A világ első élő, egyenes adású televíziós gyilkossága, amikor Jack Ruby lelőtte Lee Harvey Oswaldot.Tovább
Hogyan zajlottak a létszámcsökkentések 1946-ban?
A B-listázások hátteréről
„A közhivatalok megtisztítása: hadművelete a demokráciának. Ezt a hadműveletet tervszerűen, fegyelmezetten és a győzelem teljes elhatározottságával kell végrehajtanunk. A feladat nehéz. Csak a legmegbízhatóbb, megközelíthetetlen, értelmes és erélyes elvtársak alkalmasak eredményes ellátására. Aki tehát tisztogató bizottságba szóló megbízást kap, tekintse megbecsülésnek és érezze át a milliós munkásság sok évtizedes mozgalmával szemben a teljes felelősséget.”
***
A tisztogatás lebonyolításának menete.
•1. Személyek.
A tisztogatással kapcsolatban kizárólag a következő személyek illetékesek; a Szakszervezeti Tanács főtitkára, mint a vonatkozó iratok aláírására egyedül jogosult személy. A közigazgatási osztály vezetője, aki mindenkire nézve, külön utalás nélkül is ellenőrnek tekintendő.
Ellenőrök, akik az egységek (hivatalok, üzemek stb.) egy-egy (azonos csoportszámú) csoportjába tartozó szakszervezeti kiküldöttek mindennemű irányítására jogosultak - de kiküldetést vagy más iratot közvetlenül nem írhatnak alá.
A kiküldöttek, akik a létszámcsökkentő bizottságokba a kiküldetés tartama alatt, ill. felváltásig a Szakszervezeti Tanácsot megillető tagságot töltik be.
•2. Delegálás.
A Szakszervezeti Tanács erre a célra rendszeresített nyomtatott és a Főtitkár eredeti aláírásával eredeti aláírásával ellátott megbízólevéllel látja el a létszámcsökkentő bizottságba irányított kiküldöttet. A megbízólevél, de csakis az szolgál a kiküldött igazolására. Ezt tehát egész működése alatt magánál kell tartania, senkinek át nem adhatja. (A kiküldetéséről szóló hivatalos értesítést - a bizottság elnökének stb. - a Szakszervezeti Tanács külön intézi el; tehát ezen a címen sem vehetik el megbízólevelét.) A megbízólevelet működésének megszűntével, ill. felváltása esetén vissza kell szolgáltatnia. A Szakszervezeti Tanácson kívül semmiféle más szerv nem adhat megbízólevelet, és a Főtitkáron kívül senki más nem illetékes annak aláírására.
A delegálással kapcsolatban semmiféle vitának, reklamációnak helye nincsen.
A delegálást a kiküldött ellenőre intézi, a megbízólevél és a kiküldött rendelkezésére bocsátott anyag átadásával.
Mit kap kézhez a kiküldött?
A kiküldött a működéséhez szükséges anyagot arra a célra rendszeresített nyomtatott karton iratborítékban kapja kézhez. Az iratboríték különböző belső és külső rovatai a tisztogató munka elősegítésére, ill. annak ellenőrző megörökítésére szolgálnak. Használatára vonatkozólag a második belső oldalon lévő tájékoztató irányadó. Az iratboríték megőrzése a legsúlyosabb fegyelmi felelősség mellett kötelező. Felváltás esetén az iratboríték, valamint az irat jegyzékében feltüntetett iratok az új kiküldöttnek hiánytalanul átadandók.
Az iratboríték mellett minden kiküldött megkapja a jelen nyomtatott utasítást is. Ez is megőrzendő és felváltás esetén átadandó.
Az iratboríték iratjegyzékével többnyire a következő iratnemek kerülnek átadásra:
az illető hivatal (üzem stb.) szervezeti táblázata, ami a kiküldött áttekintésének elősegítésére szolgál;
az illető hivatal (stb.) alkalmazottainak névjegyzéke;
a hivatal általános politikai és működési szempontból történő jellemzése, amely arra szolgál, hogy a kiküldött elvi és gyakorlati alapokon - egyes személyekkel kapcsolatban is - minél alaposabb vitát folytathasson;
a hivatal megtartandó és elbocsájtandó valamint közömbös alkalmazottairól szóló jegyzékek, amelyek a B-listázással kapcsolatos utasítással szolgálnak. Kötelező erejükre nézve az iratboríték feljegyzése irányadó;
a jegyzékek mellékletét vagy kiegészítését képező kartotékok, amelyek egyes személyekre vonatkozó különleges, elsősorban terhelő adatokat tartalmaznak;
egyes külön bejelentések vagy egyéb adatok;
ezenkívül felhasználás végett napi jelentési űrlapokat kap kézhez.
Valamennyi átadott iratot az átadó az átadó ellenőrnek az iratboríték iratjegyzékében fel kell tüntetnie. Meglétüket és felhasználásukat szigorúan ellenőriznie kell.
Az iratboríték valamint az átadott iratok a legszigorúbb titkot képezik, tartalmukat tehát a kiküldött senkinek nem tárhatja fel (még elvtársaknak sem). Egyedül az ellenőr jogosult megtekintésükre.
Napi jelentéstétel.
A kiküldött a kapott napi-jelentés űrlapok felhasználásával működésének minden napjáról jelentést készíteni és azt haladéktalanul beadni tartozik. A jelentést felelősség mellett pontosan és lelkiismeretesen kell elkészítenie. A jelentés a Szakszervezeti Tanács közigazgatási osztályának az iratborítékon feltüntetett helyiségében az ellenőrnek adandó át. Minden ellenőr az átvétel végett naponta d. u. 2 és 4 óra között a nevezett helyiségben ügyeletet tart. Az ellenőr a jelentés átvételét az iratboríték hátsó, külön oldalán a keletnek megfelelő sorszámnál kézjegyével nyugtázza.
A jelentés ugyancsak titkot képez. Az ellenőrön kívül másnak átadni, vagy számára más útján hátrahagyni tilos.
Helyszíni ellenőrzés.
A csoport ellenőre a szakszervezeti kiküldöttet a bizottság működése során, ill. annak színhelyén is meglátogatja és ellenőrzi. Az ellenőrzés tényét az iratboríték megfelelő rovatában feljegyzi. A helyszíni ellenőrzés során, ha ennek szükségét látja, jogában áll a kiküldöttet saját személyével felváltania. (Természetesen a megfelelő megbízólevél stb. felhasználásával.)
Felváltás.
Az ellenőr helyszíni felváltásán kívül a kiküldött a Szakszervezeti Tanács részéről egyébként is felváltható. A felváltással kapcsolatban semmiféle felszólamlásnak, ellenkezésnek vagy igénytámasztásnak helye nincsen. (Aki az esetleges felváltásban sérelmet lát, ne vállalkozzék kiküldetésre.)
A felváltott kiküldött tartozik a számára kiadott összes iratokat az iratboríték kapcsán az új kiküldöttnek átadni, megbízólevelét pedig a Szakszervezeti Tanácsnak visszaszolgáltatni. A felváltás alapján az ellenőr az új kiküldött nevét az iratborítékra az előző megszűntnek feltüntetésével feljegyzi.
Az akció befejezése.
A létszámcsökkentés, ill. a tisztogató bizottság működésének befejeztével a kiküldött egész működéséről összefoglaló, záró jelentést készít és megbízólevelét valamint az iratboríték kapcsán valamennyi neki átadott iratot az ellenőr útján - kívánságára nyugta ellenében - a Szakszervezeti Tanácsnak visszaszolgáltatja.
Megjegyzendő, hogy a Szakszervezeti Tanács a kiküldöttnek átadott iratborítékokra és egyéb iratokra vonatkozó fizikai és szellemi tulajdonjogát fenntartja és annak megcsorbítása esetén a kiküldötteket a fegyelmi úton kívül anyagilag is felelőssé teszi.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő