Egy ítélet háttere

Bárdossy László perének dokumentumai

A háborús bűnösök felelősségre vonására a Fegyverszüneti Egyezmény kötelezte Magyarországot, és mivel a korban első számú háborús bűnösként tartották nyilván a szövetségesekkel háborúba sodródott ország miniszterelnökét, ezért a perben elsősorban a politikai motívumok játszották a főszerepet. A bűnösöket egy 1945-ben létrehozott új bíróság, a népbíróság előtt vonták felelősségre. A fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt. Az alább közölt forrás a Bárdossy per másodfokú eljárásának ítéleti tanácskozási jegyzőkönyve és kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyve.

NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA

NOT. 2946/
1945

KEGYELMI TANÁCSKOZÁSI

Jegyzőkönyv

Készült Budapesten a Népbíróságok Országos Tanácsának háborús és népellenes bűntett miatt dr. Bárdossy László ellen indított bűnügyben jogerősen halálbüntetésre ítélt kegyelembe (!) részesítése tárgyában a Bp. 499 és a Nbnov. 3. -a éretlmében megtartott nem nyilvános és zárt ülésében 1945. évi december hó 28. napján.

Dr Bojta Ernő Béla /Sz. D. P./
tanácsvezető

A felek részéről:

Dr. Berend György /F. K. P./
Dr. Sömjén Pál /M. K. P./
Dr. Szabó Mihály /N. P. P./
Dr. Sacher Róbert /P. D. P./
tanácstagok

Dr. Borbély János
népfőügyész h.

 

Dr. Sepsey László
jegyzőkönyvvezető

 

A tanácsvezető a nem nyilvános ülést megnyitván felhívja a népfőügyészhelyettest, hogy a kegyelmi kérvény iránt nyilatkozzék.

Dr. Borbély János népfőügyészhelyettes a következőképpen nyilatkozott:

A Bp. 497 -a 2. bek. alapján véleményemet akképpen nyilvánítom, hogy dr. Bárdossy László elítéltet kegyelemre méltónak nem tartom, figyelemmel arra, hogy cselekményének tárgyi súlyával és alanyi bűnösségével a kiszabott büntetést arányban állónak találom.

Ezután a népfőügyészhelyettes a nem nyilvános tanácsülésből eltávozott és a Népbíróságok Országos Tanácsa a kegyelmezés tárgyában zárt ülésben tanácskozott.

Dr Sömjén Pál előadó véleményét a következőkben terjeszti elő:

Elítéltet nem ajánlom kegyelemre, mert azok a hadüzenetek, melyek az országot a háborúba vitték közvetlen az ő tevékenységéhez tapadnak és különösen is kimélyíti az ő alanyi bűnösségét, hogy amikor már német megszállás alatt volt az ország, még akkor is a háborúból való kilépés ellen tevékenykedett és azzal a beállítottságát minden kétséget kizáróan megvilágította.

Dr. Sacher Róbert szavazó véleménye:

Elítéltet nem ajánlom kegyelemre az előadó által felhozott okokon kívül azért sem, mert kezdeményezője és végrehajtója volt olyan intézkedéseknek, amelyek sokezer ártatlan ember, asszony és gyermek anyagi tönkretételét, pusztulását okozták.

Dr. Berend György szavazó véleménye:

Részben a tanácskozási jegyzőkönyvben előadottak, valamint a különvéleményben foglalt alaki és anyagi jogi aggályom miatt, de különös tekintettel arra, hogy az elítélt szubjektív bűnösségét igazoltnak nem látom, végül hogy önmagában a politikai felelősség elbírálására sem magamat sem pedig a bíróságot, a nép véleményének a népképviseleten alapuló nemzetgyűlés többségi akaratán nyugvó kifejezése nélkül illetékesnek nem tartom, ezért elítéltet kegyelemre ajánlom.

Dr. Szabó Mihály szavazó véleménye:

Dr. Szabó Mihály szavazó véleménye:

Elítéltet én is kegyelemre ajánlom, azért mert a per folyamán nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy a nemzetet háborúba sodró cselekményeivel kapcsolatban elítélt(et) a nemzetet csalárdul megtévesztette, így pl. a Kristóffy-sürgöny elhallgatásával és a szovjet orosz légitámadások hangoztatásával, illetve nem nyert bizonyítást az, hogy a közvélemény félrevezetése elítélttől ered. Alanyi bűnösségét ez igen jelentős mértékben csökkenti. Kegyelemre ajánlom azért is mert az események után már huzamosabb idő telt el és a közvélemény a legszigorúbb megtorlást talán már nem követeli, ennek a kérdésnek elbírálása pedig a Nemzeti Főtanács állásfoglalását involválja. Tekintettel arra, hogy a cselekményeknek közönséges büntetőjogi vonatkozásai nincsenek és az tisztán politikai jellegű, a halálbüntetésnek kötél által való végrehajtása sem látszik indokoltnak.

Dr. Bojta Ernő Béla tanácsvezető:

Az előadó véleményéhez csatlakozom.

Ezekhez képest a tanácsvezető megállapítja, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsa a következőkben terjeszti elő

véleményét:

A NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA A HALÁLBÜNTETÉSRE ÍTÉLT DR. BÁRDOSSY LÁSZLÓT A KEGYELEM ELNYERÉSÉRE (JAVASLATBA HOZHATÓNAK)SZÓTÖBBSÉGGEL MÉLTÓNAK NEM TALÁLTA.

A jegyzőkönyv bezáratott.

Kmf.

Bojta
tanácsvezető

dr. Sepsey László
tanácsjegyző

MOL XX-4-b-2946-1945 (Magyar Országos Levéltár - Népbíróságok Országos Tanácsa - Általános iratok-2946-1945)

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők