A Petőfi kör sajtóvitája után

Az biztos, hogy azok az elemek, akik elszemtelenedtek, akik azt hiszik, meg vagyunk ijedve, elvesztettük tájékozottságunkat, azok megpróbálnak velünk szemben állni. De aki velünk szembe áll és provokálni fog, az érezni fogja, hogy a magyar népi demokrácia rácsap. – hangsúlyozta Rákosi az MDP KV 1956. június 30-i ülésén. A politikai vezetés a Petőfi kör 1956. június 27-i sajtóvitáját egy összehangolt jobboldali támadás részének tekintette. Az itt közölt dokumentumok a sajtóvitát követően megrettent és elbizonytalanított politikai vezetés reakcióit, határozatait, belső vitáit mutatja be.

A DISZ budapesti bizottságának jelentése a DISZ központnak a Petőfi körről

Tájékoztató a DISZ Petőfi Kör munkájáról

A DISZ Petőfi Kör 1954 őszén alakult meg, a DISZ kezdeményezésére, mint az értelmiségi fiatalok klubja és vitafóruma. A Petőfi Kör a DISZ Budapesti Végrehajtó Bizottság mellett működik, a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Kossuth Klubjának helyiségeiben.

A Petőfi Kör létrehozását a budapesti értelmiségi fiatalok széles rétegeinél jelentkező kívánság tette szükségessé. A Párt Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata után és különösképpen a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után meginduló erjedési folyamatban a fiatal marxista értelmiség fórumot keresett, hogy megvitathassa tudományos szinten felmerülő szakmai problémáit. A Petőfi Körnek feladata az is, hogy közelebb hozza egymáshoz a különböző szakterületen dolgozó értelmiségi fiatalokat. A Petőfi Kör ennek érdekében az elmúlt másfél évben több találkozót rendezett, tudományos életünk vezető személyiségeinek irányításával vitákat tartott különféle tudományágak területén a marxista-leninista tudomány aktuális problémáiról, a fiatal értelmiség helyzetéről társadalmunkban és fejlődésével kapcsolatos kérdésekről.

A Petőfi Kör kezdetben igen szerény keretek között indult. Eleinte a fiatal szakembereknek csak egy egészen szűk köre látogatta megmozdulásait, s a kör munkájának a fellendülése 1955 végén kezdődött el, s különösképpen a XX. kongresszus után növekedett meg jelentősen a viták, találkozók látogatottsága. Az elmúlt félév során a következő fontosabb, több és kevesebb sikerrel megrendezett megmozdulások voltak a Petőfi Körben: Decemberben: Kovács Dénes és Vadas Ágnes beszámolója a londoni Flesch zenei versenyen való részvételükről.

Januárban: Vita Kossa István, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének vezetésével „Az új ötéves terv és a fiatal műszaki értelmiség" címmel. Major Máté Kossuth-díjas építész előadása „Az építéselmélet időszerű kérdései"-ről.

Februárban: Fiatal közlekedési szakemberek találkozója. Király István, Gordon Zsuzsa, Szinetár Miklós beszámolója Szovjetunióbeli útjukról.

Márciusban: Fiatal fizikusok találkozója. MEFESZ volt tagjainak és funkcionáriusainak találkozója. Antos István, az MDP. K. V. osztályvezetőjének vezetésével ankét „Az új ötéves terv és a fiatal közgazdászok" címmel.

Áprilisban: Fiatal történészek és irodalomtörténészek vitája Illyés Gyula „Dózsa" drámájáról. Jugoszláv irodalmi est.

Májusban: Kánya Ernő egyetemi tanár előadása a „Vasúti szállítások önköltségéről". Donáth Ferenc, Nagy Tamás, Szabó Kálmán vezetésével „Beszélgetés a marxista politikai gazdaságtan néhány időszerű kérdéséről". Beszámoló az olimpiai előkészületekről. Ankét a gépipari műszaki fejlesztés és a fiatal gépészmérnökök problémáiról. Vitaest Mód Aladár, Zsigmond László, Győrffy Sándor vezetésével „A marxista történettudomány néhány kérdéséről".

Júniusban: Vita a filozófia időszerű problémáiról Lukács György, Szigeti József és Balogh Elemér vezetésével. Volt NÉKOSZ-isták találkozója. Markos György vezetésével vita „Hazánk természeti és gazdasági adottságai és a népgazdaság tervezése". Vita a sajtó és tájékoztatás időszerű problémáiról Horváth Márton, Máthé György és Losonczi Géza vezetésével. Volt partizánok és illegális pártmunkások találkozója a budapesti értelmiségi ifjúsággal.

Ezek voltak a főbb, és jelentősebb rendezvények. A viták váltakozó sikert értek el.
A fontosabb rendezvényeken 200-500 hallgató vett részt, bár volt olyan alkalom is („A mai operett problémái" stb.), ahol a résztvevők száma nem haladta meg a húszat. A viták látogatottsága különösen megnőtt a XX. kongresszus után, amikor az elméleti kérdések iránt fokozottan megnőtt az érdeklődés a fiatalság körében. Így a filozófiai vitán és a közgazdaság tudományról szóló vitán 1000-1200-an vettek részt, akik a későbbi rendezvények látogatóivá is váltak.

A viták igen nagy aktivitás mellett mentek végbe. A vitákon felszólaltak a fiatal értelmiségiek mellett a tudomány idősebb képviselői is, ezzel igen jelentősen emelkedett a vitáknak a tudományos színvonala. Mint az Intéző Bizottság határozata megállapítja: „A DISZ Petőfi Körének legutóbbi vitáit megelőző előadások és viták, mint például „A marxista filozófia időszerű kérdései", „A történelemtudomány időszerű kérdései", - hasznos, marxista - leninista szellemű véleménycserék voltak, bár már itt is akadtak ezt megzavaró kísérletek."

A szabad és nyílt vitafórumot a legutóbbi vitákon egyes, a párt politikájával szembenálló elemek felhasználták arra, hogy a szocializmus építésében elkövetett hibákat kiforgatva, a párt politikájával ellentétes, ellenséges nézeteket hangoztassanak. Ezek az elemek különösen aktívan szerepeltek a sajtó és tájékoztatás problémáiról rendezett vitán, ahol egyes felszólalásokon kívül provokatív, ellenséges beállítottságú köz-beszólások is hangzottak el.
A Központi Vezetőség tájékoztatása végett ismertetjük a fontosabb viták problematikáját.

A közgazdasági vita két fontos kérdés körül forgott. Egyrészt a politikai gazdaságtan néhány elméleti kérdését vitatták, különösképpen J. V. Sztálin közgazdasági elméleti tételeit, másrészt az ötéves terv irányelveit és ezzel kapcsolatban a gazdasági vezetés egyes problémáit. Különösen élénk vita alakult ki az ötéves terv előkészítésének és az életszínvonal emelkedésének kérdésével kapcsolatban, élesen bíráltak egyes rendellenességeket. A vita főbb kérdéseit tükrözi Nagy Tamásnak, a vita egyik vezetőjének a Közgazdasági Szemle legutóbbi számában megjelent cikke is. A közgazdasági vita problematikáját folytatta a Markos György elvtárs által vezetett vita „Hazánk természeti és gazdasági adottságai és a gazdaság tervezése" címmel. Ezen a vitán a kérdések szakszerűbben és inkább részletekbe menően vetődtek fel. A felszólalók az egyes iparágak (alumínium ipar, bányászat, gépgyártás, vegyipar stb.) problémáiról beszéltek. Ezeken a vitákon különösképpen disszonáns hangok nem jelentkeztek. A felszólaló fiatal értelmiségiek élesen, de felelősséggel vitatták meg a nagyjelentőségű országos problémákat.

Május végén és június elején zajlott le két részletben „A történettudomány időszerű kérdéseiről" szóló vita. A vita folyamán igen éles és élénk eszmecsere alakult ki. Tekintélyes egyetemi előadók, nevesebb fiatal történészek mellett általános és középiskolai pedagógusok is felszólaltak. A vita a XX. kongresszus által felvetett problémákat fejtegette a történettudomány területén. A résztvevők a marxista-leninista módszerek érvényesítését követelték a történettudomány területén. A felszólalók többsége élesen fölvetette a magyar történettudományban megnyilvánuló személyi kultuszt, egyes korok helyt nem álló értékelését (pl. József Attila értékelése a Párt történetében, Blum-tézisek stb.). Bírálták a történettudományban meglévő egyes burzsoá nézeteket is. Élesen fölvetődtek a tankönyvírásnak egyes hiányosságai. E vita során már találkozni lehetett személyeskedő közbeszólásokkal, megjegyzésekkel és több ízben az elnöknek kellett biztosítani a vita nyugodt tovább folytatását.

A filozófiai vita iránt különös érdeklődés nyilvánult meg. Ennek egyik oka az volt, hogy a XX. kongresszus határozatai talán a filozófia tudományát érintik legmélyebben a társadalomtudományok közül, a másik pedig az, hogy Lukács György elvtárs felszólalása iránt különös érdeklődés nyilvánult meg. A vita középpontjában itt is a dogmatizmus problémája állt. Többen hangoztatták, hogy a személyi kultusz, a szektáns politika a dogmatizmussal elválaszthatatlanul együtt jelenik meg. Vita folyt a pártosság szubjektivista értelmezésével szemben is. Többen felszólaltak Lukács György elvtárs személyével kapcsolatban is, akit az elmúlt esztendőkben több ízben bíráltak jogtalanul, s a XX. kongresszus után jónéhány állításának helyessége bizonyosodott be a filozófiai tudomány területén. A filozófiai vita során állást foglaltak, hogy létre kell hozni a filozófiai vita egységét elvi alapokon. A résztvevők bírálták a filozófiai oktatásunk hiányosságait is.

A volt partizánokkal és illegális pártmunkásokkal való találkozás az előző vitáktól jellegben és hangban is eltért. A megjelenteknek kb. fele volt régi illegális párttag, illetve partizán. A hozzászólásokban az illegális pártmunka tapasztalatait a hozzászólók jelentős része a jelen problémáival és a párt belső ügyeinek tárgyalásával hozta kapcsolatba. A vitavezetés hibája következtében néhány hozzászóló nem a tárgyhoz szólt hozzá, hanem egyes gazdasági problémákhoz és egyéni sérelmekről beszélt. Néhány felszólaló túllépett a megengedhető határokon, a párt belső problémáit fejtegette széles nyilvánosság előtt, illetve elfogadhatatlan nézeteket fejtegetett. Ilyen volt pl. Hajdú Gyula professzor hozzászólása. A vita folyamán sok szó esett a rehabilitálásról, s azzal kapcsolatban vélt és valóságos hiányosságokról. A zárszóban Kiss; Mező Imre elvtársak egyes hozzászólásokkal vitába szálltak, bírálták egyes hozzászólók szubjektivitását.

Ezeken az utolsó vitákon már megjelentek azok az elemek is, akik nem a XX. is határozatának magyarországi alkalmazását és az ebből következő feladatok elemzését tekintették alapvető feladatuknak, hanem csámcsogni akartak a szocializmus építésének nehézségeiből adódó problémáinkon, másrészt olyanok, akik kifejezetten zavarkeltés céljából jelentek meg ezeken a vitákon.

Ilyen előzmények után került sor a sajtó és tájékoztatás problémáiról rendezett vitára. Ezt a vitát óriási érdeklődés előzte meg. A vita előtt kiderült, hogy több helyen készítettek hamisított meghívókat is. Már a vita kezdete előtt néhány órával zsúfolásig megteltek a helyiségek és jelentős számban befutottak a terembe olyan elemek is, akik a vitát zavarkeltés céljaira kívánták felhasználni. Emellett a vitán igen nagy számban vettek részt pártfunkcionáriusok, a fiatal értelmiség széles rétegei és nem utolsó sorban az újságírók. A vita igen szenvedélyes hangú volt mindvégig, amit részben magyaráznak a sajtó és tájékoztatás területén megmutatkozó hiányosságok. Ugyanakkor azonban egyes pártellenes elemek felhasználták a vita demokratizmusát arra, hogy pártellenes nézeteiket több ezres hallgatóság előtt ismertethessék. A vita során megvitatásra került a tájékoztatás és a sajtó munkájának egyoldalúsága, s merevsége, amelyben változás csak a XX. kongresszus után állott be. A felszólalók egy része bírálta ennek a folyamatnak a lassúságát és nem eléggé következetes voltát.

Egyes felszólalók kitértek az újságírás területén folyó kádermunka hiányosságaira is. Déry Tibor hozzászólásában pártellenes, destruktív nézeteket fejtegetett. A Párt Vezetőségét kívánta lejáratni, rágalmazott egyes párt és állami vezetőket. Déry Tibor felszólalásában ellenállásra szólította fel a Központi Vezetőséggel szemben a magyar fiatalokat, kijelentve, hogy 1848 ifjúságához hasonlóan szeretne látni 1956-os ifjúságot is, aki megvédi a magyar szabadságot. Ezzel lényegében népi demokratikus rendünk eredményeit vonta kétségbe. Egyes más hozzászólásokban is elhangzottak pártellenes, anarchista nézetek. A hallgatóság túlnyomó része ezekkel a nézetekkel nem értett egyet. Az ilyen pártellenes nézeteket a Párt Központi Vezetőségének június 30-i határozata és a DISZ Központi Vezetősége Intéző Bizottságának ezzel kapcsolatos határozata mélyen elítélte.

A DISZ Központi Vezetősége Intéző Bizottságának határozata leszögezi, hogy „Pártunk határozatának megfelelően fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni minden olyan vitafórumot, amely a marxizmus-leninizmus helyes alkalmazásáért, a dogmatizmus ellen harcol, amely őszintén pártunk politikájának szellemében tárgyalja a kérdéseket.

Természetes, hogy ezekben a vitákban akadhatnak helytelen nézetek is, de ezeket eszmei alapon, meggyőzéssel, vitával kell legyőzni. Folytatjuk az SZKP. XX. kongresszusa szellemében pártunk politikája alapján az ifjúság különböző rétegei - a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalok - részvételével a vitákat.

Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a DISZ Petőfi Körének vitái is tudományosan megalapozottak, politikai és szakmai szempontból jól előkészítettek legyenek. A vitákon elsősorban a tudományos szakterületek művelői vegyenek részt."

A Petőfi Kör vezetősége intézkedéseket foganatosít annak érdekében, hogy a Petőfi Kör vitáin, amelynek hosszú lejáratú programja most van előkészületben, ellenséges elemek ne vehessenek részt és biztosítva legyen a hazaszerető, demokratikus értelmiségi fiatalság marxista-leninista szellem vitájának egészséges szelleme.

Budapest, 1956. július 5.

DISZ Budapesti Végrehajtó Bizottság
Gönyei Antal
Sokszorosított másolat: PIL 287. f. 1080. ő. e. 275-277. 1.

Közli: A DISZ és a KISZ 1953-1957. Dokumentumok az ifjúsági mozgalom történetéből. Összeáll. Feitl István és Ólmosi Zoltán. Bp., 1987. 134-138.

Ezen a napon történt április 01.

1902

Érvénybe lépett a budapesti Bethlen Gábor Kör alapszabálya.Tovább

1915

Cseres Tibor magyar író (†1993)Tovább

1922

IV. Károly magyar király, I. Károly néven osztrák császár, valamint cseh király, az utolsó Habsburg uralkodó (*1887)Tovább

1924

A müncheni bíróság Hitlert öt évre ítéli, azonban már év végén kiengedik (a börtönben írja meg „Mein Kampf” című programjellegű művét)....Tovább

1927

Puskás Ferenc (sz. Purczeld), becenevén Puskás Öcsi, válogatott labdarúgó, edző, az Aranycsapat kapitánya, A Nemzet Sportolója (†2006)Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők