Egy ítélet háttere
A háborús bűnösök felelősségre vonására a Fegyverszüneti Egyezmény kötelezte Magyarországot, és mivel a korban első számú háborús bűnösként tartották nyilván a szövetségesekkel háborúba sodródott ország miniszterelnökét, ezért a perben elsősorban a politikai motívumok játszották a főszerepet. A bűnösöket egy 1945-ben létrehozott új bíróság, a népbíróság előtt vonták felelősségre. A fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt. Az alább közölt forrás a Bárdossy per másodfokú eljárásának ítéleti tanácskozási jegyzőkönyve és kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyve.
NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA
NOT. 2946/
1945
KEGYELMI TANÁCSKOZÁSI
Jegyzőkönyv
Készült Budapesten a Népbíróságok Országos Tanácsának háborús és népellenes bűntett miatt dr. Bárdossy László ellen indított bűnügyben jogerősen halálbüntetésre ítélt kegyelembe (!) részesítése tárgyában a Bp. 499 és a Nbnov. 3. -a éretlmében megtartott nem nyilvános és zárt ülésében 1945. évi december hó 28. napján.
Dr Bojta Ernő Béla /Sz. D. P./ | A felek részéről: |
Dr. Berend György /F. K. P./ | Dr. Borbély János
|
Dr. Sepsey László |
|
A tanácsvezető a nem nyilvános ülést megnyitván felhívja a népfőügyészhelyettest, hogy a kegyelmi kérvény iránt nyilatkozzék.
Dr. Borbély János népfőügyészhelyettes a következőképpen nyilatkozott:
A Bp. 497 -a 2. bek. alapján véleményemet akképpen nyilvánítom, hogy dr. Bárdossy László elítéltet kegyelemre méltónak nem tartom, figyelemmel arra, hogy cselekményének tárgyi súlyával és alanyi bűnösségével a kiszabott büntetést arányban állónak találom.
Ezután a népfőügyészhelyettes a nem nyilvános tanácsülésből eltávozott és a Népbíróságok Országos Tanácsa a kegyelmezés tárgyában zárt ülésben tanácskozott.
Dr Sömjén Pál előadó véleményét a következőkben terjeszti elő:
Elítéltet nem ajánlom kegyelemre, mert azok a hadüzenetek, melyek az országot a háborúba vitték közvetlen az ő tevékenységéhez tapadnak és különösen is kimélyíti az ő alanyi bűnösségét, hogy amikor már német megszállás alatt volt az ország, még akkor is a háborúból való kilépés ellen tevékenykedett és azzal a beállítottságát minden kétséget kizáróan megvilágította.
Dr. Sacher Róbert szavazó véleménye:
Elítéltet nem ajánlom kegyelemre az előadó által felhozott okokon kívül azért sem, mert kezdeményezője és végrehajtója volt olyan intézkedéseknek, amelyek sokezer ártatlan ember, asszony és gyermek anyagi tönkretételét, pusztulását okozták.
Dr. Berend György szavazó véleménye:
Részben a tanácskozási jegyzőkönyvben előadottak, valamint a különvéleményben foglalt alaki és anyagi jogi aggályom miatt, de különös tekintettel arra, hogy az elítélt szubjektív bűnösségét igazoltnak nem látom, végül hogy önmagában a politikai felelősség elbírálására sem magamat sem pedig a bíróságot, a nép véleményének a népképviseleten alapuló nemzetgyűlés többségi akaratán nyugvó kifejezése nélkül illetékesnek nem tartom, ezért elítéltet kegyelemre ajánlom.
Dr. Szabó Mihály szavazó véleménye:
Dr. Szabó Mihály szavazó véleménye:
Elítéltet én is kegyelemre ajánlom, azért mert a per folyamán nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy a nemzetet háborúba sodró cselekményeivel kapcsolatban elítélt(et) a nemzetet csalárdul megtévesztette, így pl. a Kristóffy-sürgöny elhallgatásával és a szovjet orosz légitámadások hangoztatásával, illetve nem nyert bizonyítást az, hogy a közvélemény félrevezetése elítélttől ered. Alanyi bűnösségét ez igen jelentős mértékben csökkenti. Kegyelemre ajánlom azért is mert az események után már huzamosabb idő telt el és a közvélemény a legszigorúbb megtorlást talán már nem követeli, ennek a kérdésnek elbírálása pedig a Nemzeti Főtanács állásfoglalását involválja. Tekintettel arra, hogy a cselekményeknek közönséges büntetőjogi vonatkozásai nincsenek és az tisztán politikai jellegű, a halálbüntetésnek kötél által való végrehajtása sem látszik indokoltnak.
Dr. Bojta Ernő Béla tanácsvezető:
Az előadó véleményéhez csatlakozom.
Ezekhez képest a tanácsvezető megállapítja, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsa a következőkben terjeszti elő
véleményét:
A NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA A HALÁLBÜNTETÉSRE ÍTÉLT DR. BÁRDOSSY LÁSZLÓT A KEGYELEM ELNYERÉSÉRE (JAVASLATBA HOZHATÓNAK)SZÓTÖBBSÉGGEL MÉLTÓNAK NEM TALÁLTA.
A jegyzőkönyv bezáratott.
Kmf.
Bojta | dr. Sepsey László |
MOL XX-4-b-2946-1945 (Magyar Országos Levéltár - Népbíróságok Országos Tanácsa - Általános iratok-2946-1945)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő