A balassagyarmati túszdráma és a Munkásőrség
„16.10 órakor Csík Sándor 3/2. szakaszparancsnok telefonon jelentette, hogy […] Balassagyarmat térségében 10–15 fős fegyverrel is rendelkező csoport több személyt tart fogságában, és zsaroló követelésekkel lép fel a kormánnyal szemben. (Pénzt, helikoptert, szabad elvonulást követel.) Parancsnok elvtársat és helyetteseit nem találva, a budapesti ügyeleti szolgálattól tájékozódtam, hogy van-e tudomása fenti eseményről. Nemleges válasza után összeköttetést kerestem a balassagyarmati egységügyeletessel, azonban a megyei ügyeletes vonalhibára hivatkozva nem kapcsolta.”
Zárójelentés a balassagyarmati eseményekről
Munkásőrség Nógrád megyei Parancsnokság
Salgótarján
Munkásőrség Országos Parancsnokság
Hadműveleti osztály vezetőjének
Budapest
Tárgy: zárójelentés a balassagyarmati eseményekről
Mint az előző jelentésből ismert - a január 11-i 09.00 órára kért követeléseik - a két fegyveres makacsul ragaszkodott terveik véghajtásához, az akció vezetősége úgy döntött, hogy a 11-i követeléseiket sem teljesítik, folytatják a kifárasztás, megtörés taktikáját.
11-én 02.15 h-kor megkezdődött az akció utolsó fázisa, mely 33 órán keresztül tartott. Ez idő alatt fő feladat az volt, hogy olyan pillanatot válasszanak ki a mesterlövők, amikor az idősebbik Pintye-gyerek (a géppisztolyos) túszok nélkül bukkan fel valamelyik ablaknál. Ez 12-én kb. 12.10 h-kor következett be.
A mesterlövők - a munkásőrség távcsöves puskájával - három lövéssel, illetve találattal megsemmisítették a géppisztolyos idősebbik gyereket, ezzel egy időben két rohamcsoport rendőrkutyák bevonásával szinte másodpercek alatt lefogták a kisebb fiút, aki már eldobta a pisztolyt és megadta magát.
A még benntartózkodó 12 leány sértetlenül jutott ki az előre odaállított mentőautóba. (azért 12 lány, mert 11-én az egyik kislányt kiengedték vízért, és a lány már nem akart visszamenni).
Az akció utolsó három órájában az összes munkásőri igénybevétel 50 fő volt. Technikai eszközökből: r-105/d rádiók és 2 db távcsöves puska lett igénybe véve.
Az akció befejezése után a munkásőri és más segítő erők fokozatos kivonása kezdődött meg. 16.30 h-kor a bevonult munkásőr állományhoz szóltam néhány mondatot, ahol helytállásukat méltattam, és megköszöntem az odaadó, fáradtságot nem ismerő munkájukat.
12.00 h-tól már csak a párt- és saját objektum megerősített őrsége funkcionált, az összes többi munkásőr fegyverét, felszerelését leadta és hazament.
18.00 h-kor a járási parancsnok nekem jelentette, hogy minden fegyver- és lőszer hiánytalanul megvan.
Az
(Koplányi elvtársnak) utasítást adtam arra, hogy egy rövid időn belül - a helyi pártvezetés egyetértésével - tartsanak egy értékelést az egész állomány előtt az eseményekről és a munkásőrség helytállásáról.Ezt kövesse néhány elvtárs kiemelkedő teljesítményéért jutalom és dicséret kiosztása.
Az akció befejezése után
megköszönte az összes résztvevő erők helytállását. Külön megköszönte a munkásőrök áldozatvállalását.Én végig részt vettem az akciót vezető törzs munkájában, az akció vezetősége és a munkásőrség járási parancsnoksága között a kapcsolat és az együttműködés folyamatos és megbízható volt.
Minden feladatot, amit a munkásőröknek kellett végrehajtani, rajtam keresztül az én utasításomra hajtott végre az egység parancsnoka, illetve a törzse.
Az együttműködés tekintetében új tapasztalatokat szereztünk, amit hasonló vagy más éles feladat végrehajtásában hasznosítani tudunk.
Salgótarján, 1973. január 13-án.
| Bogyin József s. k. megyei pk. helyettes |
Jelzet: Magyar Országos Levéltár MOL M-KS 295. f. 1. cs. 1973/2. ő. e. - Rendkívüli események.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 26.
- <
- 2 / 2
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő