Javaslatok távlati energiapolitikájára, a KGST szerepére

SZIGORÚAN TITKOS!

Javaslatok

a KGST legközelebbi VIII. varsói ülésszakának előkészítésére

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A dokumentum első része a Berlinben 1956. május 18-25 között tartott VII. ülésszakon tárgyalt kérdéseket foglalja össze."]

Előzetes tájékozódás szerint a Tanács ülése 1957. január második felére összehívható. A VIII. ülésszak összehívását a magunk részéről is szükségesnek tartjuk, és tájékoztatásul közöljük, hogy személyes értesülés alapján a szovjet, lengyel és csehszlovák képviselő-helyettesek részéről valószínűleg olyan napirendi javaslat kerül a Képviselők elő, amelyben a szén-kérdésen kívül Magyarország gazdasági megsegítésének kérdését is napirendre kívánják tűzni. [...]

II.

A KGST VIII. ülésszakára javasoljuk két kérdés felvetését:

I. Magyarország gazdasági helyzete és megsegítése.

II. Az NDK által javasolt 1957-es szénkérdés tárgyalása.

Magyarország gazdasági helyzete és megsegítése napirendi ponttal kapcsolatban javasoljuk a szükséges tárgyalási anyag összeállítását 3 fejezetben:

1. Fejezet

Jelentés Magyarország helyzetéről energiahordozók, nyersanyagkincsek, ipari és mezőgazdasági struktúra, kapacitás és perspektíva szempontjából. Ebben a fejezetben fel kellene tárni Magyarország valóságos energiahordozó és nyersanyag helyzetét, amelyek tekintetében európai és világviszonylatban a legszegényebb országok között áll. Ennek bizonyítására számos KGST és EGB adat áll rendelkezésre. A magyar ipar gazdaságpolitikai helyzetének elemzése és annak feltárása, hogy az utolsó 10-12 évben és különösen a tervgazdasággal milyen mértékben sikerült Magyarország gazdasági stabilitását megalapozni. Hasonló analízist kellene végezni a magyar mezőgazdaság tekintetében is. Mindezek után röviden vázolni kellene népgazdaságunk fejlesztésének alapvető irányait és célkitűzéseit, és ezzel kapcsolatban kategorizálni kellene azt, hogy a fejlesztésben mit tudunk a magyar adottságok alapján elérni, és milyen alapvető segítségre van szükség átmenetileg és tartósan a KGST államok részéről. Mindezek után helyes, ha röviden a kormány gazdaságpolitikai programjának főbb pontjait felvázoljuk, majd ezek után kiemeljük azokat a legfontosabb gazdasági intézkedéseket, amelyekben azonnali belső tennivalókra és külső segítségre van szükség.

Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetével kapcsolatban elsősorban az energia és energiahordozó helyzetet tárjuk fel. Abból kell kiindulni, hogy mennyi szenet és más energiahordozót termelünk és abból milyen mennyiségű energiát tudunk előállítani, továbbá, hogy a meglévő nemzetközi kooperációban milyen maximális mennyiségű energiát és energiahordozót tudnánk átvenni. A fentiek végösszege képezné tervünk energiai bázisát.

A kormányprogram vázolásával együtt vázolni kellene a következőket is:

Magyarország a rendelkezésére álló nyersanyagkincseket igyekezett a baráti államok szükségletét is figyelembe véve maximális mértékben kielégíteni. Pl. Magyarország erőfeszítéseinek köszönhető az - bár ehhez csehszlovák és szovjet segítséget is kapott - hogy a béketábor számára negyedmillió tonnás nagyságrendű alumíniumbázis megteremtése lehetővé vált az utolsó 6 évben. Magyarország igen kedvezőtlen nyersanyag-adottság mellett nagy áldozatok árán fejlesztette szénbányászatát, amelyet megfelelő együttműködés esetén olcsóbban lehetett volna megoldani baráti kooperációban.

Nagy terheket jelentett Magyarország számára az 1948-49-es jugoszláv események következtében elvállalt hadiipari, stratégiai és védelmi célkitűzések megvalósítás, amely nagymértékben dezorganizálta az egyébként is feszített magyar népgazdasági terveket.

Az utolsó 5 évben Magyarországot olyan elemi csapások érték, amelyek mérhetetlen károkat okoztak a magyar népgazdaságnak, amelyek között legjelentősebb az 1952-54-es katasztrófák, szárazság, két árvíz, az 1956-os földrengés.

Igen nagy terhet jelentett a magyar népgazdaság számára a jóvátétel és a vállalati megváltás költsége, ami annál is súlyosabb volt, mert Németország 1945-ben a Magyarország felé fennálló kb. 1,5 milliárd márkás tartozását nem egyenlítette ki.

Magyarország az elmúlt években a Szovjetunió igényeinek kielégítésére egy sor nehézipari termék gyártására épített ki kapacitásokat /adócsőgyár, árammérőgyár, hajógyárak stb./. Ezeknek egy része gazdaságtalan és erősen anyagigényes volt, más részénél pedig időközben megszűnt az értékesítési lehetőség. /Nagyadó, árammérők, gőzdaru, lokomobil, gőzmozdony, stb./

Tehát már a jóvátétel és a fent említett kívánságok a magyar ipar struktúráját nem a magyar adottságoknak megfelelő erősen anyagigényes a mi esetünkben kedvezőtlen ipari struktúra felé fejlesztette.

2. Fejezet

Magyarországnak nyújtandó azonnali, illetve 1957-es segítség.

A magyar kormány november hó folyamán az egyes országokkal folytatott tárgyalások során átadta az érdekelt baráti kormányoknak azokat az igényeket, amelyek az azonnali és 1957. év első negyedévére vonatkoznak. Ezek az igények igen nehéz viszonyok között kerültek kidolgozásra és ezért szükséges, hogy az 1957. év végéig esedékes megfelelő további igényeink megalapozottan kidolgozásra kerüljenek. Az 1957-es évet nemcsak mint tervperiódust kellene külön kezelni, hanem azért is, mert a népgazdaság helyreállítása különösen bányászat és kohászat tekintetében olyan azonnali intézkedéseket igényel, amelyek legfeljebb 1957. év végére hozzák úgy ahogy egyensúlyba a magyar népgazdaságot. Az 1957-es év fő célkitűzései lehetnének az 1956. október 23.-i termelési szint elérése, vagy megközelítése, a maximális foglalkoztatottság biztosítása és az infláció elkerülése. Az 1957-es stabilizációs évet az fogja jellemezni, hogy a magyar feldolgozóipar felfutásának üteme biztosan és állandóan meg fogja előzni a nyersanyagbázis és energiabázis felfutásának ütemét. A munkanélküliség minél kisebb mértékre való csökkentése megköveteli azt, hogy a magyar ipar lehetőleg az utolsó években már kialakult külkereskedelmi ipar struktúrájában, már bedolgozott gyártmány-összetételben fejlessze fel termelését. Ehhez alapvetően szükséges mintegy 3 és fél - 4 millió tonna szén, a nemzetközi kooperációval maximálisan biztosítható mintegy 700-800 millió kilowattóra, kb. 300 000 tonna hengereltáru, kb. 12 000 tonna réz, kb. 10 000 tonna alumíniumtömb és egyéb nyersanyagok rendelkezésre bocsátása. [!]

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a megoldás ipari struktúránk kialakítása szempontjából átmeneti kényszermegoldásnak tekintendő, mert ez a gyártmányösszetétel túlságosan anyagigényes és külkereskedelmileg gazdaságtalan. Tehát egy ilyen struktúra tartós fenntartása tartóssá teszi az eladósodás folyamatát is. A munkanélküliség minél kisebb mértékre való csökkentése azonban ezt a kényszermegoldást átmenetileg nélkülözhetetlenné teszi. Itt még problematikus a fenti anyag- és energiamennyiségek biztosítása - amely mennyiségeket még pontosabban meg kell határozni az 1957-es és 1958-1960-as tervvel kapcsolatban - azonban maximális igényeinket bátran fel kell vetnünk, mert jelen helyzetünkben számíthatunk a baráti tábor maximális segítőkészségével.

Ugyancsak a maximális foglalkoztatottság érdekében azokon a területeken, ahol a baráti táborból nem sikerül a megfelelő nyersanyagbázist biztosítani, széleskörű bérmunka-konstrukciókat kell létrehozni. Ez elsősorban a hadiüzemek [!], gépipar egyes ágaira, a kohászatra és alumíniumiparra vonatkozik.

A lakosság ellátásához és a takarmányhiány ellensúlyozására biztosítani kell kb. 1 millió tonnás nagyságrendű termény behozatalát. Ugyancsak biztosítani kell megfelelő nagyságrendben fogyasztási cikkek és mezőgazdasági kisgépek behozatalát hosszú lejáratú hitel vagy segély formájában. /Mezőgazdasági kisgépek, textíliák, bútor, cipő, papír, közlekedési eszközök, háztartási felszerelések és épületelemek, valamint egyéb tartós fogyasztási cikkek, stb./

A várható nagyméretű anyagforgalomra tekintettel szükséges lenne azonnali segítség a vasúti gördülőanyagok, olajtároló ciszternák és dunai hajótérfogat bővítése terén.

3. Fejezet.

Az 1958-1960-as tervidőszak mindenekelőtt azt kellene, hogy biztosítsa, hogy a magyar népgazdaság átállítása a magyar sajátosságoknak megfelelő struktúrába a nemzetközi együttműködés és a szocialista országok közötti gazdasági munkamegosztás alapján történjen meg, illetve ilyen irányban ezen fejlődés határozottan elinduljon.

Az eddig vázoltakból összefoglalva megállapítható, hogy baráti kooperáció hiányában Magyarország kénytelen volt egy sor igen drága beruházást eszközölni, másrészt kénytelen volt bizonyos, nem minden tekintetben megalapozott és indokolt terhet vállalni. Mivel az október 23-i események kirobbanása részben ennek a gazdaságpolitikának a következménye, továbbá Magyarország az elmúlt 10 évben sem baráti, sem egyéb irányból lényeges kölcsönt nem kapott, szükséges, hogy a mostani mélypontról való kijutás és adottságainknak megfelelő népgazdasági struktúránk kialakíthatóságának érdekében megfelelő nagyságrendű hosszú lejáratú kölcsönt és segélyt kapjon. Ezen segítség főelemei, amelyek még további részletes kidolgozást igényelnek, a következők:

1./ Magyarország nyersanyagellátása az 1955-ös állapot szerint kb. 30%-ig tőkés függőségű, /Magyarország 30,0%, Lengyelország 23,0%, NDK 16,0%/, amely éppen a mi helyzetünkben - nyersanyag szegénységünkre való tekintettel - indokolatlan.

Szükséges, hogy a Szovjetunió iparunk nyersanyagellátását az importanyagok tekintetében legalább 80%-os nagyságrendben biztosítsa, lényegében nyersanyag ellenszállítás nélkül. Itt különösen jelentős a réz és egyéb színesfémek, bányafa, fűrészáru, textilipari alapanyagok, vegyipari alapanyagok, szén, olaj ellátás.

A fennmaradó 20% anyagimportot a magyar nyersanyagexport-volumen birtokában „egyenlő" feltételek mellett realizálhassa a népi demokráciák, ill. tőkés országok viszonylatában.

Mivel a magyar ipari termelés minőségi leromlásához és termelési költség növeléséhez nagymértékben hozzájárult a nyersanyagkészletek évek óta tartó állandó csökkenése és dezorganizáltsága, szükséges, hogy Magyarország a mindenkori termelési szintjének megfelelő normál anyagtartalékokkal rendelkezzen /2-8 hónapos tartalék/.

2./ Magyarország állandó pénzügyi nehézségei egyebek között a nyugati eladósodás és az ezzel kapcsolatban alkalmazott kényszerű pénzügyi hitelműveletek következtében állott elő. Gyakorivá vált a nyugaton felvett gyakran 8-10%-os rövid lejáratú hitelek igénybevétele. Ez külkereskedelmünket igen gazdaságtalanná tette, és külkereskedelmi apparátusunkat a külkereskedés helyett az állandó fizetési zavarokkal kötötte le. Külkereskedelmünk stabilitása érdekében a fennálló terhes adósságok rendezése, a pénzügyi helyzet konszolidálása és az 1957-es tőkés behozatal finanszírozására mindenekelőtt a következő kérdések megoldása válik szükségessé:

a./ további mintegy 60-70 millió dollár értékű aranyat, vagy szabad devizát biztosítása [!] hosszú lejáratú hitelre;

b./ adósság törlés a speciális hiteleken kívül a vállalati megváltás hátralévő összegére is. Amennyiben az adósságtörlés nem valósulna meg, úgy legalább 10-15 éves hitel prolongációt kellene kérni. Ezen kérdés likvidálása politikailag is jelentős lenne;

c./ olyan irányú segítséget kérünk a baráti államok külkereskedelmétől, hogy nem anyagigényes gyártmányok nagyvolumenű és hosszú időtartamú szállítások lehetőségét nyújtsák Magyarország részére. /Pl. mikrohullámú berendezések kis- és nagy telefonközpontok, elektronikus mérőműszerek, gyógyszerek, stb./;

d./ ahol nyersanyaghiány miatt iparunk foglalkoztatottsága nem biztosítható, de a profil egyébként gazdaságos, ott kérjük a baráti államok részéről olyan bérmunka konstrukciók széleskörű lehetővé tételét, amelyeknél a nyersanyagot és energiahordozókat külön kontingensben /az évi szerződésen kívül/ rendelkezésünkre bocsátják.

3./ A magyar népgazdaság számára kívánatos, hogy ipari gyártmánystruktúránk a kevésbé anyagigényes gyártmányok irányában fejlődhessen a következő évek folyamán. Ehhez az szükséges, hogy a berlini

Szükséges számunkra bizonyos esetekben a komplett anyagbiztosítás, gép- és berendezés kiegészítés, esetleg komplett anyagbiztosítás, gép- és berendezés kiegészítés, esetleg komplett üzemek segélyben vagy hosszú lejáratú hitelben történő szállítása, amelyek a termelési vertikalitásban meglévő hiányokat lehetőleg a teljes vertikalitásig biztosítsák.

Baráti segítség szükséges az egyes iparágak aránytalanságainak megszüntetéséhez úgy nyersanyag, mint gyári felszerelés oldaláról. Pl. a híradástechnikai alkatrészgyártás, alapanyaggyártás stb.

4./ Nemzetközi kooperációk, egyes nagyberuházások befejezése és nyersanyagbázisunk rendezése érdekében.

Egy sor nagy beruházásunk befejezése és üzembe helyezése anyagi eszközök hiányában kétségessé vagy máris lehetetlenné vált igen hosszú ideig. Ezen beruházások befagyasztása azonban úgy nekünk, mint a baráti tábornak súlyos anyaggondokat okoz, amiért is célszerű a mielőbbi befejezés és üzembe helyezés. Ezért komplett berendezéseket, illetve gyárakat kellene kérni segély vagy hosszú lejáratú hitel keretében kb. a következő objektumokra:

ércelőkészítő és tömörítő művek
Dunai Vasmű meleg és hideghengerműve 240 000 tonnás évi kapacitással
A székesfehérvári könnyűfém öntöde henger és présmű kb. 50 000 tonna kapacitásra
Titángyár
Szénbrikettgyárak
A Szőnyi Termikus és Katalitikus krakküzem
További műtrágya szintéziskörök kiépítése
A Tiszapalkonyai Vegyiművek egyes gyáregységei
A határ menti vasúti átrakodó állomások és a Csepeli Szabadkikötő kapacitásnövelő berendezései
Kb. 50 000 to dunai + 15-20 000 to tengeri hajótér
A polgári repülőforgalom és a ferihegyi repülőtér technikai felszerelése, ill[etve] felújítása

Nemzetközi kooperáció keretében szükséges rendezni Magyarország fűtőanyag és energiahelyzetét, amelynek főbb tételei a következők:

Kb. 1 és fél milliárd m³ évi földgáz-szállítás Romániából a hozzávaló csőmennyiséggel és kompresszor állomások szállításával.

Ennek keretében kb. 300 millió m³ gázzal megoldandó a Tiszapalkonyai Erőmű gázüzemeltetése a borsodi szénbázis kiépüléséig /hasonlóan a gyergyószentmiklósi 150 megawattos gázerőműhöz/. Kb. 300 millió m³ gáz a diósgyőri és ózdi acélművek, a Miskolc-környéki ipartelepek hőenergia ellátását biztosítaná. 300-400 millió m³ gáz a nagybudapesti szénigényes ipartelepek hőellátását célozná. Végül pedig a meglévő gázhálózati rendszer kapacitásának maximumáig pótlólagos kalóriaforrást biztosítana a budapesti gázhálózat részére. A koncentrált nagyfogyasztók gázhálózatának kiépítése viszonylag kisebb csőmennyiséggel oldható meg. A szükséges gáz-távvezeték csőanyagát kb. 80 000 to szovjet bugából a romániai szovjet eredetű új stiefel csőgyárban lehetne legyártani. Tájékoztatásul közöljük, hogy Csehszlovákia 5 milliárd m³ gázt kért Romániától, abból a célból, hogy ezzel 6 millió tonna elsősorban kokszolható szenet takarítson meg helyette. Erre Románia eddig nem válaszolt. Közöljük továbbá, hogy a Szovjetuniónak 2 és fél milliárd m³ gázra máris opciója van Romániában, amelynek egy részéről javunkra lemondhatna, tekintettel a sztavropoli új gázmezőkre.

Távlati energiahelyzetünkre való tekintettel és a dunai szállításokhoz fűződő alapvető érdekeink miatt olyan konstrukció létrehozása szükséges, amelyben a dunai vízlépcsők kiépítése mielőbb megkezdődjék és a Duna energiájából Magyarország részére minél nagyobb energiarészesedés legyen biztosítható annak ellenére, hogy néhány évig nem lesz módunk a beruházásokban anyagilag részt venni.

Magyarország hajózási és ipartelepítési érdekeinek védelmében tárgytalannak kell tekinteni azt az ígéretet, amit 1956. áprilisában a Rákosi-Hidas delegáció Prágában szóbelileg megtett, amelynek következtében Magyarország lemondott volna mintegy 60 km hajózható Duna-szakaszról.

Szükséges Magyarország számára legalább a következő 5 év távlatában évi 1 millió tonna nyersolaj biztosítása lehetőleg a legközelebbi román és osztrák forrásokból.

Szükséges végül Magyarország szállítókapacitásának rendbehozatala és felújítása az évtizedes elhanyagolás után, ennek keretében megfelelő számú önürítő szénkocsi, olajciszternakocsi, vasúti mozdony fővonalú sín és talpfa biztosítása.

Az üzemeket lehetőleg vasszerkezeti kivitelben kell kérnünk, mert előreláthatóan még az előregyártott építkezéshez sem lesz megfelelő anyagi erőnk.

Alapvető kérdés a KGST VII. berlini ülésszakán Magyarország részére biztosított kokszolható és energetikai szenek biztosítása. Az OT további vizsgálata alapján meghatározandó az a többlet energetikai szénmennyiség, amelyre vonatkozó igényeinket 1960-ig, esetleg még tovább felvetni szükséges.

Az 1956. október 23-a után kialakult helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy a lengyel szénbányászat fejlesztéséhez szükséges beruházási összeget - amely azóta lényegesen megemelkedett Jarosevics [!] levele szerint - biztosítsuk. A beruházások rendezéséhez kérjük olyan konstrukció kidolgozását, amelyben Magyarország beruházási részvétele a szénigények fenntartása mellett nem szükséges. Magyarország legfeljebb kutatási, geológiai, geofizikai, tervezési és egyéb gépi berendezések tekintetében vállalhat hozzájárulást.

A kérdések előzetes vázolása még nem tartalmaz több lényeges elemet, mint amilyen pl. a műszaki fejlesztés kérdése, az ipari struktúra átállításának ipari kérdése és a kérendő segítség relációs elosztása. Ugyancsak nem vázolja azokat a nehézségeket, amelyek a lengyel szénkérdéssel kapcsolatban várhatóan fel fognak merülni. Nem tartalmaz elképzelést a nemzetközi fizetési mérlegek tekintetében, amely végeredményben a munka fő akadályát képezte eddig. Szükséges, hogy ezen kérdések is sürgős feldolgozásra kerüljenek.

Tekintettel az 1957-1960-as problémák hatalmas volumenére, megfontolandó lenne az, hogy az egész kérdés felvetése megtörténjen-e a VIII. szesszión. Esetleg célszerű, hogy a VIII. szesszión csak az 1957-es magyar kérdéseket vessük fel, amelyek gyorsan tisztázhatók és konkrétan megfogalmazhatók. Az 1958-1960-as kérdéseket egy következő KGST ülésen lehetne felvetni /kb. 1957. április/, amikorra a népgazdasági fejlesztésünk perspektívái már világosabban kialakíthatók.

A rövidesen esedékes felsőszintű tárgyaláson azonban szükséges lenne az egész témakör feltárása és letárgyalása.

Javaslatok:

1./ A magyar kormány javasolja a KGST VIII. ülésszakának összehívását 1957. január második felére.

Az ülésszak napirendje a következő legyen:

•I.                    Magyarország gazdasági helyzete és megsegítése

•II.                 Az NDK által javasolt 1957-es szénkérdés

2./ Kijelölendő Magyarország KGST-beli képviselője.

3./ A magyar képviselő vezetésével Bizottságot kell alakítani, amelynek tagjai: az OT elnöke, Külkereskedelmi Minisztérium vezetője, Pénzügyminisztérium vezetője és a KGST magyar képviselő-helyettese.

Budapest, 1956. december 21.

MOL XIX-A-16-i. 1. doboz. Géppel írt eredeti tisztázat.