Adolf Hitlert kiengedik a Landsberg börtönből.Tovább
A nagyok árnyékában
Egy cserekapus Puskásról, Kocsisról, Cziborról és a Honvéd 1956-os túrájáról
„Puskás volt az, aki szembeszállt a vezetőkkel, és megpróbálta nehézségeimet könnyebbé tenni. [...] Ahogy visszaemlékszem, sok játékosnak segített, nemcsak a Honvéd berkein belül, hanem más csapat játékosain is. Én Puskást 1950 előtt, mint labdarúgót nem ismertem közelebbről, csak újságon keresztül. A Honvédben megismertem emberi jó tulajdonságait, és mint labdarúgót is. Mint ember nagyon jószívű, és mindenkin segített, akin tudott. A csapaton belül a kisebb játékosok mellé állt, ha az a játékos esetleg segítségre szorult. A kollektívát soha nem bontotta, hanem inkább összefogta."
6. Garamvölgyi Ágoston kézzel írt vallomása Kalmár Jenő edzőről
d. n.
Kalmár. 1952-ben ismertem meg, mikor
helyét ő vette át. Az első időben keveset voltam vele, mivel ő az első csapattal volt állandóan, én a második csapatban játszottam. Az edzéseimet vele bonyolítottam le, mivel kerettag voltam. 1952-ben, mikor a válogatott az olimpiára készült, Kalmárral egy kis összetűzésem volt, és ebből az összetűzésből egy fal keletkezett közöttünk. Én ebben az időben tagja voltam az olimpiai keretnek. Az előkészületeken mindig pontosan megjelentem, egy alkalommal az újságban olvastam, hogy meg vagyok hívva a keret edzőmérkőzésére, és ugyanakkor a B-keretben is szerepeltem, így nem tudtam, hogy hova menjek. Tudomásom szerint Kalmárnak kellett kiértesíteni a játékosokat, de engem nem értesített, ezt később tudtam meg. Mivel nem jelentem meg az előkészületi edzésen, kimaradtam a keretből, és így nem tudtam az olimpiai kerettel elutazni az olimpiára. Kalmárnak később ezt megmondtam, és ebből támadt közöttünk az a bizonyos fal, ami végigkísért együttlétünkig.Kalmárnak a csapatban nagyon sok szava nem volt, mivel a csapat tele volt neves játékosokkal. Edzéseit mindenki szívesen csinálta, mert mint szakembert minden játékos elismerte.
Mikor a csapat szanaszét ment, ő Bécsben tartózkodott a családjával együtt. Rövid idő elmúltával átvette a bécsi Wacker edzéseit. Mikor a görög dologba én is beléptem, tudtam meg, hogy Kalmár is annak a csapatnak lesz az edzője. Én ezzel nemigen törődtem, mert a görög ügyek elindulása előtt látható volt, hogy nem lesz végleges a szerződésünk. Kalmárral ebben az időben néhányszor találkoztam, mivel ügyünk együvé tartozott. A görög különítmény edzéseit ő vezette, de csak felületesen, mert a Wacker (bécsi) edzéseit tovább folytatta. Két-három alkalommal találkoztam vele a Goól presszóban. Egyszer egy ilyen találkozásnál Kalmár nekem azt mondta, miért nem megy haza, Guszti, hisz magának nincs olyan nagy neve, hogy itt kint szerződést tudjon kapni, én erre azt válaszoltam, hogy miért nem megy haza Jenő bácsi. Ő erre azt mondta nekem, hogy ő már régen hazament volna, de a családja nem jön, én ezt meg is értettem, mert tudomásom szerint a felesége osztrák, és így a családja nélkül nem akar hazatérni.
Baráti társasága főleg feleségén keresztül az ott élő rokonokból áll. Idejét többnyire a Wacker sporttelepén tölti. Az ottani elfoglaltsága végett keveset láttam, így csak annyit tudok róla, hogy a görög dolog végeztével továbbra a
maradt.Ismeretségem vele nem volt baráti, még sporttársi sem, mert bennem mindig az olimpiai lemaradásom élt, aminek részesét őt láttam. Levelezésben nem álltam vele. Családjáról annyit tudok, hogy leányát tovább egy osztrák iskolában taníttatja, felesége végzi a házimunkákat. Mielőtt hazajöttem, nem láttam.
Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-11912. 31-33. oldal.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő