Bevezetés 

Badalik Sándor Hódmezővásárhelyen született 1890. december 10-én. 1908-ben lépett be a domonkosok rendjébe, itt kapta a Bertalant rendi nevének. 1914-ben szentelték pappá Grazban. A magyar domonkos rendtartomány tartományfőnöke 1938-1942 között, majd újraválasztásával 1942-től 1946-ig. Az Actio Catholica országos alelnöke. 1946-tól a budapesti domonkos rendház perjele. XII. Pius pápa 1949. július 28-án nevezte ki veszprémi püspökké. Tisztségét 1957-ig látta el, ekkor a Belügyminisztérium II/5-c alosztálya - a belső reakció ellen felállított részleg volt a Belügyminisztérium keretein belül - kényszerlakhelyül Hejcét jelölte ki számára.

Badalik Bertalan domonkos szerzetes a 20. század első felének egyik legkiválóbb magyar hitszónoka, prédikátora volt. Rendtársával Bőle Kornéllal kétszer jártak missziós körúton Amerikában az 1920-as évek végén, és a '30-as évek elején. Jelentős szerepet vállalt Szombathely, majd Budapest domonkos plébániájának megerősítésében, a hitélet fellendítésében, a Credo mozgalom és az Actio Catholica működtetésében, hitbuzgalmi folyóiratok szerkesztésében, megjelentetésében. 1946-tól, miután a tartományfőnöki tisztséget többet nem tölthette be - mivel kétszer lehetett valaki a Tartomány legfőbb vezetője - a rend budapesti működésében és az országos közéletben vállalt jelentős szerepet. Mindszenty József bíboros, esztergomi érseknek egy ideig politikai tanácsadója, bizalmasa volt, ami egy véleménykülönbség miatt megszakadt. A Barankovics István vezette Néppárt és a Mindszenty József által megálmodott katolikus párt kialakítása, létrejötte között jelentős véleménykülönbség volt. Badalik Bertalan a Prímás megbízásából többször tárgyalt Barankoviccsal és a párt küldötteivel, azonban Badalik Mindszenty elképzelését nem tudta és nem akarta közvetíteni Barankovics irányába. Mivel a megállapodás és a közös párt lehetősége elmaradt, Mindszenty József és Badalik Bertalan kapcsolata elhidegült. Azonban Badalik Bertalan számos kérdésben, hitéleti tevékenységben állt Mindszenty József mellett.

1949. augusztus 24-ei püspökké szentelése, majd 1949. augusztus 30-ai veszprémi székfoglalása után hozzálátott egyházmegyéje feltérképezéséhez, végiglátogatásához. Természetesen rögtön a napi politikai események körforgásában találta magát, hiszen domonkos szerzetesként érintették az 1950. nyarán bekövetkezett rendfeloszlatások. A tárgyalásokban egy ideig résztvevőként igyekezett minél jobb helyzetet kiharcolni a szerzeteseknek, ami nem sikerülhetett neki. Ezt követően számos szerzetest vett egyházmegyei keretbe, és helyezte el őket különböző plébániákon lelkészi beosztásban.

1950-ben nyitották meg hivatalosan Badalik Bertalan operatív dossziéját az Államvédelmi Hatóság I/2-b alosztály emberei. A dosszié megnyitását Ipper Pál államvédelmi nyomozó hadnagy, a későbbi televíziós műsorvezető és rádió tudósító javasolta. A döntést Harmath Frigyes államvédelmi nyomozó hadnagy alosztályvezető és Szöllősi György államvédelmi alezredes osztályvezető hagyta jóvá. Badalik Bertalanról azonban nem 1950-ben kezdték meg az információk gyűjtését, hanem operatív személyi dossziéja - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára O-12547/1 - szerint már 1945-től kezdődően gyűjtötték a belügy és az Államvédelmi Hatóság munkatársai az információkat, egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig. Az operatív dossziék hét kötetet tesznek ki, amelyekből számos információt, környezettanulmányt, jelentést, ügynöki jelentést ismerhetünk meg.

Badalik Bertalan a püspöki karban is aktív tevékenységet fejtett ki, Czapik Gyulával számos kérdésben ellentétes álláspontra helyezkedve. Ebben az időben már Mindszenty József és Grősz József börtönbüntetésüket töltötték, így a Magyar Katolikus Püspöki Kar vezetése az egri érsek Czapik Gyula kezébe került. Czapik Gyula elég jó kapcsolatot tartott fenn Rákosi Mátyással, számos kérdésben meg tudtak egyezni. Badalik Bertalan és Czapik Gyula ellentéte jelzi azt is, hogy sokszor Badalik keményebb, konfrontatívabb magatartást tanúsított, így számos alkalommal került összetűzésbe az állami szervekkel. A hatóságok 1952-ben - mintegy Badalik megregulázásaként - bezárták a veszprémi szemináriumot, ami ellen hiába tiltakozott. Számos alkalommal próbált vele az ÁEH elnöke, munkatársai, vagy a Veszprém megyei egyházügyi előadó tárgyalni, meggyőzni őt, ám a legtöbb kérdésben (például a békepapok ügyében) hajthatatlan maradt. Az 1956-os forradalom eseményei alatt kifejtett tevékenysége - még októberben elsők között mozdította el helyükről a békepapokat -, és egy állítólagos Vatikánnak küldött tájékoztató volt az, ami tíz hónappal a forradalom vérbe fojtása után odáig vitte a Kádár féle pártvezetést, hogy Horváth Jánosnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének javaslatára hihetetlen gyorsan elrendelte Badalik Bertalan házi őrizetét. A püspök érdekes helyzetbe került, mert ki kellett neveznie utódját. Harmadik kísérletre a jelen lévő belügyis személyek is elfogadták Klempa Sándor helynöki kinevezését, aki „László" fedőnevű ügynökként számos jelentést írt Badalikról, és ugyan szabadkozott a kinevezés miatt, de előtte már az Állami Egyházügyi Hivatallal és a Belügyminisztériummal egyeztetett jövőbeni szerepéről. Az már csak a sors pikantériája, hogy Klempa Sándort ezek ellenére csak nagyon nehezen és körülményesen nevezték ki püspöknek. 1957-től 1972-ig ugyanis apostoli kormányzóként vezette a veszprémi egyházmegyét, és csak 1972. február 26-án nevezték ki basti címzetes püspökké. Püspökké szentelése után lemondott az egyházmegye kormányzásáról, megtartva a zalaszentgróti plébánia vezetését. 1985-ben Grazban hunyt el.

Badalik Bertalan 1957. augusztus 15-től a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcén az egyházi jellegű Szociális Otthonban élt egészen 1964 októberéig, amikor egészségi állapotára tekintettel, hosszas levelezés és huzavona után Budapestre költözhetett a Kékgolyó u. 15/C. ház II. emeleti lakásába, ahol szívgyengeségben 1965. október 10-én elhunyt. Földi maradványait - mivel a hatóságok nem engedélyezték veszprémi temetését - szülővárosában Hódmezővásárhelyen október 15-én helyezték nyugalomra. A gyászbeszédet Sebestyén József veszprémi kanonok, apostoli kormányzói általános helynök mondta, a temetési szertartást Szabó Imre püspök, esztergomi helynök végezte. Az egyházmegye vezetője, kormányzója, Badalik Bertalan utóda nem vett részt a temetésen, nem ő búcsúztatta el.

***

A közölt források azt a folyamatot mutatják be, amely a belügyi javaslattól a püspök internálásának a végrehajtásáig tartott. Ez a döntési mechanizmus lényegében az egész Kádár rendszer idején hasonlóan működött. Az illetékes állami szerv vezetője, adott esetben az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke terjesztette elő az ügyet az MSZMP Politikai Bizottságának, amely a lényegi döntést hozta. Ezt követően a „formális demokrácia" alkalmazásával Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának kellett határoznia.

Néhány szó a dokumentumokról a megjelenés sorrendjében:
1. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1957. augusztus 13-i ülésére az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének - Horváth Jánosnak - az 1957. augusztus 3-án kelt javaslata került. Az ÁEH TÜK iratanyagában egy 1957. július 30-i javaslat szerepel, ami szinte mindenben megegyezik, az augusztus 3-ai végleges változattal. A Magyar Katolikus Egyház 1956 utáni helyzetének érdekes dokumentuma, összefoglalója ez az anyag, ami a későbbi döntések, események kiindulási alapja lehetett. A dokumentum a békepapokkal, a Püspöki Karral kapcsolatos viszonyhoz, egyházi kinevezésekhez ad útmutatást.

2. Az Állami Egyházügyi Hivatal, mint az MSZMP PB elé tárt javaslat kidolgozója, az 1957. augusztus 13-ai PB ülés értelmében tájékoztatta Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, hogy fogadtassa el az előterjesztést, de nem a szokott úton, hanem röpszavazással, mivel a határozatot másnap, augusztus 15-én végre akarják hajtani. Horváth János előterjesztésében leírja azokat a Badalik Bertalannal szemben felmerült problémákat, amelyek miatt szükséges működési engedélyének a megvonása.

3. A Belügyminisztérium által 1957. augusztus 14-én keletkeztetett internálási javaslatból nem derül ki, hogy kinek szánták.

4. Dobi István tájékoztatja az Elnöki Tanács tagjait, hogy a tervezett határozat miért sürgős. Levélben tájékoztatja Horváth Jánost, az ÁEH elnökét a döntésről, és még ezen a napon sor kerül a határozat végrehajtására.

5.) Horváth János értesítése Badalik Bertalan részére és Klempa Sándor kinevezése. Érdekes, hogy a fellelhető iratanyag szerint a Belügyminisztérium nem kapott jelentést a váltásról, valószínű, hogy írásos utasítás nélkül, szóbeli felszólításra hajtották végre a határozatot.

6.) Belügyminisztérium II/5-c alosztályának jelentése Badalik Bertalan veszprémi püspök Hejcére szállításáról. A dokumentum leírja, hogy milyen körülmények között kellett Badaliknak elhagynia Veszprémet, milyen a helyzet Hejcén, kik „fogadták" a püspököt.

7.) Az utolsó dokumentum Badalik Bertalan házi őrizetbe helyezése után majdnem két hónappal keletkezett, amelyben Moravetz Lajos egyházügyi főelőadó leírta, milyen kép alakult ki Badalik Bertalan eltávolítása után, és milyen fogadtatásban részesült Klempa Sándor.