MEFESZ IB ülésén – az április 8-ai titkársági ülés felfogásával összhangban – elvetették a kisebbség elképzelését a rétegszervezet hosszú...Tovább
Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”
Jenő nagybátyám az első világháború előtt fölbirtokot bérelt Torontálban, Nagyzsámon, de a szerb megszállás után feljött Bp-re, ahol az infláció alatt tönkrement. Mint számtartó dolgozott előbb Nyírbátorban, majd Bükkösdön. Mikor a nyilasok 1944-ben gettóba akarták vinni, feleségével együtt öngyilkos lett. Ő meghalt, feleségét nehezen életre keltették. Fiai közül E. Pál a szérumkísérleti intézetnek a vezetője Bp-n, András fiát a nyilasok agyonlőtték, mint munkaszolgálatost, Péter fia Oroszországban van, mint politikai fogoly. Téves bejelentés folytán fogták el, és internálták a szovjet hatóságok. Bebizonyíthatóan több alkalommal ártalmatlanná tette a pesti hidakra szerelt aknákat, és mint képzett tűzszerész sok pokolgépet készített az ellenállási mozgalom részére, melyekkel német g[ép]k[ocsi]kat robbantottak fel. A negyedik testvér, István Lengyelországba került, mint hadifogoly, jó magaviselete folytán szabadult, és elvett egy lengyel lányt. Jelenleg, mint okleveles kertész, Lengyelországban dolgozik.
Édesanyám negyedik testvére, dr. Elek Ákos ügyvéd, jelenleg a Gruber János-féle vegyiszer és kátrány fedőlemez cég jogtanácsosaként él Pesten, a Kálmán utcában. A nyilas világban az ügyvédi kamarából származása miatt kizárták.
Bátyám: Kende György a felszabadulás előtt OTI-, Mabi-, OTBA- volt. A nyilas érában bujkálnia kellett, mert munkaszolgálatos sz[ázad]dtól megszökött. A felszabadulás után belekapcsolódott a politikai életbe. Mint SZDP párttag, a IX. ker. elöljáróságon dolgozott, majd visszatért eredeti foglalkozásához. Házbizalmi és tömbbizalmi volt a felszabadulás óta. Feleségével együtt aktívan részt vesznek az MDP pártmunkájában. A legutóbbi, 1949-es választásokkor képviselőjelölt is volt. Jelenleg a fővárosi Köztisztasági Hivatal helyettes vezetője. Sógornőm az Óragyárban dolgozik, mint könyvelő és pénztáros. Laknak: Bp., IX. Ernő u. 5.
Nővérem: dr. Tima Tiborné férjétől még a háború előtt elvált. A 72-es postahivatalnál dolgozott, legutóbb történt nyugdíjazásáig. Egészségi állapota megromlott, és kénytelen volt nyugállományba menni. A nyilas világban sok zsidót bújtatott, hamis papírokat szerzett nekik. Felszabaduláskor házmegbízott lett, és ezt a szerepét egészen nyugdíjazásáig lelkesen ellátta. Jelenleg Hévízen egy falatozót vezet. Lakása Budapest VII Hernád utca 56/b.
Édesanyámnak volt egy nagynénje: dr. Gombos Gyuláné, aki mikor a nyilas pártszolgálatosok gettóba akarták vinni, megmérgezte magát, és a kórházban meg is halt.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő