Egy ítélet háttere

Bárdossy László perének dokumentumai

A háborús bűnösök felelősségre vonására a Fegyverszüneti Egyezmény kötelezte Magyarországot, és mivel a korban első számú háborús bűnösként tartották nyilván a szövetségesekkel háborúba sodródott ország miniszterelnökét, ezért a perben elsősorban a politikai motívumok játszották a főszerepet. A bűnösöket egy 1945-ben létrehozott új bíróság, a népbíróság előtt vonták felelősségre. A fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt. Az alább közölt forrás a Bárdossy per másodfokú eljárásának ítéleti tanácskozási jegyzőkönyve és kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyve.

 

NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA

NOT. I. 2946/

1945

TANÁCSKOZÁSI JEGYZŐKÖNYV

Felvétetett a Népbíróságok Országos Tanácsánál 1945. évi december hó 28. napján a háborús és népellenes bűntett miatt vádolt dr. Bárdossy László elleni bűnügyben.

Jelen voltak:

Dr. Bojta Ernő Béla /Sz. D. P./
tanácsvezető

Dr. Sömjén Pál /M. K. P./
előadó

Dr. Berend György /F. K. P./
Dr. Szabó Mihály /N. P. P./
Dr. Sacher Róbert /P. D. P./
tanácstagok

Dr. Sepsey László
jegyzőkönyvv.

Tanácsvezető felhívja az előadót és a tanácstagokat, hogy a vádlott által emelt hatásköri kifogás kérdésében nyilatkozzanak:

Dr. Berend György: az 1848. évi III. t.c. hatályában fennáll, ezért processzuális előfeltételként vádlottat a parlament többségének kellett volna vád alá helyezni. A népbírósági rendelettel szabályozott cselekmények tekintetében az 1848: III. t. c.-nek a parlamenti bíróság hatáskörére vonatkozó rendelkezései tényleg nem alkalmazhatók, de ez nem jelenti a törvény rendelkezéseinek végleges hatályon kívül helyezését. Volt vagy jelenlegi, esetleg jövőbeli miniszter felelősségét új jogszabály alkotásáig nem a népbírósági rendelet hatálya alá tartozó cselekmények tekintetében továbbra is az 1848: III.t.c. szabályozza.

E törvény tehát ma is élő jogszabály és így csupán az vizsgálandó, konkrét esetben alkalmazható-e, illetve mely részei nem alkalmazhatók a népbírósági rendelettel ellentétes voltuk miatt.

A parlamenti bíróságra vonatkozó rész nyilván ellentétes a népbíróság hatáskörét megállapító résszel, így nem alkalmazható, ellenben hatályában fennáll és nem ellenkezik egyetlen azóta életbe lépett jogszabállyal sem azon rendelkezése, hogy a miniszter felelősségre vonásának előfeltétele, hogy vád alá helyezését a parlament többsége kimondja. Ez esetben a felelősségre vonás mértéke és a büntetés kiszabása a népbíróságra tartozna. - Ez törvényes processzuális előfeltétel, mint pld. a mentelmi jog felfüggesztése, és ennek megtörténtéig népbírósági eljárásnak nincs helye.-

A fentiek folytán a Bp. 384. . 4. pontja szerinti alaki és a Bp. 385. . 1/c szerinti anyagi semmisségi ok fennforgását látom. Az ügy érdemében éppen ezért nem foglalok állást.

Dr. Sömjén Pál, dr. Sacher Róbert, dr. Szabó Mihály és dr. Bojta Ernő Béla hatásköri kifogásnak nem adnak helyt.

Ezután a tanácsvezető megállapítja, hogy az Országos Tanács a népbíróság hatáskörét szótöbbséggel megállapította.

Tanácsvezető felhívja előadót és tanácstagokat, hogy a vádlott bűnössége kérdésében nyilatkozatokat (!) tegyék meg:

Dr. Bojta Ernő Béla tanácsvezető: a Nbr. 11. 2. pont nem kíván mást csak részvételt; a bírónak itt egyéni szándékot nem kell kutatnia; a törvényben benne van, hogy ez a háború bűnös háború. A vádlott kezdeményező is volt, mert ő hívta össze a minisztertanácsot.

Dr Sömjén Pál, dr. Szabó Mihály, dr. Sacher Róbert a tanácsvezető véleményéhez csatlakozik.

Dr. Berend György bejelenti, hogy az ügy érdemében nem kívánt állást foglalni, de miután a tanácsvezető felvilágosítása szerint erre kötelezve van s (!) így a felvetett kérdésben véleménye, hogy vádlott kezdeményező szerepét nem állapítja meg, egyébként vádlott tevékenysége a vonatkozó felhívott törvényszakasz szerinti tényállást megállapítja.

Ezután tanácsvezető megállapítja, hogy az Országos Tanács vádlott bűnösségét az Nbr. 11. . 2. pontjába ütköző háborús bűntettben egyhangúan (!) kimondotta.

Dr. Bojta Ernő Béla tanácsvezető: Nbr. 11. . 3. pont szerinti bűnösség megállapítható, mert a Nemzeti Szövetség alapokmányából a fegyverszünet megkötése megakadályozásának törekvése kitűnik és vádlott igyekezetét Vladár vallomása igazolja.

Dr. Sömjén Pál, dr. Sacher Róbert tanácsvezető véleményéhez csatlakozik.

Dr. Szabó Mihály: vádlott bűnösségét e vádpontban nem látom igazoltnak.

Dr. Berend György fenntartja hatáskör, illetve előzetes eljárás kérdésében véleményét és a felvetett kérdésben vádlott bűnösségét nem állapítja meg.

Tanácsvezető megállapítja, hogy az Országos Tanács vádlott bűnösségét az Nbr. 11. . 3. pontjába ütköző háborús bűntettben szótöbbséggel kimondotta.

Dr. Bojta Ernő Béla tanácsvezető: Nbr. 11. . 4. pontja szerinti bűnösség külön nem állapítható meg, mert az idevont tényállás az Nbr. 11. . 3. pontbeli cselekménybe(n) beolvad. Vádlott Szálasit nem akarta hatalomra juttatni.

Dr. Sömjén Pál és dr. Sacher Róbert a tanácsvezető álláspontjához csatlakozik.

Dr. Szabó Mihály: a Nbr. 11. . 3. pontja szerinti bűnösséget sem állapította meg, tehát a 4. pont szerinti cselekményt 3. pontba beolvadottnak nem tekintheti, a 4. pont szerinti bűnösséget fennforogni nem látja.

Dr. Berend György: a vádlottat a Bp. 326. . 1. pontja alapján e vád alól felmentem.

Tanácsvezető megállapítja, hogy az Országos Tanács a vádlott bűnösségét a Nbr. 11. . 4. pontjába ütköző háborús bűntettben nem állapította meg, ez alól a Bp. 326. . 1. pontja alapján egyhangúan (!) felmenti.

Dr. Sömjén Pál előadó az Nbr. 11. . 5. pont esetében az elsőbíróság ítéletének helybenhagyását javasolja.

Dr. Bojta Ernő Béla: vádlottnak már 1942. januárjában a vezérkari főnök bíróságának működését meg kellett volna szüntetnie, mert tudta, hogy jogellenes kivégzések történtek, tehát mulasztott, mert csak jelentéseket kért.

Dr. Szabó Mihály, dr. Sacher Róbert az előadó véleményéhez csatlakozik.

Dr. Berend György az ügyre nézve kifejezett álláspontja teljes fentartása (!) mellett szintén az előadó véleményéhez csatlakozott.

Tanácsvezető megállapítja, hogy az Országos Tanács vádlott bűnösségét az Nbr. 11. . 5. pont szerinti bűncselekményben szótöbbséggel nem állapítja meg, e részben az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja.

Dr. Sömjén Pál előadó: az Nbr. 11. . 6. pontja szerinti bűnösség fennforog.

Dr. Bojta Ernő Béla, dr. Szabó Mihály, dr. Sacher Róbert és álláspontja újból kinyilatkoztatott fenntartása mellett dr. Berend György is az előadó véleményéhez csatlakozik.

Tanácsvezető megállapítja, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsa vádlott bűnösségét az Nbr. 11. . 6. pont szerinti bűncselekményben fennforogni látta.

Dr. Sömjén Pál előadó a Nbr. 15. . 1. pontja szerinti bűnösség fennáll azzal, hogy a vád tárgyává tett újvidéki esetet és egy kereskedelmi miniszteri rendeletet ki kell hagyni.

Dr. Szabó Mihály, dr. Sacher Róbert, dr. Bojta Ernő Béla és már kifejezett elvei mellett dr. Berend György is az előadó álláspontját magukévá teszik.

Tanácsvezető megállapítja, hogy az Országos Tanács vádlott bűnösségét az Nbr. 15. . 1. pontjában egyhangúan (!) kimondotta.

Dr. Sömjén Pál előadó az Nbr. 17. . 1. pontja szerinti bűnösség fennforog.

Dr. Bojta Ernő Béla, dr. Szabó Mihály, dr. Sacher Róbert csatlakozik az előadó véleményéhez.

Dr. Berend György: nem tudom megállapítani a vádlott e részbeni bűnösségét, mert nem tudom megállapítani, hogy a deportálásokról már akkor tudomása volt-e, amikor azt megakadályozhatta.

Tanácsvezető megállapítja, hogy az Országos Tanács az Nbr. 17. . szerinti bűnösséget szótöbbséggel állapította meg.

A tanácsvezető felhívja előadót és tanácstagokat, hogy a BÜNTETÉS MÉRVE tekintetében nyilatkozzanak.

Dr. Sömjén Pál, dr. Sacher Róbert, dr. Szabó Mihály az elsőbíróság által kiszabott büntetés helybenhagyását indítványozzák.

Dr. Berend György: vádlott alanyi bűnösségét megállapíthatónak nem tartom, minthogy vádlott cselekménye politikai síkon mozog, a parlament többségének állást kellett volna foglalnia, ha az ügy érdemébe bocsájtkoznék, hivatalból észlelendő bizonyítás látszik elrendelendőnek, nevezetesen az I. bíróság alaki semmisségi ok kimerítésével mellőzött és a fellebbezés során ismételten vádlott által sikertelenül kért Incze Péter, Sebestyén Pál, Imrédy Béla, Teleki Géza tanúkénti kihallgatását és a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács, Náray által vallott jegyzőkönyvének beszerzését, és ezen bizonyítékok kivétele után tudnék álláspontot foglalni vádlott alanyi bűnössége tekintetében, mindezek előrebocsájtása után az ügyviteli szabályok értelmében nyilatkozatot teszek, s ehhez képest a helyre nem hozható büntetés elrendelése helyett határozott tartamú fegyházbüntetés kiszabását indítványozom.

Tanácsvezető megállapítja, hogy az Országos Tanács a büntetési tétel kérdésében az elsőbíróság által kiszabott halálbüntetés kiszabása mellett szótöbbséggel határozott.

Tanácsvezető felhívja előadót és tanácstagokat, hogy a büntetés végrehajtási neme tekintetében nyilatkozzanak.

Dr. Sömjén Pál és dr. Sacher Róbert: kötél által hajtandó végre.

Dr. Szabó Mihály: nem nyilatkozik, golyót javasol.

Dr. Berend György: fenti okokból a halálbüntetésnek eleve ellene vagyok.

Dr. Bojta Ernő Béla: (ez) a golyó általi kivégzés kizárólag kegyelmi tény lehet.

Tanácsvezető megállapítja, hogy a büntetés végrehajtási neme tekintetében egységes álláspontot az Országos Tanács nem nem foglalt el, szótöbbséggel az elsőbíróság ítéletét hagyta jóvá.

Dr. Berend György bejelenti, hogy írásbeli különvéleményt is fog benyújtani.

A tanácskozás berekesztve.

Kmf.

Bojta
tanácsvezető

Dr. Sepsey László
tanácsvezető

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 28.

1909

Ünnepélyesen felavatták a budapesti József Nádor Műegyetem épüle-teit.Tovább

1924

A Ruhr-vidéket elhagyják az utolsó megszálló francia és belga csapatok is.Tovább

1943

Teheránban találkozik Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin.Tovább

1960

Mauritánia deklarálja függetlenségét Franciaországtól.Tovább

1971

Az anglikán egyház történetében először avatnak nőket pappá.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők