Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább
Dokumentumok a magyar–szovjet jóvátételi egyezmény létrejöttéhez
„A magyar kívánságokat az oroszok csak nagyon ritkán vették figyelembe. Koncessziókat alig tettek, és amennyiben egyes esetekben honorálták is a magyar kívánságokat néhány gépi berendezés leszerelését illetően, azokat más, egyenértékű gépi berendezéssel kellett behelyet-tesíteni, ugyanígy a mezőgazdasági vonalon.”
A jóvátétel kérdéskörét részletesebben tárgyaló egyes 1989 előtt megjelent
bírálattal illették a fegyverszüneti egyezményt aláíró magyar kormánydelegáció munkáját. Egy későbbi forráspublikáció bevezetőjében pedig a szerzők a magyar tárgyalódelegáció felkészületlenségét és a kormány túlzott engedékenységét kifogásolták. Ezzel azt sugallták, hogy a magyar kormány, és a nevében tárgyaló küldöttségek „gyámoltalanságán", „alkalmatlanságán" is múlott, hogy nem sikerült kedvezőbb fegyverszüneti, illetve jóvátételi feltételeket „kialkudni". Ezek az észrevételek azonban jórészt nem helytállóak.A minimális legitimációval is alig rendelkező ideiglenes magyar kormány küldöttsége Moszkvában aligha tehetett mást, mint hogy aláírja a három szövetséges nagyhatalom által előzetesen már jóváhagyott fegyverszüneti szerződés szövegét. A jóvátétel ott megállapított összege egyébként sem látszott teljesíthetetlennek: a háború előtti nemzeti jövedelemhez viszonyítva évenként mintegy 5%-os megterhelést jelentett, ami, ha súlyos is volt, vállalhatónak tűnt. Azt nem tudhatták, hogy az ország területén még mindig dúló harcok a nemzeti vagyon és a termelési kapacitás milyen óriási mértékű pusztulását eredményezik az aláírást követő hónapokban.
Később, a jóvátételi tárgyalások megkezdése után sem tudhattak a kormány tagjai és a tárgyalásokat folytató tisztviselők a hadizsákmány fogalmának szovjet értelmezéséről, és a Vörös Hadsereg hadicéljai közé iktatott „mindent elvenni, amit csak lehet" elvről. Ugyanakkor lépten-nyomon tapasztalniuk kellett, hogy a mindent ellenőrzése alatt tartó szovjet hadsereg mennyire korlátozza a magyar hivatalos közegek tájékozódását és munkáját. A tárgyalások első, áprilisi szakaszában a magyar tárgyalók valóban felkészületlenek lehettek. De hogyne lettek volna azok, amikor mindössze három héttel korábban költöztek fel Debrecenből, amikor a legjobb szakemberek nem álltak még a kormány rendelkezésére, amikor a Kereskedelmi Minisztérium irattára jórészt elpusztult, a Statisztikai Hivatal irattárában az 1938. évi kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatgyűjtéseket már kiselejtezték, és amikor a vállalatok, üzemek irattáraiba - a kapuk előtt őrködő szovjet katonák miatt - be se juthattak. Felkészültségük azonban a tárgyalások második szakaszáig így is jelentősen javult. Már áprilisban létrejött a Fegyverszüneti Tárcaközi Bizottság mellett egy jóvátételi gazdasági bizottság, amelynek munkájában a gazdasági minisztériumok akkor rendelkezésre álló legjobb szakemberei mellett a Magyar Nemzeti Bank néhány vezető tisztviselője is részt vett, és akiknek segítő, adatgyűjtő tevékenysége révén a tárgyalások májusi folytatásakor a legtöbb csoport magyar vezetője - amint azt a közölt dokumentumok bizonyítják -, megfelelő érvek, adatok birtokában tudott tárgyalni szovjet partnerével. Nem rajtuk múlott, hogy azok többnyire minden érvelést lesöpörtek az asztalról. A szovjet tárgyalóküldöttség vezetője,
vezérőrnagy gyakorlott diplomata, a Szovjetunió Külügyi Népbiztosságának osztályvezetője volt. Mellette azonban - a magyar küldöttség felkészültségével és felhatalmazásával elégedetlen - szovjet tárgyalók sem voltak olyan ismeretek és olyan felhatalmazás birtokában, amilyennel egy nemzetközi tárgyaláson a felek rendelkezni szoktak. Egyértelműen erre kell következtetnünk abból, hogy a tárgyalásokat szovjet részről vezető Zorin tábornok - feletteseivel való egyeztetés céljából - két alkalommal is Moszkvába repült, ahol napokig tartott, amíg az új tervezetet elkészítették. Az is tévedés, hogy a magyar kormány az árak körüli alkudozásokban magukra hagyta volna a küldöttségek vezetőit, és Az állítás alátámasztására idézett, egyelőre nem kellően tisztázott körülmények között született, május 23-ai minisztertanácsi szemben miniszterelnök a kormány nevében május 5-én, május 14-én, június 14-én, majd a keltezés nélküli, 1945. őszi tájékoztatóban egyértelműen leszögezte, hogy a magyar fél számára csak a világpiaci árelv mellőzése lett volna az elfogadható. (Lásd az 1/a. és b., a 4/a. és c.. dokumentumot!)Az egyezményből a magyar nemzetgazdaságra háruló terhek elemzése rögtön annak aláírása után megkezdődött. Ennek egyes adatai a hivatkozott szakirodalomban is fellelhetők. Ehelyütt azonban ennek részletezésébe nem bocsátkozom, helyette inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy a Szovjetunióval szemben vállalt jóvátétel teljesítése bonyolult, állandó alkudozásokkal, olykor engedményekkel, máskor drasztikus követelésekkel tarkított folyamat volt, ami egészen 1954-ig eltartott. Arra is utaltam már, hogy a jóvátételt sok más tehertétellel és kötelezettséggel párhuzamosan kell vizsgálni ahhoz, hogy megítéljük egy-egy engedmény valódi értékét, vagy éppen értéktelenségét, figyelemelterelő szerepét.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő