4.

  

a.

A magyar kormány memoranduma a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz

 

Magyar Külügyminisztérium

129/FB
1945.

Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak

Budapest

Aide memoire

 

1) Az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány [a] Sztahurszkij altábornagy úr által május hó 14-én átnyújtott, és a jóvátételi szállítások teljes mennyiségére vonatkozó

május 18-án a magyar miniszterelnök úr által átadott szóbeli jegyzékben Ebben a jegyzékben felhívta a Szövetséges Ellenőrző Bizottság figyelmét a következő pontokra:

a) A Vörös Hadsereg szervei gyárakat és ipari berendezéseket szerelnek le. Kérte az elszállított javak visszaszállítását, és esetleg, ha ez nem lehetséges, értéküknek a jóvátételbe való beszámítását.

b) A május 14-én átnyújtott lista olyan gyárberendezések szállítását is előírja, amely bizonyos magyar iparágak teljesítőképességét egészen megbénítja.

c) A szovjet-orosz jóvátételi jegyzék átadásakor a magyar kormány nem ismerte a Csehszlovákiával és Jugoszláviával fennálló jóvátételi követeléseket.

d) A magyar kormány kérte, hogy a világpiaci ár helyett a belső magyar árak vétessenek alapul a jóvátételi tárgyalásoknál.

e) A jóvátétel fejében kívánt gyárberendezések olyan gyárakat is sújtanak, amelyek éppen a jóvátételi szállításokkal vannak elfoglalva.

f) A jóvátétel teljesítéséhez szükséges, hogy Magyarország bizonyos anyagokat és munkaeszközöket külföldről importálhasson.

2) A magyar kormány folyó hó [május] 26-án jegyzéket küldött át Sztahurszkij altábornagy úrhoz, amelyben kérte, hogy a leszerelt, de a jóvátételi listán nem szereplő gyárak és gyári berendezések a jóvátételi összegbe beszámíttassanak, amennyiben a Vörös Hadsereg nem szolgáltatná vissza.

3) Folyó hó [május] 29-én jegyzéket küldött a magyar kormány Sztahurszkij altábornagynak, kérve, hogy a leszerelt gyárakból elvitt, valamint a Vörös Hadsereg által feldolgoztatott anyagkészletek értéke a jóvátételben ugyancsak

A magyar kormány a fenti jegyzékre a mai napig választ nem kapott, holott ezeknek a kérdéseknek a megoldása alapjában befolyásolhatja a magyar gazdasági életet, és ezzel egyúttal a jóvátételi követelések teljesítését. A magyar kormány azonban nem titkolhatja el, hogy az ország gazdasági helyzete igen súlyos.

A magyar kormány a jóvátételi egyezményt a fenti kérdésekben való orosz álláspont megismerése nélkül írja alá, és ez által súlyos felelősséget vállal magára. Ezt azért teszi, mivel nagy bizalommal viseltetik a Szovjetunió iránt, és reméli, hogy a Szovjetunió Magyarország jóvátételi készségét elismeri, és Magyarországot a jóvátétel által előidézett gazdasági krízisen túl fogja segíteni. Reméli továbbá, hogy a Szovjetunió a következő pontokra nézve támogatást és segítséget fog nyújtani:

1) A leszerelt, de a jóvátételi listán nem szereplő gyárberendezéseket és gépeket visszaküldi, ha ez nem volna lehetséges, ezeket a jóvátételi követelésbe beszámítja.

2) A gyárak anyagkészleteinek értékét ugyancsak a jóvátételi követelésekbe beszámítja.

3) A jóvátétel és a gazdasági élet megindításához szükséges nyersanyagok és munkaeszközök külföldről való beszerzéséhez hozzájárul.

4) Végül a jóvátétel teljesítése, illetve a várható gazdasági krízis megoldásánál az általában ismert jóindulattal támogatást nyújt Magyarország részére.

Budapest, 1945. május 30-án.

 

Jelzet: MOL XIX-A-58. Fegyverszüneti Tárcaközi Bizottság iratai. - Géppel írt fogalmazvány aláírás nélküli másolata. A memorandumot Miklós Béla miniszterelnök 1945. május 14-én adta át Vorosilov marsallnak, a SZEB elnökének.

 

b.

Pokorny Hermann altábornagy összefoglaló jelentése a szovjet-magyar jóvátételi szerződés létrejöttét megelőző tárgyalásokról

1945. június 17.

  

 

Magyar Külügyminisztérium

Fegyverszüneti Osztály

 

tájékoztató összefoglalás

A szovjet-magyar jóvátételi tárgyalások

Május folyamán a fegyverszüneti egyezmény 12-ik cikkelye szerint teljesítendő jóvátételnek kérdése döntő stádiumba lépett. Az egyezmény egyéb kérdései a jóvátétellel szemben teljesen háttérbe szorultak, úgy, hogy ebben a tájékoztató összefoglalásban csak a jóvátételi kérdés történetével foglalkozom.

A fegyverszüneti szerződés 12-ik cikkelye és az azt kiegészítő D) függeléke a következőképpen szól:

„Azokat a károkat, amelyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és az országok területeinek megszállásával, Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának. Emellett, tekintetbe véve, hogy Magyarország nem csak megszüntette a háborút az egyesült nemzetek ellen, hanem hadat is üzent Németországnak, a felek abban állapodnak meg, hogy Magyarország az okozott károkat nem teljes egészében, hanem csak részben téríti meg. Ez a kártérítés 300 millió amerikai dollárban állapíttatik meg, melyet 6 év folyamán törleszt le áruban (gépekben, folyami hajókban, gabonában, jószágban stb.). A kártérítés összegéből 200 millió amerikai dollár a Szovjetuniót illeti meg, a Csehszlovákiának és Jugoszláviának járó kártérítés összege pedig 100 millió amerikai dollár."

„D) függelék a 12-ik cikkelyhez

Azoknak az áruknak a részletes jegyzékét és az árunemek megnevezését, amelyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának az egyezmény 12-ik cikkelye értelmében fog szállítani, valamint a szállítások megállapított időpontját évek szerint, az érdekelt kormányok külön egyezményei fogják meghatározni. Ezeket a szállításokat az 1938-ban érvényes árak alapján fogják teljesíteni, felemelve az ipari berendezések árát 15%-kal, a többi árukét pedig 10%-kal.

Az Egyezmény 12-ik cikkelyében megjelölt kártérítés kifizetésének elszámolási alapját az amerikai dollárnak az egyezmény aláírása napján érvényes aranyparitása képezi, vagyis egy uncia arany értéke 35 dollár."

A magyar kormány a fentiek szerint aláírt jóvátétel teljesítése érdekében javaslatát az 1945. évi részletére előterjesztette [!] a SZEB-nek. Abban 68 400 [ezer] pengő értékű mezőgazdasági cikket és [popup title="102 600 [ezer]" format="Default click" activate="click" close text="Az eredeti szövegben - nyilvánvaló leírási hiba miatt - mind a mezőgazdasági, mind az ipari cikkek értékét egy ezres nagyságrenddel kevesebbnek tüntették fel. Lásd a zárójelben megadott összesítést!"] P értékű iparcikket (tehát összesen 171 000 000 P értéket) ajánlott fel. Ezt az összeget a magyar kormány 50 millió dollárral egyenlőnek, a dollárt pedig 3,42-vel számította. Részletes indoklás alapján a magyar kormány egyben az 1945. évi szállítások dollárösszegének 25 millió dollárra való leszállítását kérte, valamint a megmaradt 175 millió dollárnak a következő évekre való

Február 20-án Vorosilov marsall ezt az ajánlatot visszautasította, és a Szovjetunió részéről egy előzetes jegyzéket adott át azokról az árukról, melyek az első évben, valamint a következő öt évben Magyarországról leszállítandók lennének a

A magyar kormány a jegyzékre március 12-én

Abban a válaszban egyes tételek megváltoztatását vagy csökkentését kérte a kormány, valamint annak a nézetének adott kifejezést, hogy a jegyzékben felsorolt tételek értéke a jóvátételi összeget jóval túl fogja haladni. A kormány a továbbiakban a SZEB-et az ipartelepek kapacitására, a szállítási nehézségekre, a gyártáshoz szükséges behozatalra figyelmeztette, és a SZEB megértését, valamint támogatását kérte.

A kártérítési kérdésben ezután szünet állt be, míg március 21-én Zorin v. őrnagy, a SZEB Kártérítési Osztályának vezetője felkért engem, hogy a magyar kormányon belül egy, az övéhez hasonló kártérítési osztályt állítsak össze. Ezen belül külön csoportok legyenek a gyárberendezések, vasút-felszerelés, hajók, fémek és mezőgazdasági áruk számára. A magyar kártérítési osztály meg lett szervezve, de a tárgyalásokra való meghívás egyelőre elmaradt.

Csak a magyar kormány Budapestre való megérkezése után, április 19-én Zorin vőrgy. magához kéretett és bejelentette, hogy április 21-én a jóvátételi kérdések megbeszélése megkezdődik. Zorin vőrgy. egyben közölte velem, hogy az egyes tételek a következő sorrendben kerülnek tárgyalás alá: 1) Fémek, 2) Gépek, 3) Hajók, 4) Mezőgazdasági cikkek.

Az április 21-én kezdődő tárgyalásokat szovjet részről Rjabcsenko ezredes vezette, a közben Moszkvába távozott Zorin vőrgy. helyett. Az egyes szakcsoportok tárgyalásain a pénzügy, kereskedelmi és mezőgazdasági szakértőkkel együtt csak esetenként vettem részt (IV. 21., 24., 27., 30.), hogy azok haladásáról meggyőződjem. A szovjet-magyar tárgyalásoknál felmerülő problémák megvitatására gazdasági értekezleteket hívtam össze, melyeknél a KüM, Ip.M, FM, Ker.M, Közell. M és [a] Nemzeti Bank voltak

Az április 30-iki tárgyalásnál a jóvátétel kérdésében egy új szempont merült fel, mely nagy aggodalmat okozott. A hajók árának megbeszélésénél ti. Rjabcsenko ezredes kijelentette, hogy az általunk kalkulált és bemutatott árunál csak az 1938-as világpiaci ár lehet mérvadó, dollárban.

A minisztertanács, valamint a tárcaközi gazdasági értekezletek behatóan foglalkoztak ezzel az új problémával, és annak eredményeképpen a magyar kormány álláspontját egy szóbeli jegyzékben rögzítette, mely szerint: először a fegyverszüneti egyezmény ilyen feltételekről nem tesz említést, másodszor nagy részben olyan árukról van szó, amelyekre nézve világpiaci ár nem létezett, és harmadszor ez által az államháztartás fenti értelemben való megterhelése beláthatatlan

Ezt az álláspontot a miniszterelnök úr a május 5-én Sztahurszkij altábornagy és Puskin követnél megtartott megbeszélésnél képviselte, melynél a külügyminiszter és a gazdasági tárcák miniszterei is

A Miniszterelnök Úr ez alkalommal a hadizsákmányképp leszerelés alatt álló és részben már elszállított gyárberendezések kérdését is szóbahozta, és kérte a leszerelések beszüntetését, vagy legalábbis a már elszállított gyárberendezések árának a kártérítési összegbe való beszámítását.

A május 8-iki szovjet-magyar

bejelentettem a miniszterelnök úr május 5-i intervencióját. A szovjet részről elhangzott panaszra, hogy a tárgyalások lassan haladnak, felhívtam a szovjet bizottság figyelmét a nagy nehézségekre, melyekkel a magyar kártérítési közegeknek kell megküzdeni. (Közlekedési és összeköttetési nehézségek, biztonság hiánya a gépkocsikra, kerékpárokra és személyekre nézve, egyes üzemek megközelíthetetlensége azok szovjet őrsége miatt, gyártási nehézségek a különféle anyagok hiánya miatt, melyeket a külföldről kell behozni.) A szovjet Kártérítési osztály ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincsen semmi köze a nehézségekhez, azok elhárítására forduljunk a SZEB-hez.

Zorin vőrgy. Moszkvából való visszatérésével új fordulat állott be a jóvátétel kérdésében.

Sztahurszkij altábornagy május 14-én a miniszterelnök úrnak egy

a 6 éven belül teljesítendő jóvátételi szállításokról, melyhez egy egyezménytervezet volt csatolva. Egyben felszólította a magyar kormányt, hogy válaszát az elvi kérdésekben május 18-án 10h-ig adja meg. Abban a jegyzékben lényeges eltérések mutatkoztak a február 20-án átadott jegyzékkel szemben, különösen, ami a szállítandó gyári berendezésekre vonatkozik.

A május 18-án átnyújtott

a magyar kormány az elvi kérdésekben következőképpen foglalt állást. Először: ismételten kérte, hogy a gyárak leszerelését szüntessék be, és a már vissza nem szállítható berendezéseket a jóvátétel összegébe tudják be. Másodszor: hivatkozott Vorosilov marsall február 20-iki kijelentésére, hogy a jóvátételi szállítások által Magyarország ipara nem válik életképtelenné, ezzel szemben a most átnyújtott lista bizonyos iparágakat teljesen megbénít. Harmadszor: a szovjet, jugoszláv és csehszlovák jóvátételi követelések összehangolása. Negyedszer: ismételten kéri, hogy az 1938-as világpiaci áraktól bizonyos tételeknél tekintsenek el. Ötödször: figyelmeztetés, hogy egyes gyárberendezések elszállítása, az ott gyártandó jóvátételi szállításokat [!] meghiúsítaná. Hatodszor: támogatást kér, hogy a jóvátételi gyártások számára szükséges külföldi behozatalt tegye lehetővé. Hetedszer: az elkövetkezendő jóvátételi tárgyalásoknál közös jegyzőkönyvek felfektetését kéri, és nyolcadszor: a jóvátételi szállításokra vonatkozó érdemi válaszokat kilátásba helyezi.

Sztahurszkij altbgy. és Zorin vőrgy. május 18-án ezt a szóbeli jegyzéket átvették, anélkül, hogy arra érdemben válaszoltak, vagy választ kilátásba helyeztek volna. Zorin vőrgy. válasza csak annyiból állott, hogy a jóvátételi tárgyalások az új jegyzék alapján immár 19-én meg is kezdődnek. Még aznap át kellett adni a kormány teljhatalmú megbízásával ellátott tárgyaló csoportvezetők jegyzékét. E tárgyalásokkal a következő szakértők lettek megbízva:

I. csoport (Gépi felszerelések készletből és új gyári termelvények): Forbáth Róbert min. tan. az Ip[arügyi] Minisztériumból

II. csoport (Vasútfelszerelés): Rostássy István min. tan. a Keresk. [és Közlekedésügyi] Minisztériumból

III. csoport (Hajók): Tóth Béla műszaki tan. az Iparügyi Min.-ból

IV. csoport (Fémek): Szele Mihály min. tan. az Iparügyi Min.-ból

V. csoport (Búza és magvak; Állatállomány; Különféle) Újházi László min. titkár a Föld[művelésügyi] Min.-ból.

Május 19-én Zorin vörgy. rövid bevezetése után az egyes csoportok külön-külön kezdték meg tárgyalásaikat. Ez alatt a Nemzeti Bank (Dr. Kárász) és a Ker. Min (Szilágyi) képviselőivel még egyszer Zorin vörgy.-höz fordultam az árkérdés ügyében, rámutatva annak a kérdésnek óriási fontosságára Magyarország számára. Zorin vörgy. azt felelte, hogy annak következményeivel teljesen tisztában van, de lehetetlen, hogy attól az alaptól eltérjenek, mert az Romániára és Finnországra nézve is alkalmazva lett. Egyben Zorin vörgy. az árkérdésben még egy további súlyosbítást is közölt velünk, amennyiben az árakba a szállítás a gyáraktól, illetve termelőtől, valamint a csomagolás sem számítható be: ugyanakkor a kockázat a szállítás alatt is (a gyártól egészen

) szintén a magyar kormányt terheli.

A pünkösdi ünnepek után a tárgyalások 22-től naponként folytatódtak. 23-án este Zorin vörgy. az öt csoportvezetővel együtt

Ez alkalommal kijelentette, hogy a csoportvezetők arra a téves álláspontra helyezkednek, hogy kereskedelmi tárgyalásokról van szó. Magyarországnak jóvátételt kell fizetnie, és ilyen esetben egész más elvek uralkodnak, mint a kereskedelmi életben: Magyarországnak azt kell szállítania, amit a Szovjetunió tőle igényel, éspedig azokon az árakon, melyek akkor a világpiacon uralkodtak, - tehát tekintet nélkül az akkori, a belső piacon kialakult árakra.

Annak érdekében, hogy a magyar kormány azokat a súlyos terheket a lehetőség szerint csökkentse, melyeket a jóvátétel fenti elvek szerinti elszámolásával vállalnia kellett, a Külügyminisztérium még a következő szóbeli jegyzékkel fordult a SZEB-hez: Május 26-án benyújtotta annak a 43 vállalatnak a jegyzékét, melyek részbeni, vagy teljes leszerelése már megtörtént, vagy még folyamatban volt, és amelyek a jóvátételi listán

A magyar kormány kérte a berendezések visszaadását, vagy legalább a jóvátételi összegbe való beszámítását. Ugyanezt kérte a magyar kormány a 26-án a SZEB-nek beküldött szóbeli jegyzékben a Tungsram gyárra nézve is (értéke 12 millió amerikai dollár). Május 28-án a magyar kormány a SZEB-nek beküldte 37 üzemnek a jegyzékét, amelyekből nyersanyagokat és árukészleteket szállítottak el, és kérte ezek visszaadását, vagy legalább a

A jóvátételi szállítások gyártásának biztosítása érdekében május 28-ára a csehszlovák misszió vezetőjét (Krno Dalibort) értekezletre hívtam meg. Ez alkalommal megállapodtunk, hogy a magyar kormány megbízottjai minél hamarabb Pozsonyba és Prágába utazzanak a gyártáshoz szükséges nyersanyagok (bányafa, koksz, érc stb.) cserekereskedelem útján való beszerzése érdekében. Az Iparügyi Minisztérium pedig május 29-én a SZEB-nek részletesen bejelentette, milyen anyagok és honnan való behozatala szükséges a jóvátételi gyártások érdekében.

Május 29-én az I. csoport tárgyalásánál kitudódott, hogy az 1945. évi jóvátételi végösszegben még egy jelentékeny hiány mutatkozik, és hogy annak fedezésére a szovjet kártérítési osztály a két ajkai alumíniumüzemet és a székesfehérvári hengerművet igényli. Ezeknek a Magyarország számára nélkülözhetetlen üzemek megmentése érdekében a miniszterelnök úr levélben fordult Vorosilov marsallhoz, azzal a nyomatékos kéréssel, hogy az 1945. évi jóvátételi hiány fedezésére a Szovjetunió a már elszállított Tungsram gyár berendezésének értékét állítsa be. Forbáth tanácsossal pedig a késő délutáni órákban először Zorin ő[vezér]őrnagynál, azután az I. csoport vezetőjénél (Limarenko alezredes) huzamos tárgyalásban az ajkai művek meghagyása mellett érveltünk. Ezzel kapcsolatban azokról a gyári berendezésekről és iparcikkekről tárgyaltunk, melyeket - a Tungsram-ajánlat el nem fogadása esetében - cserében felajánlhatnánk. Tárgyalásainkat 30-án délelőtt és este folytattuk. Érveléseink annyira meggyőzően hatottak, hogy a szovjet kártérítési osztály az ajkai alumínium művek átadásáról lemondott. Hosszadalmas és még június 1-én is folytatott tárgyalásoknál végre sikerült az 1945. évre mutatkozó hiányt, áruszolgáltatások és gyárberendezések igénylése és felkínálása után, kb. 6 millió dollárról kb. 4 millióra, azután kb. 2 millióra csökkenteni, végül teljesen eliminálni.

Amikor június 2-án már úgy látszott, hogy 2-3 napon belül az egyezmény aláírására kerül sor, akkor június 3-án - részünkre váratlanul - Zorin vörgy. Moszkvába repült.

Június 6-án Rjabcsenko ezredes értem küldött, és közölte velem, hogy Moszkvából távbeszélő értesítést kapott, mely szerint az 1945. évi jóvátételi összegben még mindig 1 003 500 USA dollár hiány mutatkozik. A szovjet kormány nem akarja a már a teljesítőképesség határáig igénybevett magyar ipart újból megterhelni, ezért ajánlja, hogy a hiányzó összeget benzinnel, petróleummal és dieselmotor-olajjal pótoljuk. Tőlem 45 perc alatt pozitív választ vár, mert akkor Moszkvának jelentenie kell. Forbáth és Gombosi olaj-kormánybiztos bevonásával a szovjet igénylés a kitűzött időben elintézést nyert.

Június 10-én és 11-én az iparügyi miniszter jegyzéket küldött a SZEB-nek, amelyben a jóvátétel teljesíthetősége érdekében a gyáraknak frontmegrendelésekkel való megterhelésének beszüntetését kérte. Továbbá azt kérte, hogy most már végleg hagyják abba egyes gyárak hadizsákmánykénti leszerelését, és anyagkészleteinek elszállítását.

Június 11-én Rjabcsenko ezredes átadta az aznap Moszkvából futárral érkezett egyezmény eredeti szövegét és annak 3 mellékletét, az ahhoz tartozó részletezésekkel együtt.

A 183 oldalas anyagnak magyar nyelvre való fordítása az Iparügyi és a Külügyminisztérium fordítóit nagy feladat elé állította, mely szakadatlan éjjel-nappali munkát igényelt. A 11-én és 13-án megtartott közös megbeszéléseknél igyekeztek a csoportvezetők még egyes tételeken változást vagy enyhítést elérni. Ez alkalommal újból és újból a Tungsram gyár berendezésének a jóvátételbe való beszámítását hoztuk szóba, de eredményt nem lehetett elérni. Az ipari szállítások terén csak egyes gyárak leszerelési időpontjának elhalasztását, és a havonta szállítandó mennyiségek megváltoztatását fogadták el. Lényeges eredményt csak a sertésszállításoknál értünk el, amennyiben a szovjet jóvátételi osztály hosszú viták és a

személyes közbenjárása után tenyészállatok szállításától eltekintett.

Amikor 14-én reggel elrendeltetett, hogy az egész egyezmény tisztázati példányai 15-én délig kész kell, hogy legyenek, az csak úgy volt végrehajtható, hogy az Iparügyi és a Külügyminisztérium 16 fordítóját, gépírónőjét és 3 mérnököt írógépekkel együtt a szovjet jóvátételi osztály irodájába hoztam át, hol közös, és valóban végkimerülésig menő munkában feladatunknak a kitűzött időpontig tettünk eleget.

Június 15-én délben még egyszer a Miniszterelnök Úr megbízásában felkerestem Sztahurszkij altábornagyot a Tungsram gyárnak a jóvátételbe való beszámítása ügyében. De ez a lépés is hiábavalónak bizonyult.

Június 15-én este 10 órakor aláírta Vorosilov marsall és a magyar Miniszterelnök Úr az Egyezményt. Ez alkalommal megjegyezte a marsall úr, hogy reméli, hogy Magyarország és a Szovjetunió a jövőben örvendetesebb egyezményeket fognak aláírni, mint a mai egyezmény. 16-án pedig a marsall a lakásában adott estebéden egyik pohárköszöntőjében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Magyarország újból fel fog virágozni, és erősebb, valamint boldogabb lesz, mint valaha.

A magyar kormány a jóvátétel teljesítésével nagy felelősséget vállalt magára, amiért a Miniszterelnök Úr 14-én Vorosilov marsallnak egy aide-memoire-t

melyben a következőt megállapította és kérte [!]:

Először: hivatkozás a május 18-án átadott

másodszor: hivatkozás a május 26-án Sztahurszkij altábornagynak küldött szóbeli jegyzékre a leszerelt gyárakra harmadszor: hivatkozás a május 29-én beküldött szóbeli jegyzékre, az elszállított Megállapítás: hogy a magyar kormány a mai napig sem kapott választ ezekre a jegyzékekre, és figyelmeztetés, hogy az állam gazdasági helyzete nagyon kritikus. Megállapítás, hogy a magyar kormány az egyezmény aláírásával ilyenformán súlyos felelősséget vállal magára, ugyanakkor nagy bizalommal van a Szovjetunióval szemben és reméli, hogy a Szovjetunió Magyarország jóvátételi nehézségét elismeri, és az ez által várható gazdasági krízisekben Magyarországnak segíteni fog. Nevezetesen: hogy a leszerelt és a jóvátételi jegyzékben nem szereplő gyárberendezéseket visszaadja, vagy ha ez lehetetlen, akkor a jóvátételbe beszámítja. Ugyanezt a reményét fejezi ki az elszállított anyagokra nézve is, továbbá, hogy a külföldi behozatalt elősegíti, és végül, hogy Magyarországot a jóvátételből kifolyólag ért krízisekben támogatni fogja.

Ennek a tájékoztató összefoglalásnak egy példányát a Külügyminisztérium az összes mellékletekkel és jegyzőkönyvekkel együtt, mint történelmi okmányt őrzi. Ez az okmány tanúskodik majd az utókor előtt arról, hogy a magyar kormány Magyarország érdekeit szívósan és becsületesen védelmezte, és abban a szerencsétlen helyzetben, amibe a németek, valamint a nyilasok juttatták, minden lehetőséget megragadott, hogy a jóvátétel teljesítésével várható válságokon enyhítsen.

Budapest, 1945. június hó 17-én

Pokorny altábornagy s. k.

Jelzet: MOL XIX-J-1-b. Külügyminisztérium. Fegyverszüneti osztály iratai. - Gépelt tisztázat stencil eljárással sokszorosított példánya.

Korábbi közlés: Baráth Magdolna-Feitl István, i. m. 366-374.

 

c.

A nyugati szövetségesek részére adott nem hivatalos tájékoztatás a magyar-szovjet jóvátételi szerződésről

1945. szeptember vagy október

  

 

Válasz

 

1. Kérdés: Mikor kezdődtek itt a jóvátételi tárgyalások?

2. Kérdés: Titkosak voltak-e, és ki vett azokon részt?

3. Kérdés: Átadták-e az oroszok a részletes követelések jegyzékét; milyen határidőt szabtak a válasz tekintetében? A tárgyalás során Magyarország kapott-e valamilyen engedményt; kapott-e azóta, és milyen természetű engedményt?

 

Válasz [az] 1-3. kérdésre

1945. év február elején Vorosilov marsall felhívta az

magyar kormányt a Fegyverszüneti Egyezményben vállalt jóvátétel teljesítésére. 1945. február 15-én az ideiglenes magyar kormány a SZEB útján javaslatot tett a jóvátételi szállításokra. A SZEB ezt a javaslatot nem fogadta el, és tett. 1945. március 19-i jegyzék[é]ben az ideiglenes magyar kormány kijelentette, hogy az ellenjavaslatot nem áll módjában elfogadni, mert az abban foglalt áruk ellenértéke felülmúlja a Fegyverszüneti Egyezményben megállapított jóvátételi kötelezettség összegét, és a szállítások meghaladják az ország ipari kapacitását. Erre a jegyzékre válasz nem érkezett. 1945. április 19-én a SZEB közölte, hogy Zorin tábornokot bízták meg orosz részről a tárgyalások vezetésével, és e tárgyalások 2 nap múlva, azaz április 21-én megindulnak. A közlés nem válaszolt az ideiglenes magyar kormány előbb említett jegyzékére.

A tárgyalások megindultakor a magyar megbízottak tiltakoztak az oroszok által a szállítandó áruk értékelésénél alkalmazni kívánt 1938. évi világpiaci ár ellen. A minisztertanács határozata alapján 1945. május 5-én a miniszterelnök a következőket közölte Sztahunszky [!] altábornaggyal: A Fegyverszüneti Egyezmény nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a jóvátételi szállítások az 1938. évi világpiaci árak alapulvételével történjék. Sok olyan árut kell szállítanunk, amelyeknek speciális volta folytán világpiaci árat nem lehet megállapítani. Továbbá az ország teherbíró képességének ilyen mértékű igénybevétele az inflációt fogja magával hozni. Kérte, hogy a hadizsákmányként leszerelt gyárakat adják vissza, a további leszerelést szüntessék meg, és a már elvitt árukat és gyárberendezéseket számítsák be a jóvátételbe.

A miniszterelnök fentiekre választ nem kapott. A tárgyalások tovább folytak. A magyar delegátus, Pokorny altábornagy újra rámutatott a nehézségekre.

A magyar delegáció nem tudott áttekintést nyerni a magyar ipar felett, mert egyrészt az ország egy része még hadizóna volt, másrészt a budapesti gyárakba a magyar delegátusokat nem engedték be. A hadizónán kívüli vidékre pedig lehetetlen volt eljutni. Rámutatott továbbá a gyártási nehézségekre, a nyersanyaghiányra, és az export-import nehézségekre. Zorin tábornok válaszában közölte, hogy ezekkel a problémákkal nem tud foglalkozni, mert a jóvátétel Magyarország kötelezettsége. Nem üzletről van szó. Ő a megrendelő, és a problémákat annak kell leküzdeni, akinél a megrendelést teszi.

Ezek után egy hétre megszakadtak a tárgyalások. 1945. május 14-én Sztahurszkij bejelenti a miniszterelnöknél, hogy most egy újabb, és végleges tervezetet nyújt át; erre négy nap alatt kér választ. Az ideiglenes magyar kormány 1945. május 18-án válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a jóvátételt Magyarország legfontosabb feladatának tartja, de ennek előfeltétele, hogy a Vörös Hadsereg a gyárak leszerelését beszüntesse, és a már leszerelt gyárberendezések ellenértékét a jóvátételbe beszámítsák. Hivatkozott a kormány ebben a jegyzékben Vorosilov marsallnak 1945. február 20-án tett szóbeli kijelentésére, mely szerint a jóvátétel folytán Magyarország ipara nem válhat életképtelenné. Ezzel szemben az orosz javaslat bénítólag hat több iparágra.

Az ideiglenes magyar kormánynak Protest note-ját az oroszok nem vették figyelembe, és 1945. évi május 19-én megkezdték a de. és du. folytatandó tárgyalásokat.

A tárgyalások természetesen titkosak voltak.

A magyar kívánságokat az oroszok csak nagyon ritkán vették figyelembe. Koncessziókat alig tettek, és amennyiben egyes esetekben honorálták is a magyar kívánságokat néhány gépi berendezés leszerelését illetően, azokat más, egyenértékű gépi berendezéssel kellett

ugyanígy a mezőgazdasági vonalon. Az állatok szállítására vonatkozóan ezen kívül a tervbe vett degresszív helyett progresszív szállítást sikerült elérni, olyan értelemben, hogy az első évben kevesebbet kell szállítani, mint a későbbi években.

Az egyezmény megkötése óta egyetlen koncessziót tettek, mely abból állott, hogy a mezőgazdasági szektorban

tonna búza szállítására 1 évi viszont ugyanennyivel emelték a Vörös Hadsereg ellátását.

4. Kérdés: Mikor állította össze Magyarország bizottságait a jóvátételi kérdések tárgyalására? Ezek a bizottságok most hogyan működnek, és melyek azok?

 

Válasz

Az orosz óhajnak megfelelően a jóvátételi kérdéseket a következő 5 albizottság tárgyalta:

1)                  Általános gépi berendezések (Gyárleszerelés),

2)                  Vasúti berendezések,

3)                  Hajók,

4)                  Különböző gépek,

5)                  Mezőgazdasági termékek.

 

Az albizottságok a tárgyalások megkezdése dátumának megállapítása után azonnal megalakultak.

Az egyezmény aláírása után ezek a bizottságok megszűntek, és a jóvátételi kérdések intézésére Jóvátételi Kormánybiztosság alakult. Ezen kívül minden minisztérium saját kebelén belül jóvátételi osztályt létesített, amely a megfelelő tárcát érintő jóvátételi kérdéseket intézi, és összekötőt küld a Jóvátételi Kormánybiztossághoz. A jóvátételi szállítások lebonyolításával az ipari szektorban az Iparügyi Minisztérium felügyelete alatt az IKART-ot, a mezőgazdasági szektorban pedig a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt a Magyar Árucsereforgalmi Rt.-t bízták meg.

5) Kérdés: Mi volt a jóvátételi egyezmény dátuma? Ki írta alá orosz részről és ki magyar részről? Ki volt jelen az aláírásnál?

Válasz

Az egyezményt Budapesten, 1945. június 15-én, orosz részről K. Vorosilov, magyar részről Miklós Béla írták alá. Az aláírásnál jelen volt az ideiglenes összkormány és Pokorny Hermann altábornagy.

Jelzet: MOL XIX-A-4. Jóvátételi Kormánybiztosság iratai - Keltezés és aláírás nélküli, géppel írt fogalmazvány, kézírásos kiegészítésekkel.