Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója

„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”

Forrásközlés

Kende Péter honvédtiszt önéletrajza (1949)

Önéletrajz

1914. augusztus 23-án születtem Temespéteriben (Temes v[ár]m[egye] rékasi járás). Édesapám Temes vármegye t[örvény]h[atósági] szolgabírája volt, de abban az időben, mint hadbavonult hadnagy, az 1. táb[ori] ágyús ezrednél volt. Apám második házasságából születtem. Első házasságából nem volt gyermeke. Apámék tizenegyen voltak testvérek. Ismertem Margit nénémet, aki Kölcseyné volt. Apám ikertestvére, K. Pál ny[ugállományú] huszárezredes volt, meghalt 1940. augusztusában. Egy fia volt, szintén Pál, akiről nem tudok semmit. Felszabadulás után sofőrködött. Eleonóra néném Herczegh János ny. fővárosi főmérnök felesége. Két fiuk György és Szabolcs a Műegyetemet végezték el és okleveles gépész- illetve építészmérnökök, lányuk Ágnes tanuló. Balatonfüreden van családi házuk, szőlőjük. Mihály bátyám nem tudom, most mivel foglalkozik. Felszabadulás előtt a Shell kőolaj RT-nél dolgozott, mint tisztviselő, utána gépkocsi fuvarozással foglalkozott. Öröklakása van a Kálló-esperes [Budapest] utcában. Béla bátyámmal a háború előtt találkoztam utoljára. Nagybereznán volt rum-, likőr- és ecetgyára. Későn nősült, két leánygyermeke volt. Most nem tudom, hol él. István bátyámmal életemben egyszer találkoztam, nagyanyám temetésén. Beregszászon élt, 2 gyermeke van. Marcsa nagynéném Györki Lászlóné Bp-n él. Nyugalmazott fővárosi mérnök felesége. Nem tudom pontosan milyen nevű utcában, Budán laknak.

Édesapám családjával a kapcsolatok nagyon lazák voltak, mert édesanyám származása miatt velünk nem érintkeztek, természetesen én sem kerestem velük a kapcsolatokat.

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében

Sokan és joggal vélik úgy, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik fő jellemzője a kellő nemzetközi kitekintés, a külpolitikai horizont hiánya volt. Ez nagyrészt abból adódott, hogy Magyarország évszázadokon át nem volt független állam, így önálló külpolitikával sem rendelkezett. Függetlenségét ténylegesen 1918 végén, az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesésének pillanataiban nyerte el, jogilag pedig paradox módon az ország területét megcsonkító trianoni békeszerződés állította vissza. A két világháború közötti időszakban nem csak a politika iránt érdeklő „átlagemberek”, de nemegyszer maguk a döntéshozók sem látták át teljes egészében a nemzetközi összefüggéseket, vagy pedig ideológiai megfontolásokból figyelmen kívül hagyták azokat. Ez gyakran hibás, átgondolatlan és káros döntéseket eredményezett, ‒ elég, ha csak a Szovjetunió elleni elhamarkodott hadba lépésre gondolunk. A második világháborút követően Magyarország ismét elvesztette függetlenségét, és közel 45 évig az ún. keleti blokk többi országával együtt a Szovjetunió csatlósa volt. Önálló külpolitikáról vagy külpolitikai gondolkodásról ‒ főleg az 1950-es években ‒ nem, vagy csak alig lehetett szó.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája: „Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében”. Elsődleges célunk az, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok 20. századi történetének jobb megismeréséhez, ezzel is segítve olvasóink jobb eligazodását a mai kusza külpolitikai viszonyok között. Kiss András az amerikai–iráni kapcsolatokat helyezi történelmi távlatba, Wencz Balázs Kádár János és a keletnémet kommunista vezér, Erich Honecker 1977. márciusi tárgyalásait ismerteti, míg Garadnai Zoltán azt mutatja be, miként látták Magyarországot az 1980-as évek elején francia szemmel. Seres Attila két fiatal magyarországi görög emigráns 1956-os kalandos sorsát eleveníti fel, Kántás Balázs pedig az 1920-as évek elejére kalauzol vissza bennünket, és egy „magyar sörpuccs” tervének történetéről ír.

Budapest, 2020. április 17.

A szerkesztők