Gazdasági tárgyalások a magyar és a kelet-európai kormányok között

Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága

Titkára

Kiss Árpád elvtársnak

Budapest.

Tájékoztatásul küldöm az eddig lefolytatott szovjet és európai népi demokratikus országok kormányai között a tárgyalásokról kiadott nyilatkozatok gazdasági részének rövidített kivonatát.

Budapest, 1957. II. 16.

                                                                                                                      /Marai László/

Melléklet:

Összesen 8 lap

***

A moszkvai lengyel-szovjet kormánytárgyalások fontosabb gazdasági kérdései

A tárgyalások során mindkét fél kinyilatkoztatta, hogy döntő mértékben kívánja fejleszteni és megerősíteni a két ország közötti gazdasági együttműködést az egyenlő jogok, a kétoldalú előnyök és a kölcsönös baráti segítség alapján.

Megállapították, hogy a két fél között az előző évekre vonatkozóan bizonyos rendezetlen pénzügyi elszámolások állnak fent.

Ez mindenekelőtt az 1945. szeptember 16-án megkötött szovjet-lengyel egyezményre vonatkozik, amely kötelezte Lengyelországot, hogy speciális áron /vagyis a világpiacinál alacsonyabb áron/ szállítson meghatározott mennyiségű szenet a Szovjetuniónak. Ezt a szénmennyiséget az 1947 márciusában megkötött egyezmény az eredetileg előirányzott mennyiség felére csökkentette. Az 1953 novemberében megkötött egyezmény megszüntette a speciális áron számított szén szállítását. Mivel az 1945. szeptember 16-i egyezményt a lengyel fél sérelmesnek tartotta, ezt az álláspontot a szovjet fél elfogadta, aminek eredményeként a speciális áron történt szénszállítások árának korrekciójaként fél-milliárd dollárral csökkent Lengyelországnak a Szovjetunióval szemben fennállott adóssága.

A Szovjetunió hozzájárult a Lengyel Államvasutak tranzit-szállításaival kapcsolatos panaszok kölcsönös megvizsgálásához is. Ez a kereskedelmi átmenő forgalomra vonatkozik, amelynek fuvarköltségét nem egyszer leszállított tarifa alapján fizették.

Ugyancsak felülvizsgálásra kerülnek azon kisebb jelentőségű lengyel követelések is, amelyek az ideiglenesen Lengyelország területén állomásozó szovjet haderők által igénybevett közlekedési berendezésekkel kapcsolatos lengyel igényekből erednek.

Megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy 1957 folyamán a Szovjetunió 1 400 000  tonna gabonát szállít a Lengyel Népköztársaságnak hitelben. Ennek kiegyenlítése 1961-1962-ben történik.

A két fél megállapodott abban is, hogy a szovjet kormány a Lengyel Népköztársaságnak 1958-1960-ban 700 millió rubel értékben hosszú lejáratú áruhitelt nyújt a Lengyelországnak Szovjetunióból szállítandó, kölcsönösen megállapított kimutatás szerinti áruk fedezetére. E hitel kiegyenlítése 1963-1965-ben történik.

A Szovjetunió törölte azt a hozzávetőlegesen 110 millió rubel összegű tartozást is, mely az 1947-ben igénybevett ún. „leszerelési kölcsön"-ből fakadt.

/A Külügyminisztérium nem hivatalos értesülése szerint a közös nyilatkozatban említett „egyéb fizetések" alatt a nyugati lengyel visszaszerzett területekről közvetlenül a felszabadulás után a Szovjetunióba szállított berendezések, valamint az NDK-tól jóvátételként Lengyelországnak járó, de a Szovjetunióba szállított javak ellenértéke stb. értendő/.

***

A moszkvai szovjet-román kormánytárgyalások fontosabb gazdasági kérdései

A tárgyalások során a Román Népköztársaság a szovjet kormány támogatását kérte a népgazdaság fejlesztésére és a dolgozók életszínvonala emelésére irányuló program során felmerült nehézségek leküzdésére. A szovjet kormánynál ezek a kérések megértésre találtak és a tárgyalások során jelentős gazdasági és pénzügyi előnyöket biztosított a román félnek.

A Szovjetunió 1957 első felében hitelben 450 000 tonna búzát és a külkereskedelmi megállapodás keretében történő fizetés ellenében 60 000 tonna takarmányt bocsát a Román Népköztársaság rendelkezésére. A gabonasegítség biztosítja a lakosság kenyérellátását.

A kölcsöngabonát 1959-től kezdődően 3 év alatt kell akár gabonában, akár más áruban visszatéríteni.

A Szovjetunió felülvizsgálja - Románia javára - azokat a járandóságait, amelyek a volt SOVROM Társaságok szovjet részesedésének Románia által történő visszavásárlásából származnak. A Szovjetunió az ezekkel kapcsolatos járandóságaiból eddig 4 milliárd 300 millió lejt engedett el. A Szovjetunió ezen kívül lemondott a haszonrészesedésből származó összes járandóságairól, és Románia az engedmények után csak azoknak a gépeknek és berendezéseknek az értékét kell, hogy kifizesse, amelyeket a Szovjetunió, mint saját nemzeti jövedelméből származó hozzájárulást küldött az országba. Ezen összeget is csak hosszú lejárattal és lejben, nem pedig devizában kell kifizetni.

A tárgyalások igen jelentős részét a román ipar általigényelt pótlólagos szovjet áruszállítások megtárgyalása képezte. 1957. év folyamán pl. az eredeti megállapodásnál lényegesen több alapvető nyersanyagot kap Románia a kohászat részére.

Pl. a koksz-szállítmány eléri a 380 000 tonnát a vasérc az 570 000 tonnát. Ezen kívül nagymennyiségű acélt is kapnak, ami lehetővé teszi a román csőhengerde termelési kapacitásának teljes kihasználását.

Ezek ellenértékeként Románia főként kőolajipari, erdőipari és vegyipari termékeket és gépeket szállít a Szovjetuniónak.

A két ország közötti árucserénél a világpiaci árakat vették és veszik alapul.

A román urániumércet a világpiaci árnál kedvezőbben szállítják a Szovjetunióba. Az urániumérc-export a két ország közti árucsere-forgalom keretében történik. Ezen kívül a megállapodás szerint a Szovjetunió annyi uránium-fémet bocsát a Román Népköztársaság rendelkezésére, amennyire szükségük van és lesz ahhoz, hogy az atomenergiát a termelésben, tudományos kutatásokra és más békés célokra felhasználhassák.

A román küldöttség segítséget kért a vegyipar fejlesztéséhez a műtrágya, rovarirtó- és növényápoló-szerek termelésének növelése céljából. Segítséget kértek a kőolaj- és földgázipar továbbfejlesztéséhez is.

A szovjet kormány hosszú lejáratú ipari hitelt adott igen előnyös feltételek mellett. Ez a hitel 5 üzem építéséhez szükséges tervrajzokból és komplett berendezések szállításából áll. Az öt üzem között van egy nitrogén-műtrágyagyár, egy műgumi gyár, egy elektrolitikus marószóda gyár műanyagrészlegekkel. A 270 millió rubelt kitevő ipari hitelt a fenti vállalatok termékeivel fizetik ki az üzembe-helyezéstől számított 10 év alatt.

Az ipari hitelen kívül a Szovjetunió négy évvel elhalasztja az 1949 és 1956 között Romániának nyújtott és 1957-59-ben esedékes összes hitelek visszafizetését.

***

A moszkvai csehszlovák-szovjet kormánytárgyalások fontosabb gazdasági kérdései

Az 1957. évi kontingens lista szerint a Szovjetunió 800 000 tonna lengyel szenet szállít Csehszlovákiának, de a kontingens listában olyan megjegyzés szerepel, hogy a kérdés további egyeztetést igényel. Ennek ellenére a csehszlovák szénigény és általában a szénkérdés nem került megoldásra. Ez kihat Csehszlovákia energiahelyzetére és koksztermelésére. Néhány erősen energiaigényes üzemüket leállították, vagy annak termelését csökkentették. A kormánytárgyalások folyamán - többek között - ezen kívántak segíteni azzal is, hogy az eredetileg 19 200 tonnában megállapított 1957. évi szovjet alumínium szállításokat további 9500 tonnával megemelték. A szénkérdés megoldatlansága miatt csehszlovák részről most az a fő kérdés, hogy mely országok felé csökkentsék koksz-szállításukat.

A Szovjetunió segítségével Csehszlovákiának sikerült úgy felfuttatnia uránérc-bányászatát, hogy ma világviszonylatban is az elsők között van. A Szovjetunió hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt nyújtott Csehszlovákiának uránérc-bányászata fejlesztésére. A Szovjetunió fedezi ezen kívül csehszlovák területen az uránérc felkutatásával és a készletek megállapításával kapcsolatos költségeket, szakembereket küld, egyes hiányanyagokat és speciális szerszámokat szállít. Így szovjet segítséggel, viszonylag nem nagy csehszlovák ráfordítás mellett sikerült Csehszlovákiának jelentősen növelnie uránérc-bányászatát. Csehszlovákia 20%-kal kedvezőbb áron adja el a Szovjetuniónak uránércét, mintha azt világpiaci áron nyugat felé adná el. Ha figyelembe vesszük a Szovjetunió összes segítségét, amit az uránérc terén nyújtott Csehszlovákiának, úgy azt lehet mondani, hogy Csehszlovákia uránércét 4-szer, 5-ször kedvezőbb feltételek mellett adja el a Szovjetuniónak - mintha azt nyugat felé adta volna el.

A két kormány megbízta az illetékes gazdasági szerveket, hogy az ipar kooperációja irányai továbbfejlesztése kérdésében készítsenek javaslatokat és 1957-ben kössenek megfelelő megállapodásokat. Ma még részleteiben nem ismeretes, hogy ezt a feladatot a két ország hogyan fogja megoldani, inkább a két kormány szándékát jelenti az ipari kooperáció végrehajtására. Eddigi elgondolások szerint meg fogják vizsgálni a csak a két ország iparát érintő területeken végrehajtható kooperációs lehetőségeket, a több országot érintő kérdésekben javaslataikat az eddigi KGST specializációs határozatok alapján fogják kidolgozni. Így pld. ahol több országot jelölt meg a berlini határozat egy-egy termék gyártására, és ahol Csehszlovákia és a Szovjetunió egyaránt szerepel, meg fogják vizsgálni és el fogják dönteni, célszerű-e hogy mindkét ország gyártsa az illető terméket. /Szükséges az ipari kooperáció magyar-szovjet vonatkozású része ezen szempontból történő megvizsgálása és felvetése./

A Szovjetunió sokoldalú segítséget nyújt Csehszlovákiának az atommag fizikai intézet megteremtésében, ennek ciklotron és atommag-reaktor berendezést szállít, segítséget nyújt ezen kívül nagy atomerőmű, nehézvízgyártó-üzem és uránérc feldolgozó gyár építésében. Ezzel a Szovjetunió segíti Csehszlovákiát, hogy sikeresen elkezdje új ipari-technikai forradalmát. A Szovjetunió segítsége lehetőséget ad a csehszlovák tudománynak és technikának, hogy túlhaladja ezen a téren a nehéz, a kis országok számára nagyon drága kutató munka éveit és hogy elérje e téren a legmagasabb színvonalat.

A két kormánydelegáció között egységes vélemény alakult ki abban a kérdésben, hogy különösen nagy jelentőségű az együttműködés további elmélyítése. Jelenleg szükségszerűnek tartják az összes szocialista ország közötti legmagasabb szintű együttműködés elérését, a hosszú lejáratú népgazdasági tervek egyeztetését, a tervszerű munkamegosztást. Ezek képezik a társadalmi termelőmunka gazdag forrását, ezek adnak teljes lehetőséget a szocialista népgazdaság előnyei felhasználására.

***

Az NDK-szovjet kormánytárgyalások fontosabb gazdasági kérdései

A tárgyalások fő feladata (az) NDK 1957. évi népgazdasági terve biztosabb alapokra való helyezése volt. A két kormány megállapodott abban, hogy 1957-ben jelentősen növelik a kölcsönös áruszállítások volumenét a kereskedelmi szerződés keretében. A Szovjetunió 1957-ben több mint 30%-kal növeli az áruszállítások összvolumenét, az 1956. évi szállításokhoz viszonyítva. A Szovjetunió növeli a kohókoksz, nyersolaj, hengereltáru, fűrészáru valamint egyéb ipari nyersanyag és élelmiszer szállítását gépek, berendezések, egyéb ipari és közszükségleti cikkek ellenében. Az NDK 30%-os import emelkedést a KGST egyéb országai által nem teljesített és ezek után csak a Szovjetunióból biztosítható nyersanyagszállítások megemelése teszi szükségessé. Német export oldalon az NDK külkereskedelmi mérlegében először szerepel a Bizmut vállalat /NDK-szovjet vegyes vállalat az uránérc kitermelésére és feldolgozására/ szállítmánya ami jelentős összeget tesz ki.

[Az] NDK kérte a búza, szén, koksz, hengereltáru, olaj és faféleségek volumenének növelését, amely azonban teljes mértékben nem nyert megoldást. Így pld. a hengereltáru és szénigényre a németek még nem kaptak végleges választ, mert ezekben a cikkekben a Szovjetunió helyzete is nehéz, és mert ezideig nem sikerült tisztázni a lengyel szállítások volumenét. Grotewohl elvtárs már 1956 októberében javaslatot tett a KGST rendkívüli ülésszakának összehívására a szénkérdés tisztázása érdekében, azonban a lengyel kormány mindezideig nem nyilatkozott. A varsói állandó szénbizottsági tárgyaláson olyan határozatot hoztak, hogy ez év márciusában albizottság fogja tisztázni az 1957. évi szénszállítások mérlegét. (NDK eddig mintegy 7,2 millió tonna szenet kapott, ennek csak mintegy egyharmadát fogja megkapni Lengyelországtól, Csehszlovákiától és a Szovjetuniótól/.

A szovjet kormány 340 millió rubel értékű szabad deviza hitelt nyújtott NDK-nak a népgazdasága számára szükséges áruk beszerzése céljából. Ezt az összeget a németek nyugati nyersanyagvásárlás céljaira kapták és nincs szándékuk belőle nyugati hiteleket törleszteni.

A Szovjetunió és NDK gépipara szélesebb kooperációja érdekében a két kormány megegyezett abban, hogy megbízzák saját gazdasági szerveiket javaslatok kidolgozására és a megfelelő egyezmények megkötésére még 1957. év folyamán. Itt a KGST eddigi határozatainak részletezéseiről és konkretizálásáról van szó és bizonyos, a határozatokban szereplő profilok kétoldalú egyeztetéséről. [Az] NDK arra törekszik, hogy anyagigényes profiljait /barnaszénbányászat igen nehéz acéligényes fejtő- és szállítógép berendezések, nehéz vegyipari berendezések, cukorgyárak, stb./ kevésbé anyagigényes gyártmányokkal könnyítse. /NDK 1957. év folyamán a gépipari kooperációs kétoldalú tárgyalásokat a népi demokratikus országokkal, köztük Magyarországgal is le kívánja folytatni.

MOL XIX-A-16-f. 35. doboz. Géppel írt tisztázat.