Nagy Gyula hozzászólása

ELNÖK: Dr. Nagy Gyula képviselőtársunk következik.

Dr. NAGY GYULA: Tisztelt Országgyűlés!

Kedves Képviselőtársaim!

Nincs könnyű helyzetben az, aki egy ilyen széles körű és nagyon gazdag tartalmú beszámolóhoz kíván pár percben - felelősen - hozzászólni. Mégis megpróbálom.

Teljes mértékben egyetértek Miklós államtitkár úr általános és részletes értékelésével az állam és a hazai egyházak viszonyáról; hogy ez a viszony jó, rendezett, és egyre inkább mélyül, gazdagodik. Hála és köszönet azoknak, akik ennek a jó viszonynak a kimunkálásáért évtizedeken keresztül fáradságot, gyanúsításokat, nehézségeket vállalva fáradoztak. És talán megérti az Országgyűlés, ha itt különösen is hálával gondolok arra, aki ezen a helyen előttem ült és aki egyházunk püspöki vezetője volt: dr. Káldy Zoltánra. Ő hosszú időn át végezte itt a szolgálatot. Szeretném méltóan folytatni munkásságát.

De őszinte köszönet és hála azoknak is, akik ma ezért a jó viszonyért fáradoznak - mindkét oldalon. Elsősorban hadd fejezzem ki egyházam, a Magyarországi Evangélikus Egyház, gyülekezeteink és híveink köszönetét kormányzatunk iránt és személy szerint is Miklós Imre államtitkár úr iránt, aki itthon és külföldön is elismerten, megbecsülten évtizedek óta ebben a szolgálatban áll. Hadd köszönjem meg budapesti közvetlen munkatársainak és vidéken a megyei egyházügyi hivatalok munkatársainak a segítségét ennek az őszinte, jó viszonynak a közös munkálásában.

Mi jellemzi ma a magyarországi egyházak életét? - Csak néhány fontos vonást szeretnék röviden megemlíteni. Először is az, hogy hazánkban vallásos hitüket, meggyőződésüket vallásos emberek, egyházak, vallásfelekezetek szabadon vallhatják és gyakorolhatják. És hogy nemcsak lehetőségük van erre, hanem ha a hitük mögött ott áll az életük is, akkor megbecsülésben és tiszteletben van részük társadalmunkban.

Egy másik jellemző vonás az, hogy egyházunk és hívő emberek meggyőződése szerint az Isten hit nem elfordít ettől a világtól és annak feladataitól, - hanem ellenkezőleg: a szív belső hitének minden pillanatban át kell alakulnia segítő, cselekvő szeretetté a másik ember és a különféle emberi közösségek iránt, a családtól a társadalomig. Mert a szeretet elsősorban nem érzelem és nem szó, - hanem cselekedet!

Teológiánknak az elmúlt négy évtized során ez volt a legfontosabb fölismerése - a cselekvő hitnek, a szolgálatnak a teológiája.

A harmadik vonás, amit szeretnék megemlíteni, az, hogy az egyházak a teljes emberért kívánják végezni a munkájukat: az ember anyagi érdekeiért, a kenyeréért, az otthonáért, a becsületes munkájáért. És itt meg kell vallanunk bűnbánattal, hogy az egyházak nem mindig látták ezeknek az anyagi életfeltételeknek a fontosságát. Ugyanakkor azonban ezektől az anyagi vonatkozásoktól elválaszthatatlanul az ember szellemi, erkölcsi, lelki értékeiért is kívánnak szolgálni. Mindig baj van, ha ezt a kettőt elszakítják egymástól! - És kölcsönösen, mindkét területen károk keletkeznek.

Szeretném itt aláhúzni azt, hogy rendkívül fontos, valóban, az anyagi-gazdasági előmenetellel együtt az értelmi képzés, a tanítás, oktatás. De ugyanakkor, ezzel együtt a nevelés is, az emberségre nevelés! Pascal szavait szeretném itt idézni, aki azt mondotta, hogy az ember két dimenzióban él: az értelme és a szíve, a tudás és a szeretet dimenzióiban, s mind a kettő alapvető az emberi élet számára.

Mi ezt valljuk és ezt hirdetjük, s ezzel kívánunk szolgálni: a szellemi, erkölcsi, lelki értékekkel az emberség területén, régi történelmi hagyományaink szerint; és ma is ezzel kívánunk a társadalomban segíteni.

Köszönettel hallottam én is tegnap Grósz Károly miniszterelnökünk szavait arról a bizonyos levélről, amely éppen ezekről az emberi, döntő tényezőkről szólt, továbbá számos képviselőtársam szavait arról, hogy a mai nehéz gazdasági-társadalmi gondjainkból való kibontakozás egyik alapvető feltétele az erkölcsi értékek nagyobb megbecsülése, az emberségre való nevelés.

Az egyházak abban kívánnak a legjobban segíteni, ami nekik adatott, egész népünk jövőjéért, gazdasági életünk, társadalmunk kibontakozásáért, s az igazi, teljes emberségnek a kibontakozásáért. Nagyon köszönöm Berecz János képviselőtársam, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának szavait arról, amit a hitről mondott. Valóban úgy van, hogy az igazán emberek hit nélkül, belső alapvető meggyőződés nélkül nem élhetnek. És a hit nem választhat el bennünket. Tiszteljük, megbecsüljük egymás hitét és segítjük egymást a hitnek, a szeretetnek és a felelősségnek az útján járni a közösség érdekében.

Hadd mondjam meg, hogy az elmúlt évek egyik legnagyobb élménye volt számomra, amikor a moszkvai fórumon Gorbacsov főtitkár szavait hallgathattam az új gondolkozásról. Arról beszélt, hogy világunknak csak úgy van jövője, ha az emberekben ez az új belső magatartás, gondolkodás áttör: konfrontáció helyett az emberiség egységének a látása, a szembenállás és az önző biztonság helyett valamennyi nép és ember közös biztonsága és élete, és az életpusztító nukleáris fegyvereknek az eltávolítása világunkból.

Ez igen jelentős mértékben belső lelki, erkölcsi magatartást jelent. Mi - ahogy említettem - itt szeretnénk elsősorban segíteni és szolgálatot végezni a társadalmunkban. De hadd húzzam alá külön is az egyházaknak a segítő készségét és felelősségét a társadalom gyengébb tagjai, az egyedülállók, a magányosok, az idős emberek, a testileg, lelkileg súlyosan sérültek, a veszélyeztetett fiatalok iránt. Kiknek van nagyobb szükségük a segítségre, mint éppen őnekik? Ezért gondozzuk szeretetintézményeinkben, az én egyházam 15 szeretetintézményében is, a súlyosan sérült, testileg, szellemileg beteg gyermekeket, fiatalokat és az idő embereket. Hiszen ők szorulnak rá igazán erre a segítségre. És próbáljuk, minden vonatkozásban, a társadalom és a vallásos emberek felelősségét felébreszteni irántuk.

Köszönöm, amit Szentágothai János professzor képviselőtársam az egyházi szeretetintézmények nem kis anyagi problémáiról mondott, hisszük azt, hogy ezek a gondok megoldódnak. Ugyanakkor szeretném azt is megemlíteni, hogy a fasori gimnázium ügye, amely itt szóba került, természetesen, állandó kívánságunk, gondunk; nem abban van a különbség köztünk, hogy akarjuk-e vagy nem. A kérdés az, hogyan tudjuk felelősen ezt az intézményt újra létrehozni és hogyan tudjuk olyan intézménnyé tenni a jövőben, amely magas szinten szolgálja népünket és a társadalmunkat. Ebben felelősséggel kell eljárnunk. Ez a felelősség megvan egyházunk vezetésében: hiszem, hogy ebben segítséget kapunk államunktól is.

Az aktív, cselekvő szeretet, amelyről szóltam, természetesen nem áll meg országunk határainál. Az emberiségnek ma három fő problémája van: a háború kérdése, a társadalmi, gazdasági igazságtalanságok, egy emberségesebb világ kiformálása minden nép, minden ember számára és a környező világnak, környezetünknek a megmentése. Az egyházak világviszonylatban ebben a három nagy közös emberi kérdésben felelősségteljes munkát végeznek, s a magyar egyházak régóta és igen dinamikusan vállalják a felelősséget azért, hogy ezen a három területen, a békének a szolgálatában, az emberségesebb, igazságosabb világ kiformálásában és a természet világának a védelmében, minden tőlük telhető módon segítsenek. Ez hosszú idő után, amikor nem értették meg ezt az álláspontunkat, ma már széles körű elismerésben részesül.

Ennek a következménye az is, amit államtitkár úr említett arról, hogy a nemzetközi egyházi szervezetekben olyan nagy a megbecsülés, a figyelem a magyar egyházak tevékenysége, szolgálata iránt.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm egyházam, az egyházak, vallásfelekezetek és minden vallásos ember nevében azt, hogy országunk legfőbb irányító, kormányzó testülete karácsony előtt éppen a legnagyobb gazdasági gondokkal együtt az egyházak helyzetét és szolgálatát tűzte a napirendjére. Ez nekünk a legszebb karácsonyi ajándék. Köszönjük. (Taps)

A másik, amit szeretnék kifejezni, hogy a bizalmat bizalommal és a tőlünk telhető legjobb segítőkészséggel szeretnénk viszonozni a jövőben is. Államtitkár úr, a magyarországi evangélikus egyház nevében köszönöm és örömmel elfogadom jelentését és elfogadásra ajánlom Országgyűlésünknek is, Kedves Képviselőtársaimnak köszönöm a szíves figyelmet. (Taps)