A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
A nagyok árnyékában
Egy cserekapus Puskásról, Kocsisról, Cziborról és a Honvéd 1956-os túrájáról
„Puskás volt az, aki szembeszállt a vezetőkkel, és megpróbálta nehézségeimet könnyebbé tenni. [...] Ahogy visszaemlékszem, sok játékosnak segített, nemcsak a Honvéd berkein belül, hanem más csapat játékosain is. Én Puskást 1950 előtt, mint labdarúgót nem ismertem közelebbről, csak újságon keresztül. A Honvédben megismertem emberi jó tulajdonságait, és mint labdarúgót is. Mint ember nagyon jószívű, és mindenkin segített, akin tudott. A csapaton belül a kisebb játékosok mellé állt, ha az a játékos esetleg segítségre szorult. A kollektívát soha nem bontotta, hanem inkább összefogta."
4. Garamvölgyi Ágoston kézzel írt önvallomása Kocsis Sándorról
d. n.
Kocsis: 1950 augusztusában, mikor a Honvédhoz kerültem, ismertem meg. A Honvéd sporttiszti tanfolyamán két-három órán együtt részt vettünk. Edzéseken és mérkőzéseken voltunk még együtt. Kocsist, mint embert nemigen ismertem, már csak azért sem, mert mérkőzések után ő volt az első, aki elhagyta az öltözőt, sőt közös vacsorán sem láttam sokszor.
Kocsist kb. így lehet jellemezni. Senkivel és semmivel nem törődő ember. Mielőtt még megnősül[t], magára sokat nem adott. Én amint tudom, a labdarúgás a mindene, hisz elég korán jött fel, mint válogatott, és hamar nagy névre tett szert. A Honvéd labdarúgó [csapat] berkein belül hangját keveset lehetett hallani, az első időben Puskással nemigen jött ki, erre azt mondták, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Szüleit nagyon szereti, édesapja minden mérkőzésen jelen volt, sőt édesanyját is többször láttam.
Barátságban nem voltam vele, és így közelebbről nem ismerem. Tudtommal pártnak tagja nem volt. A csapat berkein belül politikáról szó nem volt, így őt sem hallottam politikai véleményéről. Együttlétünk alatt Budai II. és Czibor volt a barátja, ez érthető, hisz mindhárman egy anyacsapattól kerültek ki. Hogy kivel állt még barátságban, azt nem tudom, legtöbbször Budai II.-vel láttam, de itt is csak a sportmegmozdulásokon és előkészületeinken.
Miután a csapat szétszéledt, vele inkább a Münchnerhof Hotelban találkoztam. Ebben az időben Kocsis a hazajövetellel foglalkozott, amint láttam, tanácstalan volt. Tudomásom szerint többször beszélt onnan telefonon a szüleivel, hogy mi volt a beszélgetés lényege, azt tőle tudtam, szülei hívták őtet haza. A feleségén és gyerekén kívül még vele láttam anyósát és felesége leánytestvérét, akik Bécsben élnek. Mikor én Olaszországban (Bordigherában) voltam, az újságból tudtam meg, hogy Kocsist a Fiorentina szerződteti. Később ugyancsak az újságból tudtam meg, hogy Kocsis Zürichben van, és lehet, hogy ott szerződik. Én levelezésben nem álltam vele, sem családjával, így amit tudtam róla, azt csak az újságból tudtam.
Kocsis a görög túra után vált el a társaságtól, és utazott el Bécsből. Még milanói tartózkodásom alatt beszéltem egy Solti nevű illetővel, aki azt mondta nekem, hogy ő foglalkozik Kocsis szerződtetésével. Mielőtt hazatértem, azt hallottam, sőt olvastam az újságban, hogy Kocsis már bajnoki mérkőzést játszott. Hazautazásom előtt hozzátartozóival nem találkoztam, így róla többet nem tudok.
Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-11912. 26-27. oldal.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő