„Túlzás lenne az 1956. október–novemberi eseményeket háborús cselekményeknek nyilvánítani…”

A forrásközlésünk harmadik fejezetében konkrét statisztikai adatok alapján kimutatásokat közlünk a fővárosi kórházakba szállított polgári és katonai sérültekről és halottakról. A források bemutatása előtt - úgy véljük - szükséges leszögezni, hogy ma még lehetetlen egyértelműen állást foglalni mind a sebesültek, mind pedig a halottak pontos számát illetően, hiszen az egymásnak ellentmondó statisztikai adatokból rendkívül nehéz kihámozni a valós adatokat. Véleményünk szerint a pontosabb számok érdekében szélesebb körű levéltári kutatásokat kell folytatni. Az iratok között kilenc forrást jelentetünk meg, ezekből négy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, öt pedig a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár anyagában található. A dokumentumok közlik a budapesti kórházakba felvett sérültek és ellátott sebesültek számát naponkénti és kórházi bontásban, összesített adatokat közölnek a halottakról, a katonai kórházak pedig tájékoztatnak a budapesti katonai sérültek és elhaltak adatairól, továbbá arról, hogy a sebesült szovjet katonákat mely kórházakban helyezték el. (Lásd a III/1-9. számú forrásokat!)

A Kádár kormány 1957-ben kiadott

szerint 11 milliárd Ft volt a veszteség és anyagi kár, ebből egy milliárdot okozott a rombolás. Akárcsak az anyagi károk nagysága, az áldozatok és sebesültek száma is jelentékeny volt. A forradalom alatti veszteségekről és károkról kiadott hivatalos magyar adatok lehetővé teszik ezek felbecsülését.

A Központi Statisztikai Hivatal folyóirata, a Statisztikai Szemle 1990. októberi

közölte az Eltűnt statisztikák nyomában című reprint-rovatában az egykor „Szigorúan bizalmas"-nak minősített jelentések közül az egyik legérdekesebbet: Az október 23-i és az azt követő eseményekkel kapcsolatos sérülések és halálozások című kiadványt. A füzet mindössze húsz oldal terjedelmű,, és 1957. május 15-én adták ki, 100 példányban. A jelentés szerint „Az állami egészségügyi szolgálat 1956. október 23-tól az év végéig (tehát 1956. december 31-ig) közel 20 000 harci cselekmény következtében megsérült személyt részesített kezelésben. Az ellátott sebesülteknek 61%-a kórházi ápolásra szoruló fekvőbeteg volt. A kórházban ápoltak 8%-a meghalt." A jelentés vizsgálta a halálozások területi alakulását, amely szerint az 1956. október 23. és 1957. január 16. közötti időszakban „az október 23-ai és az azt követő eseményekkel kapcsolatban" Budapesten 1945, vidéken 557 volt az elhunytak száma.

Ez az adat - eltéréssel ugyan, és figyelembe véve a különböző időhatárokat - összevethető egy, az Egészségügyi Minisztérium,

miniszterhelyettes iratai közölt fellelt dokumentum számaival. miniszterhelyettes 1956. november 23-án keltezett, a halottakról készített összesítő jelentése szerint - a Kerepesi úti temető igazgatóságától 1956. november 21-én kapott tájékoztatás alapján - október 23-tól november 21-ig csak Budapesten a harcokban elesett és temetőkbe kiszállított halottak száma ezerre tehető, a még eltemetetlen halottak száma kb. 400 fő (1400 a természetes módon elhunytak száma). (Lásd a III/2. számú forrást!)

Ha ezeket az adatokat összevetjük egy - a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban őrzött - a Belügyminisztérium Országos Rendőrkapitányságának 1957. december 8-án készített kimutatásával, akkor a fővárosi kórházak, klinikák, rendelőintézetek, valamint az ideiglenesen berendezett vöröskeresztes intézmények és segélyhelyek a tárgyidőszak alatt (vagyis 1956. október 23-tól november 2l-ig) 11 449 sebesültet láttak el, ebből meghalt 559 fő. A Fővárosi Temetkezési Vállalat kb. 1200 halottat temetett el. A szám nem végleges, hiszen ehhez a számhoz még hozzávetőleges adatok járulnak, mégpedig a köztereken eltemetettek, akiknek számát 4-500 főre becsülték, és az október 23-tól október 26-ig a temetőkben magánszemélyek által eltemetett mintegy 200-300 fő. Vagyis a halottak száma a magasabb becsült adattal 2559 fő, de ha az alacsonyabb becsült számot vesszük alapul, akkor is 2359 fő halt meg 1956. október 23-tól november 21-ig. Ez pedig nem tér el nagymértékben az Egészségügyi Minisztérium által becsült 1400 főtől. (Lásd a III/6. számú forrást!)

Egy másik, szintén a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárból származó kimutatásban a Fővárosi Tanács felügyelete alá tartozó intézetek, a Pest Megyei Tanács kórháza és az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézmények, a MÁV kórház, a klinikák, valamint a rendelőintézetek kerületi bontásban közlik az egészségügyi intézményekben ellátott sebesültek és elhaltak számadatait. Ezek alapján a budapesti kórházakban, klinikákon és rendelőintézetekben 10 709 sebesültet láttak el, ugyanakkor a kórházakban 344 fő, a Pest megyei Tanács kórházaiban 43 fő, az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó

42 fő, a MÁV kórházban 8 fő, a Klinikákon 127 fő, a rendelőintézetekben pedig 43 fő halt meg. Tehát összesen 607 fő halálozott el. Kirívóan magas számadat szerepel a Péterfy Sándor utcai kórháznál, ahol a 280 ellátott sebesültből 121 fő meghalt. Feltételezve, hogy az 1956. december 19-én keltezett összesítés pontos, mégsem vethető össze a korábban tárgyalt forrásokkal, mert nem tudni, hogy hány, a harcokban elhunyt személy nem került kórházba. (Lásd a III/7. számú forrást!)

A Statisztikai Szemle közlése alapján - hónapok szerinti bontásban - Budapesten október 23-31. között 757, novemberben pedig 926 fő halt meg a harci cselekmények következtében. Megállapíthatjuk, hogy novemberben sokkal többen haltak meg, mint október 23-31. között, ami arra utal - beleszámítva a kórházi kezelés közben napokkal később elhaltakat is -, hogy a szovjet csapatok november 4-ei támadása után az ellenállás feltételezhetően legalább annyi áldozatot követelt, mint a forradalom mozgalmas októberi napjaiban.

Az 1956. december 23-án az Országos Rendőrkapitányságnak készült jelentés beszámol egy nagy (Péterfy Sándor utcai kórház), egy közepes (Sportkórház) és egy akkor még kis ágylétszámú kórház (Margit kórház) munkájáról, mégpedig a naponként beszállított és ellátott sebesültek számát közölve. Az adatok elemzése alapján arra lehet következtetni, hogy a sebesülések napi száma, mennyisége a helyi harcok hevességétől függött, másrészt azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy a legtöbb sebesülés és haláleset 1956. október 24-én, 25-én és 26-án következett be, ekkor érte el csúcspontját, majd fokozatosan csökkent. November 5-én, 6-án és 7-én ismét emelkedő tendenciát mutatott a szovjet csapatoknak a forradalmi fegyveres csoportokkal vívott harca miatt, majd ezután, az élet normalizálódásától függően, állandóan csökkent. Már a jelentés is leszögezi, hogy csak hozzávetőleges képet tudnak adni a valóságos helyzetről, mivel a nyilvántartásokat az októberi zűrzavaros időkben nem vezették pontosan. Másrészt sok könnyű sebesültet nem vettek nyilvántartásba, mivel ők elsősegélynyújtás után elhagyták a kórházakat. Csak a Bakáts téri és a Szövetség utcai kórház közölte az ambulánsan ellátott sebesültek számát is. (Lásd a III/8. számú forrást!)

Az Egészségügyi Minisztérium 1956. október 30-án keltezett, nem teljes kimutatása a budapesti kórházakba felvett sérültekről részletes számadatokkal és a gyógykezelés helye szerint mutatja be, hogy az egyes budapesti kórházakban, klinikákon hány személyt láttak el. A kimutatás szerint 3314 főt kezeltek nyolc nap alatt. E kimutatás alapján legtöbb sebesültet a Központi Honvéd Kórházba szállítottak (407 fő), míg további három kórházba - a 2. számú Sebészeti Klinikára, a Péterfy Sándor utcai kórházba és a Pest megyei Semmelweis (Rókus) kórházba - megközelítően ugyanannyit, 400-400 főt. (Lásd a III/1. számú forrást!)

Nem tudni mi okból, de külön jelezték a sebesült szovjet katonák kórházi elhelyezését is. Kezdetben a katonai kórházakba vitték, de miután ezek megteltek, a polgári kórházak is fogadták őket (a MÁV, a VIII. kerületi Alföldi utcai, a János kórház, valamint a Sebészeti Továbbképző Klinika). (Lásd a III/5. számú forrást!)