Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább
Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”
Bevonulás alatt Vasasszentgotthárdig jutottam el a zlj.-al. Innen gyalogmenetben vonultunk be Kiskunhalasra. A tartalékos legénységet éppen leszereltük, mikor kaptuk a parancsot, hogy visszaszerelni mindenkit, mert bányász sztrájk tört ki a bányavidékeken. Másnap, 1940. október 8-án gyalogmenetben indultunk Bp-re és onnan vasúti szállítással Ózdra. Pár napig Ózdon voltunk, de az üteg nem vett részt a sztrájkolók összefogdosásában, csak őrséget adtunk. Az üteget Somsálybányára vezényelték őrségek felállítására. Minden különösebb incidens nélkül telt el egy hónap ott. Feleségemet, Dobos Saroltát ott ismertem meg. Tanítónő volt a bányatelepen. Jómagam nagyon sok részletet tudtam meg a bányászok életéből. Magam is több alkalommal leszálltam a tárnákba, és személyesen meggyőződhettem a bányászok keserves életéről. Ettől az időtől különösen tisztelni kezdtem azt a hatalmasan felemelő teljesítményt, amit a föld mélyén, elzárva a külvilágtól, a friss levegőtől, állandó életveszedelemben a bányászoknak teljesíteniük kell.
1940. november közepén véget ért a sztrájk és a zlj. visszaindult vasúti szállítással Kiskunhalasra. A tartalékosokat most már leszereltük, és folyt a kiképzés tovább. 1941. húsvétkor újra mozgósítottunk, de most már komolyabbnak játszott a helyzet. A németek lerohanták Jugoszláviát és a zlj.-nak is sürgősen ki kellett vonulnia a szerb határra Kelebiához. A szerb határőrség visszavonult így harcra nem került sor. Harc nélkül vonultunk be Újverbászra. Húsvét vasárnapján érkeztünk be. Éjjel nagy lövöldözés keletkezett, riadóztatták a zlj-at. Kiderült, hogy a szomszéd községben elhelyezett Bp-i 10. kp. zlj-al keveredtünk tűzharcba. Innen az üteg Kölpénybe, majd Újvidékre került.
1941. június 30-án kapta a zlj. a parancsot, hogy vasúti szállítással menjen Volócra. A Kárpát-csoport kötelékében, mint gyorsél Dolinán keresztül vonult be a zlj. Harcra sehol nem került sor. A zlj. a továbbiakban sem vett részt harcokban. A megszálló erők kötelékébe kerültünk, s mint ilyen, Umanon keresztül Pervomajszk-ba mentünk. A román 1. gárdaezred váltott fel bennünket itten, s gyalogmenetben Uman-Tarnopol-Sztaniszlau-n keresztül Körösmezőre meneteltünk, ahonnan vasúti szállítással 1941. december 4-én megérkeztünk Kiskunhalasra.
A Délvidéki Emlékérmet ekkor kaptam meg. Áthelyezési rendelet várt már. Áthelyeztek a 102. gk. nehéz tüzérosztály állományába Hajmáskérre, beosztottak tüzér alo[sztály]p[ arancsno]k-nak, majd egy hónappal később 1. üteg parancsnoknak. Származásomról itt még nem tudhattak, mert a származás-igazoló bizottság elnökének neveztek ki. Rövid ideig végeztem ezt a munkát, de sikerült egy-két ügyet így is kedvezően elintéznem. Parancsnokom Lajtay János ezredes volt. Demokratikus gondolkodású, igazságos ember volt, aki a legénység sorsát szívén viselte. Nagyon sokat tanulhattam tőle, különösen az anyagkezelést illetően.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 20.
1944
1969
Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő