„Túlzás lenne az 1956. október–novemberi eseményeket háborús cselekményeknek nyilvánítani…”

A kórházakban és klinikákon a betegfelvételi adminisztráció általában működött, bár voltak kórházak, ahol a harcok alatt nem vezettek nyilvántartást. A nyilvántartások vezetése nem volt pontos, hiszen sok helyen az adminisztráció szünetelt a személyzet távolmaradása miatt. A Margit kórházban például szabályszerű betegfelvétel vagy műtéti jegyzőkönyvvezetés nem volt, elsősorban időhiány miatt, a Vas utcai Balassa János kórházban pedig kórlapokkal látták el a sebesülteket, de ezek egy része bemondás alapján történt, amit nem ellenőriztek. Így fordulhatott elő olyan eset, hogy volt olyan beteg, akinél három névre szóló igazolványt találtak. A kórházak nagy részében a sebesülteket név szerint nem tartották nyilván, hanem csak a napi sebesült létszámot jegyezték fel. Volt, ahol külön megadták a magyar és szovjet sebesültek, illetve halottak számát. A halálesetekről sem vezettek pontos regisztrációt, a Szabolcs utcai Orvostovábbképző Intézet igazgatóhelyettesének jelentése szerint az egész sebesült-létszám 15%-ára tehető a halottak száma. A beszámoló jelentések többsége az 1956. október 23-tól 1956. november 4-éig, de előfordul, hogy november végéig tartalmazza a sebesültek létszámát. Feltételezzük, hogy az adatok pontosak, bár a számok összeadásánál sok esetben egyszerű számítási hiba miatt az összeadás pontatlan. (Lásd a IV/13. számú forrást!)

A katonai egészségügyi szolgálat értékelő jelentésében beszámolt arról, hogy a hadtápfőnök parancsára 1956. október 26-29. között nyilvántartást vezettek a katonai és polgári kórházakban fekvő sebesültekről, és naponta jelentést tettek a hadtápfőnöknek. A katonai kórházak nyilvántartásai alaposabbak, hiszen külön statisztikai részlegük volt, ahol pontos nyilvántartást vezettek, s a felvételi osztályon az érdeklődő hozzátartozóknak felvilágosítást is tudtak adni. 1956. október 31-én a Központi Katonai Kórház, majd a Gyáli úti Honvéd Repülő Kórház elsőként közölte a sajtóban, a

hasábjain a sérültek névsorát. (Lásd a V/4. számú forrást!)

1956. november 4-éig a kórházak villany- és gázszolgáltatásában nem volt fennakadás, a szovjet csapatok katonai támadása után már akadozott a villanyáram ellátás. A kórházak egy részében saját akkumulátort működtettek, de volt olyan kórház, ahol világítás hiányában a sebészek petróleumlámpa vagy gyertya fénye mellett operáltak (Pl. az Üllői úti 1. sz. Sebészeti Klinikán 48 órán keresztül). Az István kórház műtőjében egy időben nyolc műtőasztalon folyt az életmentés, a Baross utcai 2. sz. Sebészeti Klinikán pedig négy asztalon háromszoros váltással négy műtőbrigád dolgozott. Volt, ahol az elektromos központ tüzérségi találatot kapott, ami a villanyszolgáltatást napokra megbénította. A villanyáram-szolgáltatás szünetelése súlyos fűtési zavarokat okozott, mert sok kórházban a kazánok rostélyberendezését árammal működtették. (Lásd a IV/10., 11. számú forrásokat!)

A harcok alatt a kórházépületekben óriási károk keletkeztek. Drexler Miklós miniszterhelyettes 1956 végén készített jelentésében, amely az egészségügy helyzetéről és az egészségügy előtt álló feladatokról számolt be, megállapította, hogy a harcok alatt öt klinika és három kórház súlyosabb károkat szenvedett. A VII., VIII. és IX. kerület egészségügyi intézményeinél kisebb rongálódások fordultak elő. A fenti épületkárok becslés szerinti értéke meghaladta a hatvanmillió forintot. A 2. sz. Belgyógyászati és Sebészeti Klinikán a betegellátás szinte lehetetlenné vált, mivel a klinika kertjében két szovjet harckocsi tüzelőállásba vonult, és onnan lőtte a környező házakat. Az Üllői úti 1. számú Sebészeti Klinika épülete a harcok első felében és a november 4-én kezdődő szovjet támadás során megrongálódott, hét ágyúlövés és három aknatalálat következtében ablakainak 99%-a összetörött, ezért a sebesülteket le kellett vinni a légópincébe, ahol külön műtőt szereltek fel. Ezután egy hosszú, földalatti folyosón szállították át a Balassa utcai Nyírő-féle Idegklinika pincéjébe a sérülteket. Több kórház környékén tűzharc bontakozott ki, előfordult, hogy a kórház udvarába akna csapódott, például a

ahol a kár, becslések szerint, mintegy hétszázezer forint volt. A Trefort utcai rendelő épülete a harcok alatt a legnagyobb veszélyeknek volt kitéve, ezért az intézet vezetője megállapodást kötött a szovjet csapatok parancsnokával és a felkelőkkel is, hogy ne harcoljanak a Trefort utca területén. Az egyezményt mindkét részről pontosan betartották. (Lásd a IV/10., 11., 15., 17. számú forrásokat!)

Óriási volt a kórházakat ért üvegkár, pl. a Koltói Anna Baleseti Kórház épülete egyik oldalának valamennyi ablaka, mintegy 2700 m² felületen összetört egyetlen aknatalálat következtében, de ugyanez mondható el a Kun utcai égési sérültek kórházáról is, ahol szintén egy közeli aknatalálat húszezer forint értékű ablaktörést okozott. De kivételes esetek is előfordultak, mint például a Szövetség utcai kórházban, ahol a Rákóczi útról két tankbelövés átlőtte a kórház kb. 70 cm-es kőfalát, és elvitte a kórteremben fekvő beteg fejét. A kórház több belövést kapott a Keleti pályaudvar felől, légi aknát a Gellérthegyről, ami a kórház udvarán robbant fel. Az ilyen és ehhez hasonló esetek következtében nemcsak az épületek károsodtak, de a kórház betegei közül többen életüket vesztették.

A szétlőtt kórtermek és az összetört ablakok mellett tovább folyt a mentés, a gyógyítás. A kórházigazgatók utasítására azonnal hozzákezdtek a kórházakban dolgozó mesteremberek az épületek kijavításához, így beüvegezték az ablakokat, helyreállították a lógó vezetéket. Az épületkárok mellett a kórházak többségében megsemmisült a berendezések és a felszerelések nagy része, ugyanakkor hiányok mutatkoztak ágyneműkből, takarókból, fehér köpenyekből. (Lásd a IV/7., 9., 13. számú forrásokat!)

A harcok alatt sok kórházban szükségessé vált a betegek óvóhelyre menekítése, bár nem minden kórház rendelkezett óvóhellyel, ennek hiányában a sebészek állandó életveszélynek voltak kitéve. A kórházak egybehangzó jelentései alapján kiderült, hogy a kórházak légó védelme teljes csődöt mondott. Több kórház rendelkezett ugyan légófelszereléssel, ez azonban sok esetben csak egy telefonkészülékből állt. A pincéket mindenütt rendbe hozták, és ülőhelyekkel szerelték fel, hogy a kórházi betegek és a személyzet számára megfelelő tartózkodási helyet biztosítsanak. Minden kórház - szükség esetén - a pincébe menekítette a személyzetet és a betegeket, bár ezek a helyiségek egészségtelenek voltak, így nagyban nehezítették a betegellátást és a gyógykezelést. A Bakáts téri kórházban például előfordult, hogy az óvóhelyen csak a csecsemőknek jutott hely. (Lásd a IV/8., 12., 16., V/2. számú forrásokat!)

A szovjet katonai hatóságok a kórházakban rendszeres ellenőrzéseket tartottak, elrejtett fegyverek után kutattak. Ezek többsége azonban eredménytelen volt, bár a kórházak vezetésére nagy feladatot rótt a fegyveresek távol tartása, és az, hogy ne csempésszenek be fegyvereket. A Bakáts téri kórházban kezelt sebesülteknek például a portán le kellett adniuk fegyvereiket, ez az intézkedés egyaránt vonatkozott a magyar és a szovjet katonákra, valamint a felkelőkre. Előfordult, hogy a kórházak területére fegyvereket dobáltak, ezeket átadták a rendőrkapitányságoknak. A katonai kórházakba érkező sebesültektől a fegyvereket azonnal elvették, és páncélszekrényben gyűjtötték össze. A kórházak szervezetszerű fegyvereiket mindaddig megőrizhették, amíg a szovjet parancsnokság el nem szállította azokat. Az intézkedések következtében a kórházak területén fegyveres erő sohasem tartózkodott. Előfordult, hogy a fegyverek és lőszerek egy részét elrejtették az egészségügyi anyagok közé, és csak a fegyverraktárakban maradt puskákat, pisztolyokat és lőszereket tudták a szovjet egységek elszállítani. A speciális helyzetben lévő Rabkórházban a tüntető tömeg fegyverek után kutatva feltörte a fegyverraktárt, és az abban talált valamennyi fegyvert elvitte. (Lásd a IV/6., 8., számú forrásokat!)

A jelentések beszámolnak a mentésben kiemelkedő munkát végzők megjutalmazásáról is. Név szerint felsorolták az 1956. október 23-át követő harcok legjobbjait, különösen azokat dicsérték meg, akik az irányításban, a sebesültek gondos és szakszerű orvosi ellátásában magas színvonalú munkát végeztek. A kiemelkedő munkát végzők között voltak olyan orvosok is, különösen sebészek, akik a koreai háborúban szereztek sebészi

A kormány a főváros egészségügyi dolgozóit 10 millió forint rendkívüli jutalomban részesítette. Ebből a keretből fedezték a honvédség és a MÁV egészségügyi dolgozóinak jutalmazását is. (Lásd a V/1. számú forrást!

Az összesítő jelentésekből kitűnik, hogy a kórházak a harcok ideje alatt élelemben nem szenvedtek hiányt, sőt az ellátásban sem volt fennakadás, mivel rendszeresen érkeztek élelmiszerek: először a főváros különböző kerületeiből, majd a megyéktől. A vidéki lakosság parasztszekereken, teherautókon, zsákokban, batyukban jelentékeny mennyiségű élelmiszert szállított a fővárosba, egészen a kórházak kapujáig. Előfordult, hogy a szállítmányokat raktár hiányában nem tudták átvenni, ezért gazdáik otthagyták a kórházak kapui előtt. A harcok utolsó időszakában a szállítást nehezítette, hogy az utcákon az emberek megrohanták és megdézsmálták a kocsikat. Az adományok ingyenesek voltak, de a Szövetség utcai kórházban előfordult az a kivételes eset, hogy utólag több község benyújtotta a számlát az adományokért, amit a kórház ki is fizetett. (Lásd a IV/10., 14. számú forrásokat!)

A kórházak ellátása eltérő volt. Egyesek saját konyhával rendelkeztek, mivel raktáraikban több hónapra elegendő élelmiszert tudtak tárolni, különösen tartós élelmiszerekből, pl. krumpliból, lisztből, cukorból, babból. Némi ellátási zavar mutatkozott a saját konyha nélküli kórházakban, itt többnyire a lakosság önkéntes és ingyenes adományaira voltak utalva. Kivételt csak a Szövetség utcai kórház jelentett, ahol egy régebbi intézkedés következtében megszüntették a kórház konyháját, így saját tartalékkészlettel egyáltalán nem rendelkezett. A kenyérellátást a környékbeli pékek szervezték meg, de volt kórház, ahol saját kenyérsütésre rendezkedtek be. A vágóhídról a gépkocsik a harcok alatt is sértetlenül szállították a hidakon át a húst. Volt, ahol benzines hordókból készítettek kályhákat, főzőüstöket szereztek be, és abban főztek.

A forrásokban érdekes és tanulságos eseteket olvashatunk az élelemellátással kapcsolatban. A Péterfy Sándor utcai kórházba és az 1. sz. Sebészeti Klinikára a harcok alatt a felkelők nagy mennyiségben szállítottak élelmet saját sebesültjeik és a kórház részére, ugyanakkor a Péterfy Sándor utcai kórházban időnként megjelentek a felkelők, és a készételt elvitték harcoló csoportjaik számára. A Margit kórházban olyan nagy mennyiségű élelmiszert halmoztak fel, hogy burgonyát és krumplit térítés nélkül osztogattak a kórházkörnyéki óbudai lakosságnak. A MÁV kórház különleges helyzetben volt, mivel a MÁV Igazgatóság vidékről zavartalanul biztosította az élelmiszerek felszállítását, ezen kívül az Utasellátó Vállalat is minden készletével a kórház rendelkezésére állt. A Trefort utcai rendelőintézetben az egészségügyi személyzet felduzzadása miatt a személyzet és a sebesültek élelmiszerellátása eleinte nehézségekbe ütközött, elsősorban a konyha kis mérete miatt. Az intézet igazgatója úgy próbált segíteni a helyzeten, hogy a jobb ellátás érdekében felvette a kapcsolatot az állami élelmiszer kereskedelmi vállalat, a KÖZÉRT vezetőjével, aki raktári készleteiből biztosította a szükséges élelmiszert úgy, hogy a későbbiekben nem volt ellátási probléma. Az együttműködés eredményességét jelezte, hogy az élelemkészlet később annyira felduzzadt, hogy még a környék polgári lakossága részére is ingyen tudtak osztogatni a feleslegből, elsősorban tejet és burgonyát. Egyedi eset volt, hogy a Rabkórház épületén belül saját sertéshizlalda volt, ami elegendő hússal látta el a kórházat. (Lásd a IV/3., 5., 6., 10., 15. számú forrásokat!)

Kötszer- és egészségügyi anyagokból a szükséges mennyiség a kórházak rendelkezésére állt, hiszen többségük nagy mennyiségű tartalékkészlettel rendelkezett. Kivételt képezett a Szövetség utcai kórház, mivel itt az egészségügyi felszerelések (kötszer, gyógyszer) mennyiségét olyan alacsonyan szabták meg, hogy az csak néhány békehétre volt elegendő. Két nappal a harcok megkezdése után már vöröskeresztes zászló védelme alatt kellett a kórház gazdasági vezetőjének és néhány önkéntes vállalkozónak a Rókus kórházból gyógyszert és kötszert szállítani. A fogyó készleteket állandóan feltöltötték az egészségügyi- és a honvédségi anyagraktárakból, de a Lehel utcai rendőrlaktanyából is szállítottak kötszert az önkéntesek a Péterfy Sándor utcai kórházba. A Margit kórház összesítő jelentése szerint ekkor fedezték fel a pilisi hegyekben az ÁVH tulajdonát képező egészségügyi anyagraktár készletét, amit a kórház rendelkezésére bocsátottak. A Koltói Anna Baleseti Kórház környékének lakossága pedig úgy próbált segíteni, hogy az otthon tárolt orvosságait összeszedte és bevitte a kórházba. Voltak kórházak, amelyek saját gyógyszertárral rendelkeztek, mint pl. a MÁV kórház. Hiány csak az operációhoz szükséges kábítószerekből és oxigénpalackokból mutatkozott. Az Országos Mentőszolgálatnál nagy mennyiségű kötszert tároltak, ezeket a harcok alatt a mentők szállították a külföldről érkező egészségügyi anyagokkal együtt a kórházakhoz. Október végén már megérkeztek az első külföldi szállítmányok is, elsősorban Ausztriából, Lengyelországból, Svájcból és a Nemzetközi Vöröskereszttől. A mentők, mint központi elosztók működtek a kórházak felé. Gyógyszert a hadsereg adott nagyobb mennyiségben. (Lásd a IV/1., 3., 5., 7., 14. számú forrásokat!)

A harcok alatt a gyógyszer és egyéb egészségügyi eszközök elherdálásának megakadályozása érdekében a nemzetőrség tagjaiból egészségügyi járőrszolgálatot szerveztek. Tagjaik fontos feladatot láttak el, hiszen keményen felléptek a gyógyszer tolvajok és üzérkedők ellen. A gyógyszerek biztonságba helyezése, az ellopott gyógyszerek visszaszerzése emberek életét mentette meg, ezért szükség volt munkájukra, s arra is, hogy a lakosság segítséget nyújtson ezek felderítésében. (Lásd a V/2. számú forrást!)

Vérellátásban a harcok alatt nem volt fennakadás, bár a folyamatos transzfúziók szükségessé tették a vér utánpótlását, hiszen a sérültek nagy része súlyos vagy kivérzett állapotban került a kórházba. A készletek egy idő után kifogytak, ekkor a Karolina úti véradó központból rendszeresen szállítottak vért, de sok kórház maga is rendelkezett friss vérrel és vérplazma készítményekkel, de a kórházi készletek kiegészültek a harcok alatt jelentkezett önkéntes véradókkal és a külföldi vöröskeresztes küldeményekkel is. A kórházak a honvédségtől is kaptak vért. Előfordult, hogy más kórházakból pótolták a hiányzó vérmennyiséget, pl. a Koltói Anna Baleseti Kórház vért kapott a Péterfy Sándor utcai kórháztól, a Bajcsy-Zsilinszky kórház pedig felesleges vérkészletét felajánlotta más kórházak számára. De a következő humoros eset is előfordult, pl. amikor az Üllői úti 1. sz. Sebészeti Klinika számára az egyik faluból küldöttség vitte a klinikára egy ötliteres uborkás üvegben a falu lakóinak egybeöntött véradományát, amely természetesen használhatatlan volt. (Lásd a IV/7., 9., 13. számú forrásokat!)