N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok felvétele a második világháború után
„Értesítem Követségi Tanácsos Urat, hogy a SZEB hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország és Olaszország között a diplomáciai kapcsolat felvétessék.” (távirat, 1946. július 15.) – Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig.
Források
M. kir. belügyminiszter Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság
Jegyzőkönyv
Másolat:
Készült Budapesten a KEOKH-nál [Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal], 1945. évi május hó 14. napján. Mosca Rodolfo Castel boglione születésű 1905. évbeli, r. kath. vallású egyetemi tanár foglalkozású olasz állampolgár budapesti lakossal /lakik Múzeum krt. 6-8./ az alábbi ügyben:
Múlt év októberében a Magyarországon élő olasz állampolgárok érdekeinek képviseletét a budapesti svéd követség vette át. A követségen ennek megfelelően egy olasz osztályt állítottak fel, amelynek a vezetője Antonio Widmár és Ermanno Narik lettek. A fővárosnak az oroszok által történt megszállása után a svéd követség a fővárost elhagyta. Miután akként az itt élő olasz állampolgárok érdekképviselet nélkül maradtak volna, Narik és Widmar az orosz katonai parancsnokságnak, az ellenőrző bizottság orosz osztályának és a magyar kormánynak bejelentették abbéli szándékukat, hogy az itt élő olasz állampolgárok érdekeit továbbra is ők képviselik. A magyar kormány bejelentésüket tudomásul vette, az orosz hatóságok pedig ezen túlmenően azt a rendelkezésüket közölték, hogy a Németországból Magyarország felé irányított és Budapesten gyűjtött olasz állampolgár hadifoglyok itt tartózkodásuk alatti élelmezéséről és hazájukba való továbbszállításukról a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével nekik kell közreműködniük.
Az orosz hatóságok rendelkezése kiterjedt arra is, hogy a bizottságnak elő kell segítenie, illetőleg meg kell szerveznie az itt élő olasz állampolgároknak Itáliába való hazatérését.
Ily előzmények után alakult meg a Semmelweis u. 2. sz. alatt /előzőleg Kaas Ivor u. 10./ a „Rappresantansa degli interessi del Regno d'Italia in Ungheria", melynek a feladata kizárólag az, amit fentebb megjelöltem. E működés keretén belül a bizottság, illetőleg a képviselet március és április hónapokban két vonatot indított Budapestről Bukarest, illetve Isztambul irányában Magyarországon élt olasz állampolgárokkal; a képviselet közreműködik a foglyoknak a budapesti gondozásában. Egyéb - külképviseleteket megillető - jogokat nem gyakorolt, illetve tevékenységeket nem fejt ki.
A képviselet személyzetéhez tartozik a nevezetteken és magamon kívül Giorgio Perlasca, dr. Emiliano Rigoli és néhány más előttem ismeretlen nevű olasz állampolgárságú tisztviselők.
Tudomásom van arról, hogy Budapesten az olasz intézet Sándor utcai székházában Giovanni Rossi olasz állampolgár hasonló tevékenységet fejt ki, anélkül, hogy erre az orosz hatóságoktól felhatalmazást, illetőleg felhívást kapott volna. Rossi közlése szerint a budapesti Nemzeti Bizottságtól van felhatalmazása a mi képviseletünkéhez hasonló tevékenységre. E tevékenységet továbbra is magánjellegűnek kell tekintenem, mert véleményem szerint a Nemzeti Bizottság ily értelmű megbízást Rossinak végérvényesen nem adhatott.
Végül megemlítem, hogy a bukaresti olasz követségtől a fent megjelölt képviseletnek az ügyek intézésére felhatalmazása van és a segélyezésre a bukaresti követség 200 000 pengőt küldött.
Felolvasás és olasz nyelven való megmagyarázás után helybenhagyva aláíratott.
Aláírás s.k. Kmft.
Rodolfo Mosca s.k.
MOL. XIX-J-1-k. 6. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - Általános iratok - Olaszország - 6. doboz.)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő