Hogyan zajlottak a létszámcsökkentések 1946-ban?

A B-listázások hátteréről

„A közhivatalok megtisztítása: hadművelete a demokráciának. Ezt a hadműveletet tervszerűen, fegyelmezetten és a győzelem teljes elhatározottságával kell végrehajtanunk. A feladat nehéz. Csak a legmegbízhatóbb, megközelíthetetlen, értelmes és erélyes elvtársak alkalmasak eredményes ellátására. Aki tehát tisztogató bizottságba szóló megbízást kap, tekintse megbecsülésnek és érezze át a milliós munkásság sok évtizedes mozgalmával szemben a teljes felelősséget.”

b. A Szakszervezeti Tanács B-lista bizottsági tagjainak adott utasítások

A Szakszervezeti Tanács által a tisztogató bizottságokba kiküldött tagok kétféleképpen kapták meg utasításaikat: szóbelileg és írásban. Amint a bizottsági tagok személyeinek kijelölése megtörtént, a Szakszervezeti Tanács közigazgatási osztálya minden kiküldöttet berendelt a Szakszervezeti Tanács közigazgatási osztályára. Ugyanakkor mind a 16 tárcamegbízott (egy-egy minisztérium keretébe tartozó bizottságok munkájának előkészítői és irányítói) inspekciót tartott, és a tárcája körébe tartozó bizottsági tagokkal személyesen vette fel az érintkezést. Elmagyarázta a rendelet főbb intézkedéseit, felvilágosította az általa megtisztítandó hivatal szerepéről, az ott uralkodó szellemről, elmagyarázta a tárgyalás módját, felszólította, hogy személyesen is igyekezzék tájékozódni hivataláról, megadta azoknak a személyeknek a nevét, akiktől megfelelő felvilágosításokat kaphat. Mivel ez a szóbeli beszélgetés nem a tárgyalások elkezdésének időpontjában történt, megbeszélték, hogy mielőtt a tárgyalások megkezdődnek, még egyszer átbeszélik az időközben felmerült kérdéseket és a tárcamegbízott átadja azoknak a listáját, akik abban a bizottságban elbírálásra kerülnek, megjelölve azoknak a személyét, akiket a Szaktanács utasítása alapján a bizottsági tagnak el kell bocsájtania. Kihangsúlyozta minden tárcamegbízott, hogy csakis a Szakszervezeti Tanács utasítása alapján járhatnak el az egyes bizottsági tagok. Semmiféle párt-utasítást el nem fogadhatnak, sőt a helyi Szakszervezeti csoport sem adhat nekik utasítást. Mindegyik bizottsági tagnak megmondták, hogy az adott utasításoktól való eltérés azonnali leváltást von maga után és a szakszervezeti fegyelem legnagyobb fokú megsértését, a munkásmozgalom elárulását jelenti. Végül a tárcamegbízott átnyújtotta a „Szakszervezeti Tanács Közigazgatási Kiküldötteinek nyomtatott utasítását" és felhívta a bizottsági tagok figyelmét, hogy ezt a 40 oldalas füzetet a legnagyobb gonddal tanulmányozzák.

A nyomtatott utasítás elsősorban a tisztogatás politikai fontosságára mutat rá. Ebben a nyomtatott utasításban a rendelet és végrehajtási utasítás teljes szövege mellett részletes magyarázat is megtalálható. Népszerű formában írja elő a tárgyalás közben való leghelyesebb magatartást. Nincs olyan részlete a delegálástól a munka befejezéséig felmerülő összes mozzanatoknak, amelyekre ne adna a nyomtatott utasítás közérthető nyelven utasítást és magyarázatot. A 13. oldalon a „A tisztogatás lebonyolításának menete" című fejezet megjelöli azokat a személyeket, hatáskörüket, akik a tisztogatásban részt vesznek. A „delegálás" című bekezdésben a következőket írja: „A delegálást a megbízólevél és a kiküldött rendelkezésére bocsátott anyag átadásával a kiküldött ellenőre végzi." A következő „Mit kap kézhez a kiküldött" bekezdésben majdnem egy teljes oldalon keresztül részletesen felsorolja az iratokat, amelyeket a bizottsági tagnak a munka megkezdése előtt kézhez kell kapnia. Ezek az iratok a következők: iratboríték, nyomtatott utasítás, az illető hivatal szervezeti táblázata, az illető hivatal alkalmazottainak névjegyzéke, a hivatal általános, politikai és működési szempontból történő jellemzése, a hivatal megtartandó és elbocsátandó, valamint esetleg közömbös alkalmazottairól szóló jegyzékek, amelyek a B-listázással kapcsolatos utasításul szolgálnak (kötelező erejükre nézve az iratboríték feljegyzése irányadó), kartotékok, egyéb adatok, egyes külön bejelentések, végül napi jelentési űrlapok. A 14. oldal napi jelentéstétel, ügyelet" című bekezdése a következőket mondja: „A kiküldött a kapott napi jelentés űrlapok felhasználásával működésének minden napjáról jelentést adni és azt haladéktalanul beadni tartozik." Később „a jelentés a Szakszervezeti Tanács közigazgatási osztályának az iratborítékon feltüntetett helyiségében az ellenőrnek adandó át. „A füzet 6. oldalán a következőkben intézkedik a bizottsági tag utasításának módjáról: „A tisztogató bizottsági kiküldött kizárólag a Szakszervezeti Tanácstól fogadhat el utasításokat és kizárólag a Szakszervezeti Tanácsnak tartozik jelentéstételi kötelezettséggel." Nehogy a tárgyalás során a bizottsági tagnak nehézségei támadjanak a rendelet szövegének megértése és áttekintése körül, a magyarázaton kívül a 36. oldalon „A tárgyalások sorrendje" című bekezdés a legrészletesebben előírja, hogy a tárgyalások során milyen sorrendben kell a bizottsági tagnak eljárni. Amennyiben valamely bizottsági tagnak a szóbeli és írásbeli utasítás után is kételyei maradnának, bármelyik nap bármelyik órájában részletes felvilágosítást kaphat a Szakszervezeti Tanács közigazgatási osztályán.

***

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők