció megelőzéséért, visszaszorításáért nem küzdhetünk eredményesen, amennyiben nem vizsgáljuk a fennmaradását elősegítő okokat, nem tárjuk fel reálisan azokat a körülményeket, amelyek lehetőséget teremtenek ma is az üzletszerű kéjelgés és a vele kapcsolatos bűncselekmények megvalósításához.

Bár a prostitúciót tápláló bizonyos objektív feltételek ma is fennállnak, azonban ezek egyre inkább háttérbe szorulnak, és a szubjektív okok kerülnek előtérbe. Ennek igazolásaként gondolunk itt annak a megállapítására, hogy ma alapvetően más célból űzik a prostitúciót, mint a felszabadulás előtt.

Az okok rendkívül sokrétűek, feltárásuk bonyolult és egy-egy befolyásoló tényező vizsgálata külön tanulmányt is megérne. Ennek az értékelésnek nem lehet a feladata, éppen ezért - részben a felelősségre vont személyeknél előforduló konkrét, valamint gyakorlati munkánk tapasztalatán alapuló tények ismeretében a - teljesség igénye nélkül bemutatunk néhányat, a legjellemzőbbeket.

 

Az objektív okok közé sorolható:

  • A prostitúció alakulására befolyással van a főváros gazdasági szempontból gyakorolt hatása főként a fiatalok generációra. A nagy- illetve világvárosias légkör, a munkahelyválasztás jobb lehetősége, szórakozás stb. általában jövőjük biztosítása érdekében szívesen jönnek a városba.

Emiatt gyakran bizonytalan helyzetbe, kétes személyek vonzási körébe kerülnek, munka-, lakás- vagy társkeresés közben. A fiatalok kiszolgáltatottsága, tájékozatlansága, a családtól külön élők különböző igénye lehetőséget teremt a prostitúcióhoz.

Bár az utóbbi időben a gazdaságpolitikai elvek érvényesítése révén (helyi ipartelepítés) kétségtelenül csökken e tényező szerepe, megszűnéséhez azonban még nagyon hosszú időre van szükség. Az egészséges feláramlás megakadályozása nem csupán anyagi kérdés.

  • Az idegenforgalom ugyancsak a prostitúció kedvezőtlen irányú alakulását befolyásolja. Sőt, a külföldi állampolgárokkal szemben tanúsított bizonyos fokú elnézés, félreértelmezett megértés még tovább növeli a veszélyt, melyet erősít az, hogy a prostituáltak növekvő rétege veszi őket körül. Támogatást nyernek ebben a vendéglátóipar alkalmazottaitól is, ahol többen vallják, hogy „a jó üzlet alapkövetelménye a nő" ezért - természetesen megfelelő honoráriumért -a rábíró és kerítő szerepet is betöltik.

Bizonyos mértékben elősegíti a prostitúciót, hogy szélesedik a belőle hasznot húzók, élősdiek köre. Ezek kétszeresen veszélyesek a társadalomra, mert egyrészt igyekeznek minél több nőt bevonni a prostituáltak közé, másrészt maguk számára is megteremtik - és ez a fontosabb -a könnyelmű, léha életet.

  • A társadalomban fennálló, objektív okok közé sorolható a prostitúció morális megítélése is, mely nem egészen egyértelmű. A társadalmi veszélyesség lebecsülésére több körülmény utal: alacsonynak tűnik a jogszabályban megalkotott (BTK 283§ (1) ük. alapesete) büntetési tétel, nincs kötelező orvosi szűrővizsgálatra lehetőség, a munkahellyel rendelkező prostituáltak enyhébb bűnüldöző eljárás alá esnek stb. Van olyan helytelen nézet, hogy a prostitúcióra - bár ez kétségtelenül szerepet játszik - a férfiak szexuális igénye miatt - szükség van.
  • Hozzájárul a prostitúcióhoz a különböző társadalmi - különösen pedig a rendőri - szervek aktivitásának hiánya. A megelőzés és felderítés hiányossága bátorítólag hat a prostituáltakra, és újabb és újabb személyeket inspirál az elkövetésre. Különöse nagy feladat hárulna ebben a munkában a KISZ-re, a Nőtanácsra, a lakóbizottságokra, az önkéntes rendőrökre stb., akik főként a fiatalok nevelésében, emberré formálásában, szabadidejük hasznos kitöltésében, tehetségük kibontakoztatásában lehetnének a társadalom segítségére.
  • Külön kell szólnunk a fiatalok prostituálódását elősegítő sajátos tényezőkről:

Tapasztalatunk szerint ez is sok tényezőtől függ. Így szerepet játszhat a szülők helytelen nevelési módszere, az alkoholizmus, a szülők erkölcstelen élete - mint negatív példa, az iskolai nevelés hiányossága, rossz baráti környezet stb.

Fiatal lányok pozitív nevelés hiányában túlzottan magukra hagyva az „erkölcsi szabadság" rossz értelemben vett jelszavával könnyen tévedhetnek a prostitúció útjára.

A megfelelő erkölcsi értékrendszer hiánya gyakran kiütközik a fiatalok között. Főként a galeriken belül jellemző ez, ahol a szabadabb erkölcsi felfogás tipikusnak mondható. A „mindenki mindenkivel" nemi kapcsolat eleinte pénz nélkül, később anyagi ellenszolgáltatásért, mint prostitúció jelentkezik.

•·         Hatással lehetnek - legalábbis közvetett módon - a fiatalokra a szexuális, erotikus témájú filmek, könyvek (pornográfia) stb. Ugyanakkor még gyenge az ilyen irányú felvilágosító propagandamunka a prostitúció káros (antiszociális, antimorális) hatásáról.

•·         Véleményünk szerint hozzájárulnak a prostitúció fennmaradásához a fiatalok és sokszor az idősebb generáció szexuális életének megoldásában mutatkozó nehézségek. A sokszor emlegetett

, ahol a házasság tényének igazolása nélkül lehet szobát vagy valami másféle megoldás révén talán sikerülne a problémát csökkenteni. Ennek hiányában marad a prostituált, aki helytől és időtől függetlenül rendelkezésre áll, sőt gyakran a helyet is megszerzi.

•·         Befolyásoló körülményként értékelhetjük, hogy a prostituáltak reszocializációja nem megoldott (utógondozás, munkába helyezés, lakás stb.). Fokozottabban és tartósabban kellene törődni az ük. és a kmk. miatt elítéltekkel szabadulásuk után, mivel helyzetük - az előbb említett körülmények miatt - különösen nehéz.

A fennálló társadalmi okok mellett azonban döntően a szubjektív okok dominálnak. Az ilyen motívumok sokrétűsége miatt ugyancsak nincs lehetőség a teljes felsorolásra. Talán a legjelentősebb szerepet tölti be a gyors és könnyű pénzszerzés utáni vágy - természetesen munka nélkül -, [a] munkától való idegenkedés, [a] közömbösség úgy a saját, mint mások problémái iránt.

Azokat a nőket, akik e célból választják a prostitúciót, a tudati elmaradottság és az általános műveltség hiánya jellemzi. Nincs távolabbi életcéljuk, a mának élés, a könnyelműség jellemzi őket. Vágyaikban, elképzeléseikben csupán a dologtalan élet, a nagyon költséges divat és a szórakozás szerepel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostituáltak általában antiszociális, fogyatékos erkölcsi érzékű személyek.

A hosszú felsorolás végén megállapíthatjuk, hogy a prostitúció elleni küzdelem - éppen az elősegítő okok széles skálája következtében - nagyon bonyolult, komplex társadalmi probléma. A sok-sok összetevő közül meg kell találnunk azokat, amelyek egy-egy időszakban a prostitúció fennmaradását, intenzitását leginkább biztosítják, fel kell tárnunk az illetékes munkájának hiányosságait, és ezek ismeretében kell kidolgoznunk a legeredményesebb eszközöket. Mindez a társadalmi, egészségügyi és rendőri szervek összehangolt tevékenységét igényli, melynek hiányában a sikeres előrelépés nem lehetséges.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő