Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább
Hogyan zajlottak a létszámcsökkentések 1946-ban?
A B-listázások hátteréről
„A közhivatalok megtisztítása: hadművelete a demokráciának. Ezt a hadműveletet tervszerűen, fegyelmezetten és a győzelem teljes elhatározottságával kell végrehajtanunk. A feladat nehéz. Csak a legmegbízhatóbb, megközelíthetetlen, értelmes és erélyes elvtársak alkalmasak eredményes ellátására. Aki tehát tisztogató bizottságba szóló megbízást kap, tekintse megbecsülésnek és érezze át a milliós munkásság sok évtizedes mozgalmával szemben a teljes felelősséget.”
A Szakszervezeti Tanács az akció irányítására egyfajta vezérkart hozott létre, amely országosan 610 bizottságba delegált tagokat, akik szakszervezeti titkárokból, bizalmiakból, üzemi bizottsági tagokból, szakszervezeti alkalmazottakból álló 1200-1300 fős testületet alkottak. Oroszlánrészt vállaltak a hivatalok, az államapparátus személyi adatainak felkutatásában, összegyűjtésében. Sok ezernyi
az alkalmazottakról.A leépítő bizottságok háromtagúak voltak, akiket a miniszterelnök, az illetékes szakminiszter és a Szakszervezeti Tanács küldött ki. A bizottságban a miniszterelnök küldötte elnökölt. Az ülés kezdetekor kölcsönösen bemutatták egymásnak megbízólevelüket, majd esküt tettek: „Én, mint az 5000/1946. M. E. számú rendelet 4.§.-a értelmében alakított bizottság tagja (jegyzője), becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy tisztemben a minisztérium rendeletében foglaltaknak megfelelően pontosan és serényen járok el: a tudomásomra jutott hivatali titkot megőrzöm. Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az ellenem lefolytatott igazolási eljárás során, minden joghátrány nélkül igazoltak, és
."A közigazgatási tisztogató bizottságok szakszervezeti tanácsi kiküldötteinek kötelességeit pontosan meghatározták feljebbvalóik. A vonatkozó irat szerint: feladatuk a
A közhivatalok „megtisztítását" hadműveletként fogták fel, és ebben a szellemben fanatizálták a leépítő bizottságokba delegált párttagokat. Minden szempontból pártszerű viselkedést követeltek meg a bizottsági tagoktól, amely természetesen a fegyelmi vétségekkel együtt kiterjedt a kiküldött tagokra is. Ha egy tagnak bármilyen véleménye, nézeteltérése adódott, azt jelentés útján kellett tisztáznia. Tilos volt lemondania tisztségéről, viszont leváltását zokszó nélkül el kellett fogadnia. Utasításokat kizárólag a Szakszervezeti Tanácstól fogadhatott el, (de az utasításokat feltétlenül követnie kellett) és csak ugyanoda volt jelentéstételi kötelezettsége. Szabályszegés esetén a legszigorúbb fegyelmi eljárás alá esett a bizottsági tag. Megszabták a viselkedésüket is. A követelmények összeállítói szerint ugyanis a delegált nemcsak saját személyét, hanem „Magyarország összes dolgozóját képviseli. Megjelenésében, viselkedésében önérzetet, magabiztosságot tanúsítson. A bizottság többi tagjaitól bizalmaskodást, kedélyeskedést ne tűrjön, ismeretlen személyekkel ne tegeződjék. Nyegleségekbe, könnyelműségekbe (együttes vacsorázás stb.) ne bocsátkozzék, általában őrizze meg a befolyásolhatatlan önállóságát." Megkövetelték ezeken kívül még természetesen a leépítő, valamint a bizottság működését szabályozó alapos ismeretét, továbbá ezeknek a szabályoknak a betartását. Elvárták, hogy a Szakszervezeti Tanács kiküldöttje legyen a legaktívabb tag. Felkészült, gyors, gyakori hozzászólásokat követeltek, és persze azt, hogy a hozzászólás vagy a javaslat olyan pontos és megcáfolhatatlan legyen, hogy az legyen a tárgyalási alap. Mindezek mellett a szorgalmat alapvető tulajdonságként tűzték a kiküldött elé. Az anyag feldolgozására az ülések előtt-alatt-után időt kellett fordítani. A másik két kiküldöttnél csak hivatalos iratok lehettek, ezeket neki joga és egyben kötelessége is áttekinteni. A Szakszervezeti Tanácstól kapott utasításokat azonban nem lehetett senki előtt feltárni! Mivel a bizottsági kiküldetés „munkásmozgalmi és demokratikus propagandára" is lehetőséget kínált, ezért a tagoktól elvárták, hogy az efféle munkát se hanyagolják el. Amikor lehetőség adódott rá, szót kellett intézni az „érdekeltekhez a munkásság jogos és az egész ország érdekével összhangban álló álláspontjáról a tisztogatás kérdésében". A döntés során a küldöttnek ügyelnie kellett arra, hogy nemcsak a régi politikai eltévelyedéseket kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a vizsgálat alá vont illető mennyiben felel meg a „demokratikus ország" és a munkásság kívánalmainak. Nem téveszthette szem elől, hogy a tisztogatásnak felülről kell kezdődnie. A további elbocsátásoknál az egy sor szempontot adtak meg a kiküldött számára, amelyek a pártállásra, a társadalmi helyzetre, múltbéli reakciósságra stb. vonatkoztak.Az utasítás kiterjedt a viták során tanúsított magatartásra is. Vitázni érvelve kellett, amit röviden, de velősen kellett előadni, azért is, hogy a küldött határozottan kitarthasson álláspontja mellett. Ragaszkodnia kellett indítványához a legvégsőkig, ha mégsem tudta keresztülvinni javaslatát, akkor ragaszkodni kellett annak jegyzőkönyvbe vételéről. A jegyzőkönyvbe bele kellett vetetnie, hogy a másik két kiküldött szembehelyezkedett az álláspontjával, mivel ez bizonyíték lehet később, és így politikai fegyverré válhat. Egyébként is a jegyzőkönyv vezetésére különösen ügyelnie kellett. Lehetőleg a kiküldött diktálta az egyes részleteket a jegyzőkönyvvezetőnek. Nagyon fontos volt továbbá a jegyző munkájának figyelése, aki hamisíthatott, bizonyítékokat képes volt eltüntetni. Bármilyen megszerzett információt, haladéktalanul fel kellett jegyeznie és továbbítania a Szakszervezeti Tanácsnak, amellyel folyamatosan élénk kapcsolatot tartott.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
1912
1915
Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább
1918
Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább
1918
Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább
1919
A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő