Prohászka Ottokár magyar püspök, író, akadémikus (*1858)Tovább
A nagyok árnyékában
Egy cserekapus Puskásról, Kocsisról, Cziborról és a Honvéd 1956-os túrájáról
„Puskás volt az, aki szembeszállt a vezetőkkel, és megpróbálta nehézségeimet könnyebbé tenni. [...] Ahogy visszaemlékszem, sok játékosnak segített, nemcsak a Honvéd berkein belül, hanem más csapat játékosain is. Én Puskást 1950 előtt, mint labdarúgót nem ismertem közelebbről, csak újságon keresztül. A Honvédben megismertem emberi jó tulajdonságait, és mint labdarúgót is. Mint ember nagyon jószívű, és mindenkin segített, akin tudott. A csapaton belül a kisebb játékosok mellé állt, ha az a játékos esetleg segítségre szorult. A kollektívát soha nem bontotta, hanem inkább összefogta."
6. Garamvölgyi Ágoston kézzel írt vallomása Kalmár Jenő edzőről
d. n.
Kalmár. 1952-ben ismertem meg, mikor
helyét ő vette át. Az első időben keveset voltam vele, mivel ő az első csapattal volt állandóan, én a második csapatban játszottam. Az edzéseimet vele bonyolítottam le, mivel kerettag voltam. 1952-ben, mikor a válogatott az olimpiára készült, Kalmárral egy kis összetűzésem volt, és ebből az összetűzésből egy fal keletkezett közöttünk. Én ebben az időben tagja voltam az olimpiai keretnek. Az előkészületeken mindig pontosan megjelentem, egy alkalommal az újságban olvastam, hogy meg vagyok hívva a keret edzőmérkőzésére, és ugyanakkor a B-keretben is szerepeltem, így nem tudtam, hogy hova menjek. Tudomásom szerint Kalmárnak kellett kiértesíteni a játékosokat, de engem nem értesített, ezt később tudtam meg. Mivel nem jelentem meg az előkészületi edzésen, kimaradtam a keretből, és így nem tudtam az olimpiai kerettel elutazni az olimpiára. Kalmárnak később ezt megmondtam, és ebből támadt közöttünk az a bizonyos fal, ami végigkísért együttlétünkig.Kalmárnak a csapatban nagyon sok szava nem volt, mivel a csapat tele volt neves játékosokkal. Edzéseit mindenki szívesen csinálta, mert mint szakembert minden játékos elismerte.
Mikor a csapat szanaszét ment, ő Bécsben tartózkodott a családjával együtt. Rövid idő elmúltával átvette a bécsi Wacker edzéseit. Mikor a görög dologba én is beléptem, tudtam meg, hogy Kalmár is annak a csapatnak lesz az edzője. Én ezzel nemigen törődtem, mert a görög ügyek elindulása előtt látható volt, hogy nem lesz végleges a szerződésünk. Kalmárral ebben az időben néhányszor találkoztam, mivel ügyünk együvé tartozott. A görög különítmény edzéseit ő vezette, de csak felületesen, mert a Wacker (bécsi) edzéseit tovább folytatta. Két-három alkalommal találkoztam vele a Goól presszóban. Egyszer egy ilyen találkozásnál Kalmár nekem azt mondta, miért nem megy haza, Guszti, hisz magának nincs olyan nagy neve, hogy itt kint szerződést tudjon kapni, én erre azt válaszoltam, hogy miért nem megy haza Jenő bácsi. Ő erre azt mondta nekem, hogy ő már régen hazament volna, de a családja nem jön, én ezt meg is értettem, mert tudomásom szerint a felesége osztrák, és így a családja nélkül nem akar hazatérni.
Baráti társasága főleg feleségén keresztül az ott élő rokonokból áll. Idejét többnyire a Wacker sporttelepén tölti. Az ottani elfoglaltsága végett keveset láttam, így csak annyit tudok róla, hogy a görög dolog végeztével továbbra a
maradt.Ismeretségem vele nem volt baráti, még sporttársi sem, mert bennem mindig az olimpiai lemaradásom élt, aminek részesét őt láttam. Levelezésben nem álltam vele. Családjáról annyit tudok, hogy leányát tovább egy osztrák iskolában taníttatja, felesége végzi a házimunkákat. Mielőtt hazajöttem, nem láttam.
Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-11912. 31-33. oldal.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 02.
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő