Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz?

Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést!

„Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, hogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak.”

Források

Amerikai nagykövet Mindszentyről

Szilágyi BélaSzigorúan titkos!
Készült 8 példányban:

1352/Szi./1970.
002222/1970

 

 

1. Péter elvtárs,
2. Puja elvtárs,
3. Bartha elvtárs,
4. Pehr elvtárs,
5. Miklós elvtárs ÁEH,
6. Washington,
7. Róma,
8. Saját

F e l j e g y z é s

Tárgy: Amerikai nagykövet Mindszentyről

Június 2-án az amerikai nagykövet búcsúvacsorát adott számomra. Ezen részt vettek: az angol, a belga, a holland nagykövetek feleségeikkel, Meehan tanácsos, magyar részről pedig Bartha és Réti elvtárs is. A vacsora után az amerikai nagykövet félrevont és a következőket vetette fel:

1./ Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, bogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak. Puhan hivatkozott az Egyesült Államokban élő 700.000 magyar véleményére és ezen belül az úgynevezett szabadságharcosok tevékenységére. Vitába szálltam azzal a meghatározással, hogy az amerikai magyarok egyetértenek a szélsőjobboldali és fasiszta magyarok amerikai tevékenységével. Legfeljebb néhány ezer emberről lehet szó, akik tiltakozólag lépnek fel. Ezt a nagykövet elismerte. Megkérdezte, miért nem engedjük Mindszentyt Rómába menni, vagy miért nem engedjük vissza Esztergomba. Kérdésemre, hogy az utóbbit hogy érti, kijelentette, hogy vissza kellene adni régi méltóságát. Közöltem, szó sincs arról, hogy Mindszenty Esztergomba mehetne és mint hercegprímás tevékenykedhetne. Mindszenty bunöző, mint ilyent ítélte el a magyar bíróság és az ő ügye nem kitalált történet. Puhan megkérdezte meg vagyok-e győződve, hogy nem koncepciós perről van-e szó, hiszen Rákosi sok ilyent folytatott. O maga elolvasta a per anyagát és megállapította, hogy Mindszenty elismerte a vádakat /hazaárulás, összeesküvés, gazdasági ügyek/, azonban nincsen meggyőződve a vádak helyességéről. Mindszenty a bíróság előtt megfélemlített emberként állt. Nem volna-e jó Magyarország számára, ha lehetővé tennénk, hogy elhagyja az amerikai nagykövetség épületét.

Kérdésemre, hogy Mindszenty hajlandó volna-e egyáltalán Magyarországot elhagyni, miután a múltbeli jelek nem ilyenek voltak, Puhan elmondta, hogy Mindszetny makacs ember. Ha a pápa üzenne neki, bizonyára elmenne Rómába. Ott foglalkozhatna emlékiratai megírásával. Felmerült az a gondolat is, hogy az Egyesült Államokba menjen ki. Arra a kérdésemre, hogy ha megkapná a lehetőséget Mindszenty az ország elhagyására, kimenne-e, Puhan bizonytalanul válaszolt. Nem tartja biztosnak, hogy Mindszenty elfogadná azt. Kérdésemre, miért nem ők gondoskodnak arról, hogy a pápa üzenjen Mindszentynek, vállalva a silentiumot, a nagykövet elmondta, hogy személyesen ismeri Nixot, kész volna vele erről beszélni, vagy neki üzenetet küldeni és elképzelhető, hogy az elnök tudna a pápa felé valamilyen lépést tenni.

Puhan emlékeztetett a Hillenbrand nagykövet ideérkezése előtti Mindszetnty-féle fenyegetésre, mely szerint amennyiben amerikai nagykövet elfoglalja állomáshelyét Budapesten, ő kimegy az amerikaiak épületéből. Elmondtam, hogy Tims ügyvivő annak idején járt nálam és elmondta ezt a lehetőséget, amelyet egyébként a nyugati újságok jelentetései alapján már régen ismertünk. Akkor közöltem Tims tanácsossal, hogy amennyiben Mindszenty elhagyja az amerikai nagykövetség épületét, a magyar hatóságok letartóztatják. Mindszenty akkor elítélt bunöző volt és a helyzet jelenleg is fennáll. Az lehetséges, hogy nem lett volna hosszú ideig börtönben, de mindenesetre letartóztatták volna. Kőnig bécsi érsek akkoriban beszélt Mindszentyvel. Előfordult az is, hogy maga Casaroli is beszélt vele. Hogy átadott-e pápai üzenetet és mi volt a helyzet, mi nem tudjuk. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy pápai üzenetet vagy utasítást Mindszenty elfogadna.

Puhan végül kijelentette, hogy ő a maga részéről a következő egy éven belül lát lehetőséget az ügy rendezésére. O mindenesetre a későbbiekben úgy szeretné Magyarországot elhagyni, hogy ezt az ügyet rendezettnek látja. Szereti Magyarországot és a magyar népet, kész lépéseket tenni az ügy rendezésére. Közöltem vele, megértettem az elmondottakat.

Budapest, 1970. június 3.

MOL-XIX-J-1-j-USA-4-515-002222/1970 17. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 17. doboz)

Ezen a napon történt december 22.

1944

Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább

1946

A Belügyminisztérium kezdeményezésére szigorítják a sajtó ellenőrzését. Nyilvántartást fektetnek fel a büntetett lapokról, hogy a „...Tovább

1989

A román fegyveres erők átállnak a bukaresti tüntetők oldalára, Nicolae Ceaușescu államelnök, pártfőtitkár elmenekül a fővárosból.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő