Két "szociáldemokrata" és Kádár

„A két év tapasztalata bizonyítja, hogy mi is, Ti is helyesen foglaltunk állást akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy dolgozzatok és dolgozzunk együtt, egyetértésben.” – írja Kádár János Kisházi Ödönnek és Vas Witteg Miklósnak az „ellenforradalom” leverésének második évfordulója alkalmából, a párt első titkárának írt levelükre válaszolva. A két „szociáldemokrata” levele és egész életútja tanúsítja a kádári „bevonni és felhasználni” típusú politika „sikerét”.

Források

Jelentés a „jobboldali" szociáldemokrata vezetők illegális tevékenységéről

II/3. Osztály.                                                                                 Szigorúan titkos!

G-490/57.  

Tárgy: A jobboldali szociáldemokrata vezetők illegális tevékenységéről

Jelentés

Budapest, 1957. február 12-én

Megbízható értesüléseink szerint a jobboldali szociáldemokrata vezetők aktív ellenforradalmi tevékenységet folytatnak az ausztriai emigráns szervezet irányításával. Az emigrációs szervezet vezetői - Kéthly Anna és Szélig Imre - a budapesti osztrák követségen és futárokon keresztül irányítják a magyarországi szociáldemokrata szervezkedést. Tevékenységük a népi demokratikus államrend aláásására, illegális párt szervezésére, és részben a szakszervezetek és munkástanácsok megnyerésére irányul. Az ellenforradalmi emigráció fontos szerepet szán a magyarországi szociáldemokráciának. Ennek jelentőségét növeli, hogy a volt szociáldemokrata pártnak kb. 300 olyan vezető funkcionáriusa van jelenleg Magyarországon, akiknek korábbi szovjet- és kommunista ellenes álláspontja közismert. - Céljaikról, tevékenységükről, hálózati, vizsgálati és technikai eszközök segítségével az elmúlt hónapokban az alábbiakat állapítottuk meg.

Az ellenforradalom napjaiban Kéthly Anna és Kelemen Gyula megalakították a szociáldemokrata pártot. Felvették a kapcsolatot a nyugati szociáldemokrata pártokkal és az emigrációval. Ebből a célból Kéthly Anna és Révész András Bécsbe utazott a Szocialista Internacionálé ülésére. Az ellenforradalom leverése után a párt legális szervezése félbeszakadt. Vezetői közül többen Nyugatra szöktek, ahol megszervezték - az itthon maradt vezetők bevonásával - a szociáldemokrata illegációt. 1956 decemberében Bécsben az emigráns szociáldemokraták összejövetelt tartottak. Alapvető irányvonalak szabták meg, hogy aknamunkát folytassanak a népi demokratikus kormány ellen. Illegális párt szervezését, valamint a szakszervezetekben és munkástanácsokban lévő szociáldemokrata vezetők felhasználásának megszervezését jelölték meg feladatnak. - Ez az összejövetel szabta meg a magyarországi szociáldemokrata vezetők későbbi tevékenységét, amikor az elmúlt év végén megszervezték az illegális szociáldemokrata pártot.

Megállapítottuk, hogy az illegális szociáldemokrata párt legfelső szerve a 27 tagú központi vezetőség. Közvetlenül a párt tevékenységét a tizenegy tagú intéző bizottság irányítja, amelynek tagjai a következők: Kéthly Anna, Szélig Imre - akik jelenleg külföldön tartózkodnak -, továbbá Kelemen Gyula, Révész András, Fischer József, Vas Witteg Miklós, Kálmán József, Büchler József, Zentai Vilmos, Ivanics István és Marczali (Rákosi) László. A vezetőség tagjai kapcsolatot tartanak a volt kerületi, üzemi és jelentősebb volt vidéki szociáldemokrata funkcionáriusokkal. Ezek száma - Révész András elmondása szerint - kb. két-háromszázra tehető.

Az elmúlt év decemberében az illegális szociáldemokrata párt több vezetője Révész András budapesti lakásán, a koalíciós pártok és a volt ún. forradalmi szervezetek képviselőivel megbeszélést tartott, ahol nyilatkozatot készítettek. Nyilatkozatukban nem ismerték el a Magyar Népköztársaság törvényes kormányát. Tervbe vették, hogy adott alkalomkor a koalíciós pártok és az úgynevezett forradalmi szervezetek vezető képviselőiből hét tagú kormányzó tanácsot állítanak fel, az ország vezetésére. (A tanács feladata előkészíteni a „szabad választásokat", a szovjet-magyar kapcsolatok rendezését és az ország „semlegesítését".) A nyilatkozat elkészítésében részt vett az illegális szociáldemokrata párt vezetőin kívül Zsigmond Gyula, a Petőfi Párt főtitkárhelyettese, Szentiványi József, az FKP főtitkárhelyettese, továbbá a volt Demokrata Néppárt, az Írószövetség és a megszűnt Budapesti Munkástanács egy-egy képviselője is.

Az elmúlt napokban illegális határátlépés kísérlete miatt őrizetbe vettük Matheovics Ferencet, a volt Demokrata Néppárt egyik vezetőjét és bizalmas munkatársát, Szekeres Dénest. Szekeres Dénes vallomásában a fentieket megerősítette. Szekeres szerint a nyilatkozat egy példányát átadták Mennon indiai követnek, egy másik példányát az ENSZ-hez juttatták el.

A pártvezetőség kapcsolatot tart a budapesti osztrák követségen keresztül az osztrák Szocialista Párttal és az emigrációval. Ebben az osztrák hivatalos körök jelentős segítséget adnak. Technikai úton megállapítottuk, hogy Szücs András ügyvéd, volt Szdp. államügyész, az illegális párt megbízásából kapcsolatot tart fenn dr. Walter Peinsipp budapesti osztrák követtel. A technikai anyagból megállapítható, hogy a kapcsolatra Peinsippnek dr. Kreisky osztrák külügyi államtitkár adott megbízást, aki az Osztrák Szocialista Párt képviselője. Peinsipp 1957. január 11-én megbeszélést folytatott Szücs András volt Szdp. államügyésszel, aki tájékoztatta a követet a magyarországi politikai és gazdasági helyzetről. A megbeszélés során az osztrák követ átadott az Osztrák Szocialista Párt megbízásából egy húszezer Schillingről szóló csekket a magyarországi szociáldemokrata illegáció támogatására. Végül megállapodtak, hogy Szücs rendszeresen tájékoztatja további terveikről és a magyarországi politikai helyzetről.

Hálózati úton megállapítottuk, hogy az emigráció az Osztrák Szocialista Párt ifjúsági szervezetét használja fel fedőszervül a magyarországi szociáldemokrata illegáció támogatására. Az osztrák ifjúsági szervezeteken belül Peter Strasser parlamenti képviselő foglalkozik a magyarországi szociáldemokrata ügyekkel.

Az emigráció az illegális szociáldemokrata párttal való összeköttetésére illegális futárokat is felhasznál. Angyal László, a Hunnia Filmgyár volt vezérigazgatója, aki az elmúlt év végén hagyta el illegálisan Magyarországot, Bécsben bizalmasan elmondotta, hogy közvetlen kapcsolatot tart az Osztrák Szocialista Párttal és az emigráció vezetőivel, Kéthly Annával és Szélig Imrével. Angyal szerint a szociáldemokrata emigráció állandó kapcsolatban van a magyarországi szociáldemokrata párt vezetőivel és illegális futárokon keresztül tartják a kapcsolatot. Illegális futároknak nevezte meg Szőnyi István és Simon nevezetű emigránsokat, akik az elmúlt hetekben jártak illegálisan Magyarországon és szóbeli üzenetet hoztak a párt vezetői számára.

A jobboldali szociáldemokrata vezetők belső tevékenysége elsősorban az illegális párt szervezésére irányul. A hálózati felderítés során megállapítottuk, hogy egyes budapesti kerületekben és több vidéki városban aktív pártszervezés folyik. Pl. a VI. kerületben Bácskai Bertalan, a XI. kerületben Kálmán József az illegális vezetőség tagja, a XIII. kerületben Jancsecz Imre volt kerületi titkár és Csákvári János volt kerületi vezetőségi tag, Csepelen Nyéki László volt kerületi titkár, Kispesten Bittmann István volt rendőralezredes folytatják a szervezést.

A szakszervezeteken belül az illegális vezetőség alá rendelt ún. ötösbizottság tevékenykedik, amelynek tagjai: Vas Witteg Miklós, Kisházi Ödön, Kertész Miklós, Gáspár Árpád és Csaplár Péter. Az itt működő szociáldemokrata vezetők feladata a szakszervezetek jobbratolása; a kormánnyal és az MSZMP-vel ellenzéki vezetés létrehozása. Ennek érdekében a Szaktanács és a jelentősebb szakszervezetek vezetésében igyekeznek többséget szerezni. Adataink szerint máris több szakszervezet szociáldemokrata vezetés alá került.

Megállapításunk szerint a szakszervezeteken belül legaktívabban Vas Witteg Miklós tevékenykedik. 1956. december végén a Vízműveknél tartott a szakszervezeti aktíva ülést, ahol többek között kijelentette, hogy „olyan szakszervezetekre van szükség, amely teljesen független a párttól és a párt irányításától. Nem tűrjük meg a pártot az üzemekben, hanem szervezzék az MSZMP-t az üzemeken kívül" - mondotta. Telefonellenőrzés során megállapítottuk, hogy Vas Witteg Miklós Laborcz Sándor volt nyomdász-szakszervezeti funkcionáriussal folytatott beszélgetés során megjegyezte: „nem ért egyet azzal, hogy a szakszervezetek lapja a Népakarat a pártot és a kormányt támogatja. Szerinte ezen a helyzeten a legrövidebb időn belül változtatni kell."

A jobboldali szociáldemokraták üzemekben és munkástanácsokban folyó illegális tevékenységéről is vannak adataink. Több budapesti üzemben régi jobboldali szociáldemokraták irányítják a munkástanácsokat. Pl. az Ikarusz gyár munkástanácsának helyettes elnöke Grandits Béla, aki hosszú ideig akadályozta a gyár termelésének megindítását. Vagy pl. a Nagytömegárucikk-gyár munkástanácsának elnöke, Dániel József, aki régi szociáldemokrata, a kommunista vezetők eltávolítását szorgalmazza az üzemből. - A szakszervezetekben és üzemekben folyó illegális tevékenységük felderítése folyamatban van.

Az utóbbi napokban hálózati felderítés során tudomásunkra jutott, hogy a párt vezetői a letartóztatástól való félelmük miatt disszidálási gondolattal foglalkoznak. Adataink szerint Révész András és Szücs András érvényes osztrák útlevéllel rendelkeznek.

Fentiek alapján a következő intézkedések végrehajtását kérjük engedélyezni:
1. /Az eddigi hálózati, vizsgálati és technikai munka során felderítettük az illegális szociáldemokrata párt felső vezetőségét, az emigrációval való összeköttetésük több módját, és részben konkrét tevékenységüket. A meglévő korlátozott hálózati és technikai eszközök nem nyújtanak lehetőséget a mélyebbre ható felderítésre. Az illegáció tevékenységének mélyebb felderítése és megszakítása érdekében őrizetbevételeket javaslunk.

Kérjük engedélyezni az alábbiak őrizetbevételét:
a./ Kelemen Gyula 60 éves budapesti lakos, volt szociáldemokrata államtitkár, aki az illegális szociáldemokrata párt egyik vezetője;
b./ Révész András 48 éves budapesti lakos vállalati ügyész, volt szociáldemokrata országgyűlési képviselő, aki az illegális szociáldemokrata párt főtitkárhelyettese;
c./ Szücs András 46 éves budapesti lakos, ügyvéd, volt szociáldemokrata államügyész, aki az illegális szociáldemokrata párt megbízásából az osztrák követtel tart kémkapcsolatot az emigráció felé. Szücs András őrizetbevételével leleplező dokumentumokat szerezhetnénk az osztrák követség és az Osztrák Szocialista Párt kompromittálására.

2./ Ezzel egyidőben kérjük engedélyezni, hogy az illegális párt több más vezetőjét titkosan őrizetbe vegyük, és beszervezzük a belső illegáció és az emigráció tevékenységének a felderítésére. E célra alkalmasak: Fischer József a Közmunkatanács volt elnöke, akinek tekintélye van nemzetközi szociáldemokrata körökben; Ivanics István csepeli szociáldemokrata funkcionárius és Nagypál László újpesti volt szociáldemokrata funkcionárius, Kelemen Gyula bizalmasa.

3./ A szakszervezetekben folyó illegális tevékenység félbeszakítására: az őrizetbevételek után javaslatot teszünk az MSZMP Intéző Bizottságának egyes szociáldemokrata szakszervezeti funcionáriusok eltávolítására. Ezenkívül - a vizsgálat adataitól függően - rendőri figyelmeztetésben részesítjük a kompromittált személyeket.
Fentieken kívül tervbe vesszük jelentősebb szakszervezeti vezetők beszervezését, akiket felhasználhatunk kombinációk végrehajtására. Ilyen szempontból pl. Vas Witteg Miklós és Kisházi Ödön beszervezése célszerű lenne.

4. A vizsgálat eredményétől függően javaslatot teszünk üzemi szociáldemokrata funkcionáriusok őrizetbevételére, továbbá a munkástanácsok vonalán több személy beszervezését kérjük engedélyezni, pl. Szvoboda László és Czeiner Ferenc munkástanácsi elnökökét.

5. A volt koalíciós pártokban tovább folytatjuk a hálózati felderítést, hogy a jelentésben említett nyilatkozat alapján milyen irányban folytatják ellenséges tevékenységüket. A letartóztatott szociáldemokrata vezetők vizsgálata során szerzett adatokat felhasználjuk leleplezésükre és tevékenységük megszakítására.

 

                                                                               aláírás

Ezen a napon történt július 02.

1953

Nagy Imre váltja fel Rákosi Mátyást a Minisztertanács élén.Tovább

1957

Képernyőre került az első magyar TV híradó, amely az ország fiatalságának folyamatos tájékoztatását, egyben pártpolitikai befolyásolását...Tovább

1989

A Műegyetemi Mozgalom a Modern Magyarországért (4 M) politikai ifjúsági szervezet felhívással fordult az ország valamennyi felsőoktatási...Tovább

1998

Merénylet a budapesti Aranykéz utcában; 4 halott, köztük az alvilágban közismert Boros TamásTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők