Pillanatképek

Távirati jelentések Nógrád megyéből 1918 őszén

„Csehek előrenyomulásának késleltetése végett Rózsahegy környékén vasúti sínek felszedettek. Vasúti közlekedés szakadatlan fenntartása az ország legfontosabb érdeke lévén a megrongált vasúti sínek hatóságilag sürgősen helyrehozandók, és további rongálások minden rendelkezésre álló erővel megakadályozandók. Forgalmi akadályok ide és a magyar szállítóvezetőnek Budapestre táviratilag bejelentendők.”

Bevezetés 

1918 ősze a szomszéd népek többségénél az önálló nemzetállamok megalakulásának ünnepe. Az Osztrák-Magyar Monarchiától elszakadva Magyarország ekkor szintén függetlenné vált, államformája pedig - rövid időre - köztársaság lett, de a háborút követő és az ország területének kétharmadát elszakító trianoni békét megelőző zűrzavaros hónapok emlékei nem keltenek jó érzést, sőt, ez a korszak nem túl „népszerű" a történészek körében sem.

Az emberek hétköznapi életére nyomasztóan hatottak a frontról érkező rossz hírek, az áru- és az élelmiszerhiány, a hazatérő katonák megoldatlan sorsa, a spanyolnátha járvány, s mindez egy kifosztott országban, a közelgő télben, a fenyegető vereség tudatával. Mindeközben az ipari termelés pedig nem állhatott le, főleg úgy, hogy számos bányaterület idegen megszállás alatt állt.

Ekkorra mind a politikusok, mind a lakosság döntő többsége már elutasította a további harcot, a Habsburgok háborús politikáját. 1918. október végén - még IV. Károly király hozzájárulásával - Károlyi Mihály gróf vezetésével megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, de a bizonytalanságot mutatta, hogy a helyi nemzeti tanácsoktól kértek vélemény az ország új államformájáról. A köztársaságot az egyöntetű támogatás után, november 16-án kiáltották ki.

Az alább közzétett táviratok erről a zűrzavaros időszakról adnak képet, egészen pontosan mindarról, ahogy ezt Nógrád vármegyében úgymond „kicsiben" megélték. A hétköznapi élet számos nehézsége éppúgy megjelenik benne, mint a politika gyors változásai. Így például olvashatunk helyi zavargásokról, amikor a lakosság katonai raktárakat vagy vonatokat kifosztva próbált tüzelőhöz, élelmiszerhez, ruhához jutni, vagy tábori kórházi jelentést az ágyak számáról, ahol spanyolnáthás katonák százait próbáltak ápolni/gyógyítani. De láthatjuk a nagypolitika helyi lecsapódását is a különböző nemzeti tanácsok megalakulásáról, azok működésének problémáiról.

A katonák sorsa szintén jól nyomon követhető. Sokan hazatérve nem találják helyüket, megélhetésüket, ezért miután lelkesedve feltűzték a híres sapkarózsát, bűncselekményekbe keverednek, vagy épp ruházatuk megtartásával próbálnak nehéz helyzetükön segíteni, még többen pedig le sem szerelhetnek.

A táviratokat olvasva megelevenednek a tankönyvek, tanulmányok leírásai, érthetővé, emberi léptékűvé válnak a száraz politikai események.

Az alábbi dokumentumokat egy forráskiadvány előkészítése során fedeztük fel. A kötet 2007-ben jelent meg a Salgótarjáni események, 1918-1919 címmel, amelynek anyagát Cs. Sebestyén Kálmán kollégámmal válogattuk, majd ő rendezte fejezetekbe, és írt rövid ismertetőket a fejezetek elé. Az anyaggyűjtés munkálatai során találkoztam az alább közölt táviratokkal is, de helyhiány miatt nem tudtuk megjelentetni a gyűjteményben.

A táviratok a Magyar Országos Levéltárban találhatók a hajdani Párttörténeti Intézetből visszakerült anyagok között: egyrészt a nemzeti tanácsok beszámolói a helyi állapotokról, másrészt a csendőrség és a katonaság jelentései feljebbvalóiknak.

A táviratok fejlécében a címzés olvasható, végül aláírás és dátum zárja a szöveget, amelyet a mai magyar helyesírással és központozással közöltem, időként helyt adva a régies írásmódnak (pl. cz) a korjelző elem okán.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 07.

1905

Norvégia felmondja a Svédországgal való unióját.Tovább

1917

Első világháború: a messines-i csata: Az antant utászai felrobbantják a német vonalak alá telepített aknákat, ezzel 10 000 német katonát...Tovább

1921

Románia előbb az április 23-án Csehszlovákiával, majd a június 7-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal megkötött szerződése révén...Tovább

1942

Második világháború: véget ér a midway-i csata.Tovább

1952

Első alkalommal tartották meg a Pedagógusok napját. Ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – I.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, impériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as várhatóan ugyanezen hónap 18-án. A most megjelenő 2. szám első írásának szerzője, Sárándi Tamás a Szatmárnémetiben lezajlott uralomváltás történetét eleveníti fel a román hadsereg 1919. áprilisi bevonulásától egész az 1920-as évek elejéig, a helyi román uralom és közigazgatás megszilárdulásának kezdetéig. Kosztyó Gyula Beregszász és vidékének 1918 és 1920 közötti vészterhes hónapjait mutatja be: az összeomlást, a proletárdiktatúra időszakát, az ezt követő román, majd cseh megszállást, továbbá a csehszlovák államhatalom berendezkedését. Perczel Olivér a Duna–Tisza köze 1919. évi román megszállását vizsgálja, Szeghy-Gayer Veronika a kassai impériumváltás után a csehszlovák hatóságok által elbocsájtott helyi magyar postai alkalmazottak sorsát követi nyomon, míg Gyarmati Enikő írása az Osztrák–Magyar Monarchia 1918. október végi összeomlását követő külföldi magyar propaganda megszervezéséről szól.

 

Budapest, 2020. június 4.
A szerkesztők