I. Ferenc József császár és magyar király „legkegyelmesebben” szen-tesítette a Lex Gerendayt, az Országos Testnevelési Alapról szóló tör-...Tovább
Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz?
Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést!
„Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, hogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak.”
Összefoglaló
[?]
Összefoglaló
Az "M.-ügyet" egyelőre lezárni nem lehet és ezért összefoglalni is meglehetősen nehéz: jóformán minden hét szolgáltat valamit hozzá, ami - ha újat nem is hoz -, de nyomatékosabbá teszi a már elmondottakat. Csupán a fentiekben ismertetettek óta is, azok a jobboldali körök, amelyek az amerikai Katolikus Magyarok Vasárnapja körül csoportosulnak, meghívták M.-t egy amerikai körútra, amelyet ő el is vállalt és csupán erélyes vatikáni közbelépésre került le a dolog a napirendről. Hasonló közbelépés állította meg az emlékiratok publikálásának közeli megvalósulását. Információk szerint, az M. körüli akciók szervezésében jelentős szerepet vállalt személyi titkára, ami azért említésre méltó, mert utóbbi a Vatikán az illetőt leváltotta és helyébe mást küldött.
Az említett "csend" M. körül, - a dokumentációs rész összeállításának ideje alatt is már - meglehetősen átmenetinek és viszonylagosnak bizonyult. Az emigrációs jobboldal tizenhat esztendeje vár valakire, aki összetartója és vezére lehet; most úgy hiszi, megkapta. A koronaügy és M. magatartása arra utal, hogy nem csalódtak, a várt férfi valóban megérkezett. Ugyanakkor a Vatikán - más kérdés, hogy mennyiben saját jószántából, és mennyiben megfelelő emlékeztető után -, igyekszik az elszabadult szellemet visszagyömöszölni a palackba. Erélye tiszteletreméltó, de egyfelől kérdés: mennyire tartós - hiszen M. hajlama és az azt kihasználni akaró erők nyomása egyelőre nem fog szunni. Másfelől: menyire hatásos. Az elhatározás időpontja aktuálissá vált, mivel M. betöltötte nyolcvanadik esztendejét és reá is érvényes az a határozat, amely a bíborosok nyugdíjazását írja elő ebben a korban. A határozatot azonban alkalmazni is kell -, s hogy alkalmazzák-e ebben az esetben is, azt ez idő szerint nem lehet tudni. Nagyon elképzelhető, hogy hajlanak a kivételre, és akkor az M.-ügy összes konzekvenciáival együtt, súlyos tehertétele lehet az emigrációs politikának, minden felsőbb intés, óvás és "lebeszélés" ellenére is. M. elég sok példát szolgáltatott hajthatatlanságára ahhoz, hogy feltételezzük további engedetlenségét. Még akkor is, ha a nyugdíjazás esetleg megtörténik. Minden korábbi tapasztalat, valamint az itt idézettek arra intenek: amíg létezik emigrációs jobboldal - és létezik M., kézfogásukkal számolni kell.
[dátum nélkül]
MOL-XIX-J-1-j-160-28-00654/19-1972. 103. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 103. doboz)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 13.
1913
1941
A Szovjetunió megnemtámadási egyezményt köt a Japán Birodalommal. Ezzel a SZU biztosította – a japán követ véleménye szerint – legalább 18...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő