Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békeszerződés-tervezetet terjeszt a szenátus elé. Később ez lesz az első világháborút...Tovább
Bundabotrány 1983-ban
Pártvizsgálat adatok kiszivárogtatásáért
"Különösen nagy kárt okozó csalást miatt a Fővárosi Bíróságon folyamatban levő ún. „totóügyben" tudomásunkra jutott, hogy egyes vádlottak védői [...] hangoztatták: ebben a kérdésben a nyomozás során már előzetes közös állásfoglalás történt a Legfőbb Ügyészség és az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság között. Érvelésük alátámasztására Lakatos András és Láng Zsuzsa szerzők Pótmérkőzés című könyvében írtakra hivatkoztak. [...] a könyv a nyomozati anyagok ismeretében, részletesen tárgyalja a „Totó"-ügyek történetét, ismerteti vádiratot, és részleteket közöl a nyomozati jegyzőkönyvekből."
3.
Gyöngyi Gyula, főosztályvezető-helyettes ügyész feljegyzése Szíjártó Károly legfőbb ügyész részére a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjaként megjelentetett dokumentumról
1983. október 20.
Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Osztály
NYfl. 12.233/1983.
Feljegyzés
dr. Szíjártó Károly Legfőbb Ügyész elvtárs részére
Az ez év júniusában megjelent Pótmérkőzés (szerkesztő: Erdős Ákos, írók: Lakatos András és Láng Zsuzsa) című könyv 60-61. oldalán a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjaként idézőjelbe helyezve mintegy egy oldalnyi terjedelmű szöveg található. A [popup title="szöveg idézése" format="Default click" activate="click" close text="A kérdéses szövegrész: „A Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontja világosan kimondja – éppen a Részvételi Szabályzat alapján −, hogy »A totófogadás olyan speciális szerződés, amelyben a fogadó a fogadói díj befizetése ellenében ellenszolgáltatásként megvásárolja a játékban való részvétel jogát, a nyerés esélyét. A fogadást lebonyolító és rendező OTP fogadási díj befizetése ellenébe a vele szerződött fogadónak biztosítja a fenti jogosultságokat. A totózóknak a nyereményre a – feltételek teljesítése esetén – kötelmi igénye lehet. A szóban forgó esetben harmadik személyek (az elkövetők) magatartása következtében az összes totózó elesett a szerződéses ellenszolgáltatások egyikétől, a nyerés esélyétől, tehát az összes totózó károsult, […] a károsultak köre ismeretlen számú személyből áll [...] kilétük nem állapítható meg, ők túlnyomórészt ismeretlenek maradnak. Általában az sem állapítható meg, hogy kik, milyen összegekkel károsodtak. A fogadást lebonyolító OTP a szerződő feleken kívül harmadik személyek által okozott károk következtében teljesen vétlen. A kárt okozó személyek ellen a károsultak kárigényt érvényesíthetnek, mivel azonban ennek különböző akadályai vannak (ismeretlenek a károsultak, nem peresíthető a kárösszeg stb.) a károsultak nevében az OTP érvényesíthet kárigényt […] a kártérítési összeget az OTP-nek az állam javára, erre a célra külön rendszeresített számlára kellene befizetnie […] A kárigénynek az OTP által történő érvényesítésére az árdrágítás kapcsán károsult személyek kárérvényesítésénél kapcsolatos intézkedési gyakorlat adhat alapot. Ezekben az esetekben ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy a károsult vásárlók helyett a kárt okozó személyek munkáltatója érvényesíti a vásárlók kárigényét, majd a megítélt kártérítés összegét a fentebb megjelölt számlára fizeti be. Az elkövetők által okozott kár a társadalmi tulajdonban keletkezett. Ez a megállapítás arra alapozható, hogy a Polgári törvénykönyv 119. §-a értelmében, akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz.« Ebből következik, hogy a fogadók által az OTP-nek befizetett fogadási díjak az OTP tulajdonába kerülnek. A Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség véleményéből kitűnik, hogy végül is milyen bűncselekményt követtek el a totócsalás résztvevői, és végre megnyugtatóan megfogalmazódott az OTP – és azon belül a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság – sajátos helyzete az ügyben.”"] után a könyv ismételten utal arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség véleményéről van szó.
A Legfőbb Ügyészség iratai között a cselekmény jogi megítélésére vonatkozóan két dokumentum található.
Az egyiknek a címe „Emlékeztető" és 1983. április1-jén kelt. Ügyszám: Nyfl.11.591/1983. szám. Ebben az emlékeztetőben foglaltuk össze az ún. totócsalás miatt indult bűnügyekben kialakult és véglegesnek ítélt álláspontokat. Ez az emlékeztető tartalmilag részben egyezik a Pótmérkőzés című könyvben idézett szöveggel, teljességgel ki lehet azonban zárni, hogy a könyvben írottaknak ez lenne a forrása. Ezt az emlékeztetőt egyébként a fővárosi főügyész és a Tolna megyei főügyész rendelkezésére bocsátottuk, mert annak tartalmát pontosan kellett ismerniük részben a nyomozás feletti felügyelet ellátásához, de még inkább a vádirat megszerkesztéséhez.
A másik dokumentum egy Nyfl. 10.508/1983. számú feljegyzés. A feljegyzésnek dátuma nincs és egy első tervezete annak az emlékeztetőnek, amelyről a későbbiekben volt szó. Ez a feljegyzés korábban készült. Emlékezetem szerint 1983 január-februárjában volt egy megbeszélés a Legfőbb Ügyészségen a totócsalási ügy nyomozásával kapcsolatban. A megbeszélés fő tárgyát az ügy anyagi-büntetőjogi megítélése, a cselekmény jogi minősítése képezte. Ezen az értekezleten a Belügyminisztérium jogi képviselője is részt vett. A Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztálya már az értekezletet megelőzően foglalkozott a cselekmény jogi megítélésével kapcsolatos kérdésekkel. Az akkor kialakult álláspontról készült ez az Nyfl. 10.508/1983. számú, dátum nélküli feljegyzés. Minthogy a nyomozás tennivalóit alapvetően meghatározta a cselekmény jogi megítélése, ennek a feljegyzésnek egy példányát megkapta a Belügyminisztériumnak ezen a megbeszélésen részt vevő képviselője. A Belügyminisztériumból ez a feljegyzés a budapesti Rendőrkapitányságra került, ahol ezt lemásolták és a másolatot odaadták a Tolna megyei Rendőrfőkapitányságnak. Ez önmagában még nem lett volna hiba, mert a nyomozást ezek a rendőri szervek folytatták, és ismerniük kellett a tennivalókat.
A Pótmérkőzés című könyvben megjelent már említett idézet ennek a feljegyzésnek a szó szerinti szövegével egyező. Kétségtelen tehát, hogy a könyv írói ennek a feljegyzésnek a birtokába jutottak, és azt lemásolták.
A Tolna megyei Rendőrfőkapitányságon a feljegyzést befűzték a nyomozási iratok közé. A vádirat benyújtása után az iratokat felküldték az Igazságügyi Minisztériumba, ezt ott
. Miután észlelésünket szóban közölték velünk, kérték a feljegyzés kiemelését és megküldését. A feljegyzés jelenleg is nálunk van, abból az előbbiek kétségtelenül megállapíthatók. Nem valószínű azonban, hogy a könyv írói a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányságra felkerült feljegyzést használták fel a könyv megírásához.Ismereteim szerint ugyanis a könyv megírásához a Budapesti Rendőrfőkapitányság adott anyagokat. Ezt támasztja alá az is, hogy a könyvben lefotózva szerepel néhány olyan a nyomozási iratok között szereplő dokumentum, amit a Budapesti Rendőrfőkapitányságon folyamatban lévő nyomozás iratából fényképeztek.
Azt megállapítani, a szóban forgó feljegyzés hogyan került a könyv íróihoz, csak további vizsgálattal lehetne. Ebben a körben elsősorban a Budapesti Rendőrfőkapitányságon lehetne vizsgálatot folytatni, amire a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében nincs lehetőségünk. További forrása lehetne a pontos ténymegállapításnak az írók vagy a könyv szerkesztőjének megkérdezése, akik felvilágosítást tudnának adni.
1983. július 28-án kifogásoltuk a Belügyminisztériumnál azt, hogy a feljegyzés tartalma a Pótmérkőzés című könyvbe kerülhetett. Erre a levélre '83 augusztus 22-én kaptunk választ. Mind a megkeresést, mind a válaszlevelet fotómásolatban mellékelem.
Budapest, 1983. október 20.
dr. Gyöngyi Gyula
főosztályvezető-helyettes ügyész
Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 08.
1918
1961
A franciák Algéria függetlensége mellett döntenek az anyaországban és a tengerentúli megyében egyidejűleg tartott népszavazáson.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő