A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok felvétele a második világháború után

„Értesítem Követségi Tanácsos Urat, hogy a SZEB hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország és Olaszország között a diplomáciai kapcsolat felvétessék.” (távirat, 1946. július 15.) – Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig.

Források  

M. kir. belügyminiszter Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság
Jegyzőkönyv  

Másolat:

Készült Budapesten a KEOKH-nál [Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal], 1945. évi május hó 14. napján. Mosca Rodolfo Castel boglione születésű 1905. évbeli, r. kath. vallású egyetemi tanár foglalkozású olasz állampolgár budapesti lakossal /lakik Múzeum krt. 6-8./ az alábbi ügyben:
Múlt év októberében a Magyarországon élő olasz állampolgárok érdekeinek képviseletét a budapesti svéd követség vette át. A követségen ennek megfelelően egy olasz osztályt állítottak fel, amelynek a vezetője Antonio Widmár és Ermanno Narik lettek. A fővárosnak az oroszok által történt megszállása után a svéd követség a fővárost elhagyta. Miután akként az itt élő olasz állampolgárok érdekképviselet nélkül maradtak volna, Narik és Widmar az orosz katonai parancsnokságnak, az ellenőrző bizottság orosz osztályának és a magyar kormánynak bejelentették abbéli szándékukat, hogy az itt élő olasz állampolgárok érdekeit továbbra is ők képviselik. A magyar kormány bejelentésüket tudomásul vette, az orosz hatóságok pedig ezen túlmenően azt a rendelkezésüket közölték, hogy a Németországból Magyarország felé irányított és Budapesten gyűjtött olasz állampolgár hadifoglyok itt tartózkodásuk alatti élelmezéséről és hazájukba való továbbszállításukról a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével nekik kell közreműködniük.
Az orosz hatóságok rendelkezése kiterjedt arra is, hogy a bizottságnak elő kell segítenie, illetőleg meg kell szerveznie az itt élő olasz állampolgároknak Itáliába való hazatérését.
Ily előzmények után alakult meg a Semmelweis u. 2. sz. alatt /előzőleg Kaas Ivor u. 10./ a „Rappresantansa degli interessi del Regno d'Italia in Ungheria", melynek a feladata kizárólag az, amit fentebb megjelöltem. E működés keretén belül a bizottság, illetőleg a képviselet március és április hónapokban két vonatot indított Budapestről Bukarest, illetve Isztambul irányában Magyarországon élt olasz állampolgárokkal; a képviselet közreműködik a foglyoknak a budapesti gondozásában. Egyéb - külképviseleteket megillető - jogokat nem gyakorolt, illetve tevékenységeket nem fejt ki.
A képviselet személyzetéhez tartozik a nevezetteken és magamon kívül Giorgio Perlasca, dr. Emiliano Rigoli és néhány más előttem ismeretlen nevű olasz állampolgárságú tisztviselők.
Tudomásom van arról, hogy Budapesten az olasz intézet Sándor utcai székházában Giovanni Rossi olasz állampolgár hasonló tevékenységet fejt ki, anélkül, hogy erre az orosz hatóságoktól felhatalmazást, illetőleg felhívást kapott volna. Rossi közlése szerint a budapesti Nemzeti Bizottságtól van felhatalmazása a mi képviseletünkéhez hasonló tevékenységre. E tevékenységet továbbra is magánjellegűnek kell tekintenem, mert véleményem szerint a Nemzeti Bizottság ily értelmű megbízást Rossinak végérvényesen nem adhatott.
Végül megemlítem, hogy a bukaresti olasz követségtől a fent megjelölt képviseletnek az ügyek intézésére felhatalmazása van és a segélyezésre a bukaresti követség 200 000 pengőt küldött.
Felolvasás és olasz nyelven való megmagyarázás után helybenhagyva aláíratott.

Aláírás s.k.                                                      Kmft.
Rodolfo Mosca s.k.

MOL. XIX-J-1-k. 6. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium  - Általános iratok - Olaszország - 6. doboz.)

Ezen a napon történt október 19.

1904

Megjelent Az Ifjúmunkás című lap, amelynek szervezése Bana Sándor nevéhez fűződik. Az újság, megjelenésétől fogva szocialista orgá-numnak...Tovább

1941

A német hadsereg közeledése miatt Moszkvában kihirdetik az ostromállapotot.Tovább

1956

Moszkvában elrendelik a harckészültséget a Magyarországon állomásozó szovjet különleges hadtestnél és a Baltikumi Katonai Körzetbe tartozó...Tovább

1960

Az Amerikai Egyesült Államok Kubával szemben teljes kereskedelmi embargót léptet életbe.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők