Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább
Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”
A Vöröskereszt útján értesítőt tudtunk küldeni hozzátartozóinknak Így küldtem én is értesítőt unokahúgomnak, Vladár Sándornénak Budapestre, aki szeptember utolsó hetében útlevéllel kiutazott Prágába és egy hetes utánjárással elintézte a cseh honv[édelmi] minisztériumban, hogy az összes magyar hadifoglyot szabadon bocsátották, és a Vöröskereszt kísérése mellett szállítmánnyal Budapestre szerencsésen meg is érkeztek. Én, mivel családomat Haberles-ben (Cseh-erdő) [hagytam], egyedül utaztam oda. Őket már nem találtam ott, mert az amerikai hatóságok összegyűjtötték, és hazaszállították az ott lévő családokat. Azt gondolva, hogy családom is már otthon van, Bécsen, Sopronon át hazajöttem Bp-re. Itt tudtam meg, hogy ők még nincsenek itthon.
1945. október 18-án jelentkeztem az 1. honv. kerület létszámfeletti alosztályánál, ahol állományba vettek.
Október 22-én, mint gépkocsivezető állást kaptam Herczegh József hús- és konzervgyárban, mely szovjet bérmunkát végzett. Beléptem a Gépjárművezetők Szabad Szakszervezetébe és 1946. I. 1-vel a Szociáldemokrata Pártba. ( utcai szerv). Kora reggeltől késő estig hordtam az árut a fióküzletekbe, a konyháira és a nyersanyagokat a gyárba. A hetente megtartott pártnapokon részt vettem. A gyár munkássága, K[özponti] B[izottság] -a szocdem volt. Kb. 95%-ban. Kommunista agitáció nem volt a gyárban, így nem tudtam már akkor a[z] MKP-ba átlépni. A gyárban dolgoztam 1946. decemberéig. Ekkor kaptam Dombóvárról egy volt hadifogolytársamtól levelet, hogy munkaadója 3 tonnás tehergépkocsijára váltsak ki -engedélyt, és 50% haszon-rizikó alapon menjek le dolgozni. Elfogadtam barátom, Hirmann Gyula könyvelő ajánlatát, megszereztem a fuvarozási engedélyt, és lementem családommal együtt (1946. áprilisban jöttek haza a München-i táborból) Dombóvárra. 1947. februárjában a gk. tulajdonosai eladták a gk-t. Ezután az új tulajdonosokkal dolgoztam együtt, majd amikor az egyik társ kilépett az üzletből, én léptem be a helyére. Keserves munkával tudtam a sok adósságot, ami a gk-n volt, ledolgozni. Éppen, mikor ledolgoztam, 1948. március 15-ével elvették a jogomat. A gk-t le kellett állítanom, és mint gk. vezető dolgoztam ott helyben különböző helyeken. Még 1948 tavaszán beadtam kérvényt a bajtársnak, hogy visszakerülhessek a honvédséghez.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 29.
1903
1923
Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább
1945
Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább
1947
Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább
1970
Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő