Kikiáltják Lettország függetlenségét.Tovább
Tiltakozások a szovjet–magyar közös vállalatok létesítése ellen
„Azt az álláspontot szögeztem le, hogy mi természetesen a legmesszebbmenő mértékben együtt akarunk velük működni […], és én csak egyet kérek: semmi olyan megállapodás nem jöhet létre, amely kifejezetten monopolisztikus jellegű volna […]. Rövidesen kézhez kaptam egy példányt azokból az egyezmény-tervezetekből, amelyeket az orosz urak Moszkvából már készen hoztak magukkal. Amikor elolvastam ezeket a tervezeteket, nagyon megijedtem, mert úgy láttam, hogy ezek a tervezetek erősen az általam aggályosnak tartott monopolisztikus irányban mozognak.”
A történet epilógusaként a következők mondhatóak el:
Gordon Ferenc felszólalása nyomán élénk vita bontakozott ki.
Nagy Ferenc, az új miniszterelnök elsősorban a Szovjetunió részéről jelentkező terjeszkedési törekvés megítélésére tért ki, kifejezve reményét, hogy a pénzügyminiszter éles megfogalmazása nem válik nyilvánvalóvá az oroszok számára.
Gerő Ernő elsősorban gazdasági szempontból méltatta a négy részvénytársaság létrehozását, bizonyítani igyekezett, hogy az 50-50%-os részvételi arány, a vezetés összetétele nem sértheti majd a magyar érdekeket.
Balogh István, miniszterelnökségi politikai államtitkár szintén a részvénytársaságok szervezésével kapcsolatos messzemenő szovjet jóindulatot hangsúlyozta.
Rákosi Mátyás, államminiszter a szovjet-magyar viszony alakulása, a békeszerződéssel, a hadifoglyok hazaszállításával kapcsolatos kedvező magatartásuk megnyerésének szempontjait kérte messzemenően figyelembe venni a részvénytársaságok megalakítása érdekében indult tárgyalásokon. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak nem érdeke Magyarország "megnyúzása", tönkretétele, hanem erős, módos országokat kíván a szomszédságában létrehozni.
Bárányos Károly, közellátásügyi miniszter volt az, aki a jelenlévők közül osztotta Gordon Ferenc aggályait. Elsősorban a nyugati országokba került és visszaszerzendő magyar hajóállománynak a létrehozandó szovjet-magyar hajózási vállalatba való magyar - és nem mint Németországba került érték "szovjet vagyonkénti" kezelését hangsúlyozta, másrészt a csepeli Szabad Kikötőnek a szovjet-magyar közös hajózási vállalatból való kivételét kérte.
A vita során kitértek mind a négy létrehozandó részvénytársaság egy-egy fontos kérdésére
Gordon Ferenc rugalmasan, de nagyon következetesen kitartott a saját álláspontja mellett. Ő vetette fel azt, hogy ne egyszerre tárgyalják és parafálják az egyezményeket, mivel ezek előkészítése nem azonos ütemben haladt előre, hanem külön-külön, másrészt ő kérte azt is, hogy a magyar részről általa vezetett szovjet-magyar tárgyalásokon rajta kívül a minisztertanács által kijelölt további két személy vegyen részt a későbbiekben.
Kérése nyomán a minisztertanács 1946. február 22-i ülésén Bán Antal iparügyi minisztert és Balogh István miniszterelnökségi politikai államtitkárt kérte fel a bizottságban való részvételre.
Más következménye is volt azonban a Gazdasági Főtanács ülésén lezajlott vitának: Gordon Ferenc - bár továbbra is következetesen képviselte a magyar érdekeket - a szovjet igények lehető zökkenőmentes kielégítésére törekedett. Talán nem indokolatlan feltételezni azt, hogy komoly figyelmeztetésben részesítették a szenvedélyes hangvételű felszólalása miatt.
1946 nyarán megalakult a Magyar - Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. ; a "Meszhart", a Magyar - Szovjet Hajózási Rt. ; a "Dunai Timföldgyár", a Magyar - Szovjet Bauxit - Alumínium Rt. ; a "Maszovol" Magyar - Szovjet nyersolaj Rt. és kiegészítéseként a "Molaj" Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt. 1955-ben a szovjet fél - megfelelő elszámolás alapján - teljesen átadta részvényeit a magyar kormánynak. Meg kell említeni, hogy a vállalatok létesítésük, fennállásuk során számos adó-, illeték, stb. kedvezményben részesültek a magyar állam részéről.
A kérdésről lásd még SIPOS PÉTER - VIDA ISTVÁN: Az 1945. augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia (Külpolitika 1985. 4. sz. 102-118.); BALOGH SÁNDOR: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó, 1988. 70-76 és NAGY FERENC: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Európa - História, 1990. I. köt.178-182.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő