A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább
A szovjet és a keleti hitelek, segélyek szerepe a Kádár-rendszer stabilizálásában
A magyar gazdaság egyensúlyi állapota 1956 őszére felborult, az amúgy is súlyos gazdasági feszültségek a harcok, a sztrájkok, a szén- és energiahiány miatt tovább éleződtek. Szétesett a központi irányítás, ezzel együtt meglazult az állami és pénzügyi fegyelem, felrémlett a tömeges munkanélküliség, az elszabaduló infláció és a gazdasági összeomlás veszélye. A forradalom leverése utáni hónapokban az ország ellátása a szocialista és kapitalista országok segélyeitől, leginkább azonban a „tábor” országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak az áruhiteleitől függött.
Feljegyzés Magyarország nyugati hitelfelvételi lehetőségeiről
Jelentés
Ajtai elnökhelyettes et. részére
Szóbeli jelentésemre hivatkozással felterjesztem Kunc [!] Richárd feljegyzését, melyet megbízottja útján f. hó 9-én juttatott el hozzám. A feljegyzést a Közlekedési főosztály illetékes előadójának tájékoztatás céljából bemutattam.
Budapest, 1957. január 10.
/Kenyeres János/
***
Feljegyzés a Schweiz-ban és Ausztriában folytatott tárgyalásokról és beszélgetésekről!
Schweiz-ban a Schweizerische Bankgesellschaft elnök-vezérigazgatójával, Dr. Schäfferrel, a General Motors vezérigazgatójával Bürginnel, európai igazgatójával Mr. Mack-kel Gutmayer és Szankasi igazgatókkal és Dr. Franz Seiler-el, a schweizi Hotelier-Verband elnökével.
Ausztriában a Städtische Versicherungs Gesellschaft vezérigazgatójával, az Adam-Opel cég igazgatójával, valamint a Saurer gyár vezérigazgatójával.
Fenti körökben nagy feltűnést keltett a magyar kormány félhivatalos publikálása részben bizonyos nagyobb összegű dollár kölcsön felvétele, részben hivatalos nyilatkozata a nyugati műszaki együttműködés, illetve nyugati felvilágosító segítés ügyében.
Az összes itteni üzleti és bankkörök tisztában vannak Magyarország rendkívül súlyos gazdasági helyzetével és azzal is, hogy csakis egy nagyobb összegű nyugati kölcsön segítségével oldható meg az otthoni sajtó által is elismert súlyos gazdasági helyzet.
Mindezen körök azonban a Világbanknak az itteni újságokban közölt álláspontjával azonosítják magukat, vagyis, hogy a jelenlegi itt Kádár, ill[etve] kommunistának nyilvánított regiemnek semmiféle hosszú lejáratú áruhitelt, kölcsönt vagy gazdasági támogatást nem adnak, és ilyenről egyelőre még elvi tárgyalást sem kívánnak folytatni. Álláspontjuk, hogy ilyen tárgyalásokra és ezek révén fenti ügyletek valamelyikére csak akkor kerülhet majd sor, ha Magyarországon olyan kormány és ezt követően olyan politikai helyzet alakul ki, mellyel szemben a nyugati gazdasági körök bizalommal viseltetnek. Nem vitás, hogy - és különösen Nyugat-Németország részéről - az elmúlt események itteni értékelése alapján szívesen adnának minden formában gazdasági segítséget - egyes kijelentések szerint egy milliárd dolláron felüli összegben is - azonban ennek alapfeltételét a fent közöltek képezik.
Nem mellékes kívánsága ezen gazdasági köröknek az sem, hogy amennyiben az említett gazdasági együttműködésre alkalom nyílik majd, úgy részben általuk megbízott képviselőik, részben otthoni szakemberek feltétlenül bekapcsoltassanak, mert csak így látják biztosítottnak azt a gazdasági életet, mely kölcsön, illetve befektetéseiket tényleg megfelelő és szakszerű módon veszi igénybe. [!]
Nagyon érdekesen kommentálják a legújabban kialakult lengyel helyzetet, melyet a nyugat már bizonyos mértékben megérettnek lát arra, hogy egyelőre kölcsön formájában jelentkezzen. [!] Sokat hivatkoznak a Jugoszláviával való bizonyos gazdasági együttműködésről, melyet bizonyos kis mértékben alkalmaznak is, és ennél intenzívebb kapcsolatra gondolnak Lengyelország, majd megfelelően kialakuló politikai helyzetben Magyarország esetében.
Fent említettek nem zárják ki, hogy bizonyos kompenzációs alapon történő ügyletek ne lennének bonyolíthatók, ugyanúgy, mint valuta fizetéses alapon történő importok, illetve az eddigi mezőgazdasági és élelem exportok. Tudott dolog azonban a nyugati gazdasági körökben, hogy a magyar iparcikkek exportja hosszú időre kiesik, így tehát a nyugatról szükséges importokra a szükséges fedezetek nem teremthetők elő, tehát feltétlen szükség van akár hosszú lejáratú áruszállításokra vagy bankkölcsönökre, melyekre azonban a jelenlegi politikai regiemnél és kormánynál semmiféle megnyugtató biztosítékot nem látnak. Ezért alakult ki fenti és igen merevnek mondható elutasító álláspontjuk.
Wien, 1956. dec. 31.
Kunz Richárd
MOL XIX-A-16-i. 1. doboz. Géppel írt eredeti jelentés.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 02.
1924
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő