Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább
Kultúrbéke, 1987.
A magyar törvényhozás számos alkalommal volt heves egyházpolitikai szócsaták színtere. A kommunista hatalomátvételtől a rendszerváltásig azonban – a rendszer „puhulása” ellenére – csak egyetlen egyházpolitikai vitát tudunk megemlíteni. A szocializmus évtizedeiben ez volt az első, egyben utolsó (akár történelmi kuriózumnak is nevezhető) eset, amikor az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Miklós Imre államtitkár beszámolót terjesztett a törvényhozás elé, mely megvitatta azt, és elfogadásáról határozatot is hozott.
Velkey László hozzászólása
ELNÖK: Velkey László Borsod megyei képviselő következik.
VELKEY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Nem népszerű dolog ilyen előrehaladott időben programon kívül szót kérni, de egy képviselőnek a magatartását nem a népszerűség, hanem a kötelesség kell hogy befolyásolja. Ezért vállaltam azt, hogy a számos magas színvonalú elvi, elméleti fejtegetés után röviden egy gyakorlati problémával, a hitoktatás kérdésével foglalkozzam.
A jelen és közelmúlt országgyűlésén több téma tárgyalása során ismételten megállapítást nyert, hogy társadalmunk nem kis hányadára jellemző a családon belül másokkal, a haza gondjával, sorsával szembeni közömbösség, felelősségérzés, áldozatvállalási készség hiánya, testi, lelki szabadosság, önpusztító életmód, az önzés, egészségtelen és káros mértékű anyagiasság, abból születő korrupció, hűtlen kezelés, majd a társadalom különböző szintjein, különböző módon megnyilvánuló bűnözés fokozódása. Mindez nem véletlen.
Ezek a jelenségek az egyént és az egyesekből álló társadalmi magatartást befolyásolják, meghatározzák a kibontakozás, az elfogadott kormányprogram megvalósításának tempóját.
Tisztelt Országgyűlés! Több mint két évtizeddel ezelőtt a szocialista erkölcs meghatározása körüli vitában Veres Péter azt mondotta: "Vannak antiságaink, de nincsenek igazságaink." Majd így folytatta: "Se isten, se haza, se király..." Nem kell bizonygatnom, hogy Veres Péter nem volt se klerikális, se royalista, se nacionalista. Ő ezzel csak azt akarta érzékeltetni, hogy ideálok, pozitív programba vethető hit, érzelmi töltés nélkül elbizonytalanodik az egyén, a társadalom. Ez a bizonytalanság magatartási, erkölcsi normák torzulásának a veszélyeit rejti magában.
Tisztelt Országgyűlés! A tízparancsolat közül hét nemcsak nem szembenálló a kommunista ideológiával, hanem egyértelműen a szocializmus, a szocialista életmód ügyét szolgálja. Az állam és egyház közötti hivatalosan és őszintén meglévő nemcsak rendezett, de hasznosan együttműködő kapcsolat azonban nem érvényesül, nem élő gyakorlat ma minden szinten.
Konkrétan: egyes helyeken még ma is előfordul, hogy egy-egy osztályfőnök, vagy a szülő megítélésénél a de facto szakmai munkája helyett, vagy mellett vezeti szempont, hogy az osztályfőnök osztályából, az igazgató iskolájából hányan járnak, vagy nem járnak hitoktatásra.
A jelen országgyűlés szellemében fel kell szabadítani a pedagógusokat és az őket értékelőket, a hitoktatással kapcsolatosan világnézeti, politikai meggyőződés korlátai, és a valamikor régen kilátásba helyezett egzisztenciális szankciók gátlásai alól. Meg kell óvni gyermekeinket az opportunista magatartáshoz vezető kettős nevelés rossz példája eredményezte, és az élet egyetlen területén sem kívánatos képmutatástól. Ezen túlhaladott, elavult reflexek oldása a politikai vezetés és a Művelődési Minisztérium lehetősége és feladata. A gondolkozást, életvezetést, magatartást befolyásoló reflexeket - többször elhangzott - csak egészen korai kisgyermekkorban kezdve lehet és kell kialakítani.
Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnökünk a tegnapi napon mondotta, hogy több millió hívő állampolgár becsülettel és jól szolgálja a kibontakozást. Meg kell adni ezen erkölcsi alapok megismerésére, megszerzésére a lehetőséget személyiségük, a családok, az ország és a szocializmus érdekében, a hitoktatás, lelkiismereti szabadság általánossá tételével. És ez nem zárja ki a majdani felnőtt saját világnézetének kialakításában, ha a tízparancsolat közül az első hármat nem teszi magáévá, attól még jó kommunista lehet, ha a további hét parancsolat tanítását megtartja. Nem a marxi tételt vitatva, de meggyőződésem, hogy az egyének és a társadalom tudata, erkölcsi tartása szabja meg ma és a jövő létünket.
Köszönöm figyelmüket. (Taps)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább
Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább
Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább
A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő