„Túlzás lenne az 1956. október–novemberi eseményeket háborús cselekményeknek nyilvánítani…”

A hazai adományokon és élelmiszerszállítmányokon kívül a Magyar és a Nemzetközi Vöröskereszt is kivette részét a segítségnyújtásból. A Vöröskereszt felhívására több százan jelentkeztek egészségügyi munkára és önkéntes véradásra a kórházakban és a véradó állomásokon. A Vöröskereszt, fővárosi raktáraiból, a legnagyobb tűzharc idején is ellátta a kórházakat kötszerrel, ágyakkal, ágyneműkkel, élelemmel. A központi egészségügyi honvéd anyagraktár is nagymennyiségű egészségügyi anyagot küldött a polgári kórházaknak, mint ideiglenes segélyhelyeknek, a katonai és tábori kórházaknak, valamint a szovjet csapatoknak. Ezt elsősorban azért tudták megtenni, mert a kórházparancsnokság minden anyagpocsékolást meggátolt és szigorú normagazdálkodást vezetett be.

A Nemzetközi Vöröskereszt a magyar lakosság megsegítésére indított akciója keretében működésbe lépett a Bécs-Budapest

. Rendszeres külföldi segélyszállítmányok érkeztek Európa legkülönbözőbb országaiból. A rakományok tartalma egészségügyi felszerelés, ruha, továbbá élelmiszer volt. A pénzadományok értéke több millió forintra rúgott. Lengyelországból ablaküveget és épületfát is szállítottak a kórházépületekben keletkezett károk mielőbbi helyreállítására, Dániából tábori kórházat küldtek és szereltek fel, Hollandiából orvos csoport érkezett, a svájci légiforgalmi társaság pedig díjmentesen repülőgépeket bocsátott a Nemzetközi Vöröskereszt rendelkezésére a szállítmányok Budapest felé való lebonyolítására. A Német Vöröskereszttől 1956. október 28-án gépkocsioszlop hozta a bonni kormány mozgó tábori kórházát Budapestre, amelyet Óbudán a volt Irgalomháza kórházába telepítettek. A német százágyas kórház sebesültlétszáma 65 fő volt a Sátrakat, mentőkocsikat és egészségügyi alkalmazottakat is küldtek Németországból. A külföldről érkezett gyógyszereket folyamatosan átadták a kórházaknak, szociális intézményeknek. Az élelmiszerek szétosztását a Magyar Vöröskereszt végezte. Elsősorban a különleges élelmiszercikkeket osztották szét, amelyek között szerepelt édesség, csokoládé és citrom, valamint déligyümölcs.

Az

című lap 1956. november 2-ai számában arról tudósított, hogy a vöröskeresztes adományok elosztása helytelen módon Sokan jutnak illetéktelenül adományokhoz, sok komolyan rászoruló viszont semmit sem kapott. Erről fejtette ki véleményét a Magyar Honvéd című lap is a „Forradalom vámszedői" című A megjelent cikk után a Magyar Vöröskereszt megtette a szükséges ellenlépéseket a fosztogató, erőszakoskodó tolvajbandák és bűnözők ellen. Ugyanakkor 1956. november 3-án

dr. Zsebők Zoltán

	[X] Zsebők Zoltán (1908–1984), orvos radiológus egyetemi tanár. 1934–1939. között a Rókus kórházban segédorvos, majd az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézetben alorvos. 1939–1944. között a munkácsi és a beregszászi kórház főorvosa. 1945–1948. között a Népjóléti, illetve a Kultuszminisztériumban államtitkár, illetve miniszteri osztályfőnök. 1948–1962. között az 1. sz. Sebészeti Klinika épületébe integrált röntgen osztályokat vezette. 1962-től 1978-ig a Radiológiai Klinikát irányította. Nevéhez fűződik a korszerű radiológia módszereinek hazai bevezetése.

professzort, egyetemi magántanárt Nagy Imre miniszterelnök a Magyar Vöröskereszt kormánybiztosává nevezte ki azzal a feladattal, hogy a külföldi és hazai segélyszállítmányok elosztásánál tevékenykedjen.

Az Egészségügyi Minisztérium

elismerte, hogy a Magyar Vöröskereszt sok segítséget adott, ám nem tudta betölteni feladatát, ezért szakmai összekötőnek a Vöröskereszt központjába küldték a minisztérium négy osztályvezetőjét, majd miniszterhelyettest bízták meg a Vöröskereszt és az Egészségügyi Minisztérium összekötői feladataival. Az idő előre haladtával a Vöröskereszt egyre szervezettebbé vált, és teljesítette a rá háruló feladatokat. (Lásd a IV/6., 11., 12., 14., 15., 17., V/3., 4., 6., 7. számú forrásokat!)

A civil és katonai kórházak jelentésükben levonták az adott helyzetből a számukra legfontosabb tanulságokat. A Szövetség utcai Kórház-Rendelőintézet 1957. január 21-én keltezett jelentésében megállapítja: „a kórházaknak állandóan fel kell készülve lenni hirtelen jövő igénybevételre. Ezt békés körülmények között is megköveteli elemi csapás, közlekedési nehézség stb. Szükséges, hogy a kórház több hétre legyen ellátva gyógyszer-, kötszer-, élelmezési anyagokkal. Mérhetetlen hátrány, ha az élelmezést más helyről kell szállítani [....] Nagyon fontos a kórházi személyzet nevelése olyan irányban, hogy szükség esetén mindenkinek mindent el kell végezni. [...] számolni kell azzal is, hogy szükség esetén a kórház ellátását nem lehet csak a fekvőágyakra korlátozni, hanem gondoskodni kell a személyzet, a hirtelen jövő sebesültek és járó betegek felerősítéséről. [...] Általában meg kell tenni mindent arra, hogy szükség esetén a kórház önállóan tudja

", vagyis a fent leírtaknak katonai, egészségügyi és kórházpolitikai szempontból minden kórházra érvényeseknek kell lenniük.

A katonai kórházak is levonták saját tapasztalataikat az 1956. október-novemberi események kapcsán. Így például a jövőre nézve, fontosnak tartották a légóhelyiségek, bombabiztos műtők építését, elsőrendű feladattá vált a megfelelő szállítóeszközök és tartalék felszerelések biztosítása, üres kórházi ágyak kialakítása. Leszögezték, hogy a centralizáció a kórházak esetében nem vált be. A parancsnokoknak nagyobb önállóságot kell biztosítani, a kórházakat már békeidőben is el kell látni hírközlő eszközökkel, áramfejlesztőkkel. Szoros kapcsolatra van szükség a katonai és polgári egészségügyi szolgálat között, bár az együttműködés a harcok alatt kiválóan működött. (Lásd a IV/13. számú forrást!)

A forrásközlés ötödik fejezete a budapesti katonai kórházakon kívül három vidéki katonai kórház jelentését is tartalmazza: a győri 8. sz. Honvéd Kórház, a kecskeméti 9. sz. Honvéd Kórház és a törökbálinti Honvéd Tüdőgyógyintézet.. Megállapíthatjuk, hogy mindhárom vidéki katonai kórház jelentése tartalmában nagyon hasonlít a budapesti katonai kórházak jelentéseihez, mivel a forradalom napjaiban a vidéki városok kórházai is hasonló problémákkal találták szembe magukat. Kedvezőbb helyzetben voltak,

„kórházunk felkészült az esetleges sebesültek ellátására". Érdekesnek tűnik és talán említésre méltó a győri katonai kórház esete, amely a Mosonmagyaróvárról kapott értesítés alapján azonnal az ottani kórház segítségére sietett, mivel az nem tudta ellátni a sebesülteket, így a győri mentők folyamatosan átszállították a mosonmagyaróvári sebesülteket a győri megyei kórházba. Ugyanakkor a győri kórház aktívan kivette részét a Nemzetközi Vöröskereszt gyógyszer küldeményeinek Budapestre való szállításának megszervezéséből is. A jelentés szerint a következtében hat halottat temettek. (Lásd a V/6., 7., 9. számú forrásokat!)

A kecskeméti katonai kórház jelentése abból a szempontból érdekes, hogy a kórházat ért anyagi veszteségeket tételesen felsorolja. A kórház sebesültszállító kocsiját felfegyverzett egyének sebesültszállítás közben erőszakkal elvették, és e közben a kocsiról eltűntek az anyagok, bár a sebesültszállító kocsit sérült állapotban, de megtalálták. A következő tárgyak hiányoztak például: csavarhúzó, villáskulcs, lyukasztó, csákány, borotva, körömolló, jégzacskó, hőmérő, műtősapka, hálóing, bőrpapucs, tollpárna, fahordágy, kémcső. A jelentés kitért a szovjet parancsnokság utasítására átadandó fegyver- és lőszeranyagra is. Át kellett adniuk a pisztolyokat, puskákat, töltényeket, 220 darab nyeles kézigránátot, 20 092 darab céllövő töltényt, 10 681 szobalőszert, 6288 darab töltényhüvelyt. (Lásd a V/9. számú forrást!)

* * *

 

A közölt források Budapest főváros polgári és katonai kórházainak az 1956-os forradalomban betöltött érdekes fejezetéről adnak számot, hiszen a jelentések nemcsak bemutatták, hanem elemezték és értékelték a fővárosi kórházak és klinikák szerepét az 1956-os forradalomban, érintették annak szinte minden mozzanatát, és ha burkoltan is, de véleményt formáltak az akkori politikai helyzetről, benne a magyar egészségügyről. Az események megítélésében mégis sok a tisztázatlan kérdés, a vitatott probléma, ezért további gondos és alapos elemző munkára van szükség ahhoz, hogy a vélemények közelítsenek egymáshoz. Célunk az volt, hogy a közölt dokumentumokkal felhívjuk a figyelmet a forradalom méltatlanul háttérbe szorított egészségügyi vonatkozásaira. Ugyanakkor reméljük, hogy a hazai levéltárakban megbúvó, szétszórt anyag szisztematikus feltárásával, valamint az irattárak anyagának felkutatásával bővíteni tudjuk azon források körét, amelyeknek feltárása a jövő feladata lesz.

A közölt dokumentumokat sorszámmal és szerkesztett címmel láttuk el. Az összetartozó forrásokat * jellel különítettük el, jelezve szoros kapcsolatukat egymással. A korabeli helyesírási, nyelvhelyességi, egyeztetési és gépelési hibákat, elírásokat a mai magyar nyelvtan és központozás szabályai szerint javítottuk. Az értelmetlen mondatokra, értelemzavaró hibákra [!] jelzéssel hívtuk fel a figyelmet. A gyakran előforduló, ismert rövidítéseket (d. u., alezr., eü., őrgy.) változatlanul meghagytuk a szövegben, a kevésbé ismert, katonai rövidítéseket első előfordulásukkor kapcsos zárójelben oldottuk fel. Az iratokat csonkítás nélkül, teljes terjedelmükben közöljük, csak indokolt esetben, ha egyáltalán nem a tárgyra vonatkozott a szövegrész, hagytunk el mondatokat. A kimaradt részt [...]-val jelöltük.